Nem akkor mutatkozik meg a csapat igazi karaktere, amikor megy a szekér

Szeretnénk kiszolgálni azt a csodás közönséget, amelyik mindig mindenben támogat minket. A Fehérvár AV19 szapporói és krakkói hőse, Kovács Csaba értékelte a szezon gyengébb és erősebb időszakait, elmondta, minek köszönhető, hogy a csapat kilábalt a hullámvölgyből. A regenerálódás fontossága és a válogatottbeli feladatok is szóba kerültek.

Két gyermek édesapja. Változott valamit a jégkorongos pályafutása azáltal, hogy gyermekei születtek?

Azt gondolom, hogy az ember élete automatikusan változik, hogyha két gyermeke születik. Külön nagy öröm, hogy ez ilyen fiatalon adatott meg nekem, hiszen így hétről hétre láthatnak játszani. Mérkőzések közben plusz motivációt jelent számomra az, hogy a gyermekeim kint vannak a meccseken, és szurkolnak nekem.

Van úgy, hogy az embernek rossz napjai vannak, és nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretné. Amikor zsinórban hat mérkőzést elveszítettek, úgy tűnt, hogy senkinek sem megy a játék. Ezt belülről hogyan érezte?

Volt egy olyan mélypont, amikor a csapatnak nem ment igazán jól a játék, de érezhető volt, hogy mindenkiben munkálkodik a bizonyítási vágy és a győzni akarás. Viszont ez egy idő után görcsösséggé alakult át, illetve a csapatot rendszeresen sújtó sérüléshullám is megnehezítette a dolgunkat. Ennek ellenére érezhető volt, hogy csapaton belül bíznak a játékosok egymásban, mindig támogattuk és biztattuk a másikat. Szokták mondani, hogy nem akkor mutatkozik meg a csapat igazi karaktere, amikor megy a szekér, hanem akkor, amikor zsinórban szenved el vereségeket. Az a fontos, hogy ilyenkor miként tud reagálni a csapat. Pozitív dolog, hogy ezt a nehéz időszakot magunk mögött tudtuk hagyni, de nem szabad egy kicsit sem lazítani, szeretnénk minél előrébb végezni a tabellán.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Jelenleg a csapat halmozza a fantasztikusabbnál fantasztikusabb győzelmeket. Miben látja a változást a szeptemberi csapathoz képest?

Ezt nagyon nehéz megmondani. Picit talán számított az is, hogy néhány embernek az elején nem ment az eredményes játék, de végig keményen dolgoztunk, ami eleinte a kevés kapott gólban mutatkozott meg. Ki kell emelnem kapusaink kiváló teljesítményét, nagyszerűen védtek, stabilitást adtak a csapatnak nehéz időszakokban. Pár játékos viszont nem tudta a megfelelő önbizalmat megtalálni, ez a támadójátékban látszott meg leginkább. Ez az utóbbi hetekre megváltozott, az elmúlt mérkőzéseken sorsdöntő időszakokban valaki mindig góllal tudott hozzájárulni a csapat erőfeszítéseihez, és ez az eredményességben is megmutatkozik. Szerencsére mindenki túllépett ezen a holtponton, és a nehéz időszakok után mindig könnyebb játszani. Nehezen tudtuk megtalálni ezekre a kérdésekre a választ, ez egy nagyon összetett dolog.

Rengeteg játékost kénytelen nélkülözni a csapat, ezáltal a sorok összetétele is rendszeresen változik. Miként lehet ilyen kevés idő alatt összekovácsolódniuk a soroknak a jégen?

Idén elég sok új csapattárs érkezett, és az is egy hosszabb folyamat, amíg az újaknak sikerül összeszokniuk a régiekkel. Nehezítette a helyzetünket az is, hogy a sérültek listája folyamatosan bővült. Ez mindig bonyolult dolog, főleg ha kétnaponta játszunk. Folyamatosan változtak az összeállítások, legtöbbször az emberelőnyös játékunkban szokott az látszódni, hogy a játékosok még nincsenek teljesen összeszokva. Számtalanszor volt arra példa, hogy egyes játékosok nem azon a poszton szerepeltek, mint mikor mindenki bevethető. Amikor folyamatosan jöttek a vereségek, a csapatban senki sem használta ezeket a szituációkat kifogásként a vereségekre, mindenki beállt a sorba, keményen küzdöttünk, és próbáltunk megfelelni a velünk szembeni elvárásoknak.

