Kevésbé szoros meccsek, tervezhetetlenség, csökkenő nézőszám

A számok azt mutatják, a MOL Liga aktuálisan magunk mögött hagyott idényében kevésbé volt kiélezett a küzdelem, mint a korábbiakban, és ezt a nézők is észrevették. A minőségre és az izgalomra azonban továbbra is nagy az igény.

Soha nem fordult még elő, hogy a MOL Liga negyedik helyezettje ne tudjon legalább 50%-os teljesítményt nyújtani az alapszakaszban. A 2015/16-os évadban ez is megtörtént. Az első 48 fordulóban a verseny a mezőny alsó régióira volt jellemző, viszonylag hamar eldőlt a két első és a harmadik kiléte, számukra izgalommentes hetekkel zárult a bajnokság első szakasza. A Miskolc, a MAC és a Fehérvár, az a három klub tehát, ahol jól sikerült a légiósok kiválasztása és mellettük esetleg még jól húzó magyarok is voltak, nagyon ellépett a mezőnytől. A végső győztes borsodiaké minden idők harmadik legjobb alapszakasz-teljesítménye, 2010 óta nem volt képes senki sem 80% fölé kerülni az alapszakaszban. A Miskolc dicsérete mellett ez egyben a mezőny bírálata is, nem volt csapat, amely képes lett volna tartani velük a lépést. Könnyen lehetett volna még jobb is a borsodiak teljesítménye. Hogy a MAC százalékosan közel volt hozzájuk, az a Miskolc néhány nehezen magyarázható pontvesztésének tudható be, az egymás elleni 10/10 ? azaz az első mind a tízszer legyőzte a másodikat a szezonban ? azért árulkodó.

De a MAC-nak a második helyet hozó 77%-os produkció is elég lett volna az eddigi idények felében az alapszakasz-elsőséghez. Az első két helyezett a már említett miskolci pontvesztések miatt elég szoros küzdelmet vívott egymással, már ami a végső százalékos teljesítményt illeti, ennél kevésbé csak három idényben volt lemaradva az alapszakasz 2. helyezettje a győztestől. Ugyanez viszont már nem mondható el az alapszakaszt a harmadik helyen záró csapatra. A Fehérvár 19,44%-os lemaradása a harmadik legnagyobb, amióta a liga elindult, és még inkább elmondható ez a negyedik helyezettről. A Debrecenénél nagyobb hátrány csak a MOL Liga második szezonjában fordult elő, akkor az alapszakasz-győztes Dunaújváros 37,5%-ot vert a negyedikre, igaz, minden idők legjobb alapszakasz-teljesítményét futva. Mindez táblázatba foglalva így néz ki:

A táblázatban szezononként (egy oszlopban) megtalálható az, hogy hányadik helyen milyen százalékos teljesítménnyel zárt egy csapat. Szürke alapon emeltük ki az 50% felett teljesítő csapatokat, és pirossal meghúztuk azt a vonalat is, amely felett végzett csapatok a rájátszásba jutottak az adott évben. A táblázat végén feltüntettük azt is, hogy az alapszakasz legjobbjához képest hány százalékkal maradt el a második, a harmadik, a negyedik, illetve a hatodik csapat, továbbá hogy mekkora volt a százalékos különbség a legjobban és a legrosszabbul teljesítők két induló között. Tájékoztatásul megadtuk azt is, melyik szezonban mekkora volt az alapszakasz átlagnézőszáma. Mint az látható, a nézők számának változása elég jól követi azt, hogy mekkora a küzdelem a mezőny elején, és hogy van-e tétje az alapszakasznak. Ez utóbbira jó példa a harmadik MOL Liga-idény, amikor a meglehetősen kiegyenlített küzdelem ellenére sem mentek ki sokan a meccsekre, hiszen mindenki a rájátszásba juthatott a végén.

A küzdelem minőségét egy másik oldalról nézve első közelítésben viszonylag jól jellemzi a gólok meccsenkénti átlagos száma és a mérkőzések szorossága is. Minél erősebb egy bajnokság, általában annál kevesebb gól esik, és annál több a szoros mérkőzés. Ennek egyik indikátora a mérkőzéseken lőtt gólok átlagos száma, illetve az átlagos gólkülönbség. Ezek az adatok az elmúlt négy szezonban az alábbi táblázatban látható módon alakultak a MOL Ligában:

Mint látható, a gólok száma nem változott az előző szezonhoz képest (GT), de az elmúlt két évhez képest nőtt a különbség (GD).

A képet árnyalja az, ha megnézzük, milyen megoszlású eredmények adták ki a fenti táblázatban szereplő átlagot. Ezt az elmúlt két szezont együtt ábrázolva az alábbi két grafikonnal szemléltetjük:

Szembetűnő, hogy az egygólos különbségű meccsek részaránya csökkent az előző idényhez képest, több lett a 2, 4 és 5 gólos különbségű győzelem. Az ennél nagyobb gólkülönbségű győzelmek viszont relatíve kevesebben lettek a most véget ért bajnoki idényben, ez mindenképpen pozitívum. Volt tehát esély jobb adatra, de a Brassó juniorjainak pár hatalmas veresége elrontotta a végeredményt.

Ugyanez mondható el a mérkőzéseken esett gólok számának átlagáról is. A 2015/16-os idényben a csúcs közelebb van a 0-hoz, és kisebb is a grafikon púpja, ami határozott javulást jelenthetne, viszont néhány mérkőzésen rengeteg gól esett, ezek lerontották az átlageredményt. Amit ezek a számok sem mutatnak meg, azt láttuk az első táblázatban, mégpedig azt, hogy az első három helyezett ebben az idényben gyakorlatilag önálló hatalom volt a bajnokságban, viszonylag kevés mérkőzésen vártak a szurkolók meglepetést, és ezt az élet vissza is igazolta.

A szezon másik jellegzetessége volt az ismert okok miatti tervezhetetlenség. Sokszor kellett az utolsó pillanatban módosítani kezdési időpontokon ? az alapszakaszban végig jellemző volt ez, de még a rájátszásban is előfordult, hogy hétfőn reggel még nem lehetett tudni, szerdán vagy csütörtökön kezdődik egy sorozat ?, ez pedig semmiképpen nem nevezhető közönségbarát megoldásnak. Nézzük meg, mindezek hogy tükröződtek a nézőszámokban.

Az alapszakasz nézőszámait párharconként és csapatonként hazai jégen a vízszintes sorokban, idegenben a függőleges oszlopokban az alábbi táblázat mutatja.

Az előző idényhez képest a nézőszám több mint 15 ezerrel nőtt, igaz, jóval több mérkőzést is rendeztek. A tavalyi 168 helyett 48-cal többet, 216-ot. Rengeteg nézőt vesztett a Brassó, az előző szezonbeli szurkolóik több mint fele otthon maradt az idényben. Ugyancsak csökkent a nézőszám Dunaújvárosban. Nem is véletlen, ez a két csapat sínylette meg a legjobban a holtszezont. Nagyon fontos jelzés a fővárosi hokit előszeretettel bírálóknak, hogy még mindig, ennyi év eredménytelenséget követően is a budapesti csapatokkal lehet a legtöbb nézőt kivinni a csarnokokba_ idegenben sorrendben a Ferencváros, a MAC és az UTE a három legnézettebb csapat.

Megjegyzés: A jegyzőkönyvekben szereplő hivatalos nézőszámokból készültek a kimutatások. Három mérkőzésnél ez hiányzott, ott becsült adatokkal dolgoztunk.

A következő táblázatban az átlagos nézőszámokat láthatják.

Mint látható, folytatódott az átlagos nézőszám csökkenése, meccsenként átlagban 12,34%-kal voltak kevesebben a lelátókon, mint 2014/15-ben. A csökkenés mértéke kisebb, mint egy éve, de a két év alatt 864-ről 621-re csökkent átlagos nézőszám nem örömteli folyamat. A részletek persze itt is fontosak. Mindössze három csapatnál csökkent az átlagnézőszám, a Brassónál rettenetesen nagy mértékben, a Dunaújvárosnál jelentősen, a Debrecennél kicsit. Rengeteget javított a Csíkszereda, sokat a Miskolc, szolidabban az UTE, bár e két csapatnál az eltérő bázis miatt a százalékos növekedés szinte pontosan ugyanakkora volt. Ami nagyon feltűnő és elgondolkodtató még az adatokban, az az, hogy a két éllovas, a Csíkszereda és a Miskolc kivételével minden más csapat hazai átlagnézőszáma lefelé húzza a liga összesített átlagát, tehát a 9 klub közül 7-en csak a ligaátlag alatti nézőszámot tudtak betenni a közösbe. Az újonc MAC a harmadik legnépszerűbb hazai csapat lett, 549-es átlagnézőszámmal. Az idegenbeli mérkőzésekről pedig azt mondhatjuk el, csak az FTC, a MAC és az UTE vendégszereplései tudtak az átlag fölötti számú nézőt kivinni a csarnokokba.

A rájátszás számai szerencsére jobban sikerültek, elsősorban a rendkívül izgalmasan alakuló MAC?Fehérvár elődöntőnek köszönhetően. Miskolcon a növekedésnek elsősorban a csarnok befogadóképessége szabott gátat.

Szerencsére a rájátszásban mind az abszolút nézőszámok, mind az átlagos nézőszámok igen szépen alakultak, a kieséses szakasz gyakorlatilag megmentette a szezont. A Fehérvár szurkolói az EBEL-csapat kudarcokkal teli szezonja után a MOL Ligában vigasztalódtak. Az alapszakasz során mérsékelten követett csapat hazai meccsei szinte telt házasak voltak, a playoffban megötszörözték a látogatottságot. A Miskolc és a MAC is szépen teljesített, jónak mondható az 1400 feletti átlagos nézőszám a rájátszásban. Csak a Debrecen?UTE párharc nem vonzott túl sok nézőt a lelátókra. Emlékeztetőül, egy éve az UTE az Érsekújvár, a Debrecen pedig a Brassó ellen elődöntőzött.

A teljes szezonra vonatkozó nézőszámokat és átlagokat, valamint az átlagos nézőszámok változását hazai pályán és idegenben az alábbi két táblázat foglalja össze.

Természetesen ezek a számok is sokféle végkövetkeztetésre adnak lehetőséget. Azt gondoljuk, akkor lesz sok néző a lelátókon, ha nagy és kiegyenlített a küzdelem az élmezőnyben, ha sok csapatnak van esélye jó eredményre, és ha mindvégig van tétjük a mérkőzéseknek. Ehhez nyilvánvalóan figyelembe kell venni azokat a körülményeket, amelyek között a bajnokságban induló csapatok dolgoznak.

Ahogy korábban írtuk is, a rájátszás mérkőzései bizonyították, lehet közönségvonzó terméket csinálni a MOL Ligából ? a rájátszás és benne kiváltképp a MAC és a Fehérvár párharca éppen erre jó példa, de ez a hét meccs nem takarja el az egész szezont ?, ehhez a legfontosabb olyan körülményeket teremteni, hogy a mezőny minél nagyobb hányada tudjon megközelíteni egy kellően magas szintet.

Fotó: Mudra László