A szezon elején Rob Pallin komoly célokat tűzött ki a csapat elé, az EBEL megnyerését sem tartotta lehetetlennek. Hogy látja, ez a célkitűzés reális lehet, ha végre teljes kerettel tudnak dolgozni?

Minél magasabbra kell tenni évről évre az elvárásokat. Aki elindul egy bajnokságban, természetesen annak az a célja, hogy a szezon végére ő végezzen az első helyen. A valódi játékerőnket még mindig nem tudtuk megmutatni, nem tudjuk, hogy mire lenne képes a csapat, ha egy időben mindenki egészséges lenne. Hogyha csak azt megnézzük, hogy milyen jó játékosaink ülnek a lelátón, akkor egészen elképesztő belegondolni abba, hogy ilyen nehéz időszak után a hetedik helyen tudunk állni a tabellán. Hiszek abban, hogy bármire képesek lehetünk, és a legfontosabb, hogy az öltözőn belül mindenki bízzon egymásban, mert az a legfontosabb, és ha ez megvalósul, akkor reméljük, hogy Rob elvárásainak is meg tudunk felelni.

Rengeteg nehéz és kimerítő meccsen vannak túl, és ezeken általában hatalmas küzdelem árán sikerült diadalmaskodnia a csapatnak. Kijelenthetjük, hogy fizikálisan és mentálisan rendben van a társaság?

Azt gondolom, hogy fizikálisan mindig is rendben volt a csapat. Az érezhető volt, hogy a rosszabb kezdés miatt kicsit megcsappant az önbizalmunk, mentálisan nem volt a legjobb állapotban az alakulat. Azonban úgy vélem, hogy az utóbbi hetek sikerei helyre tették a dolgokat, és segített nekünk abban, hogy továbblépjünk. Jelenleg jó állapotban vagyunk minden szempontból, viszont figyelmeztetném a csapatot és a szurkolókat is, hogy nem szabad hátradőlnünk, nagyon sok van még hátra a bajnokságból, a csapatok nagyon közel vannak egymáshoz a tabellán. Ahogyan két-három hét alatt jobbra fordultak a dolgok, úgy ez visszafelé is változhat, úgyhogy dolgoznunk kell tovább keményen, mert nagy csata várható a rájátszásos helyek eléréséért.

Előfordul, hogy háromszor is jégre lépnek egy hét leforgása alatt. Hogyan lehet bírni ezt a feszített tempót, miként tud a legjobban regenerálódni?

Ehhez is kell egyfajta rutin, amíg az ember megtanul ehhez a ritmushoz alkalmazkodni. Amikor az EBEL-hez csatlakoztunk, sokkal nehezebben tudtuk megtalálni a ritmust, manapság viszont már megvannak azok a trükkjeink, amik ebben segíteni tudnak. A regenerálódás egyik kulcsa az alvás. Nélkülözhetetlen, hogy meccsek között mindenki megfelelően ki tudja magát pihenni, bár ez néha nehéz, mert a meccsek után előfordul, hogy a buszon éjszakázunk, és akkor az alvás nem mindig tökéletes minőségű. Emellett a megfelelő táplálkozás is elengedhetetlen. Aztán mindenkinek megvan a saját kis szokása, mint például a jeges fürdő, biciklizés, nyújtás, kompressziós csizma, és ami nagyon fontos, a gyúrói stábot is gyakran vesszük igénybe. Amikor meccs követ meccset, szinte nincs is időnk edzeni, hanem a legfőbb hangsúly a feltöltődésen van.

Góljai mellett az előkészítésekben is jeleskedni szokott. Mi áll közelebb a stílusához, a góllövés, vagy a kulcspasszok kiosztása?

Igazából ezen még soha nem gondolkoztam. Ez szituációfüggő, azon is múlik, hogy mikor milyen sorban játszik az ember. A lényeg az, hogy a játékos segítségére legyen a csapatnak. Ha valaki ad egy gólpasszt, az sokszor ugyanolyan jelentőségű, mintha ő fejezné be az akciót, szóval ezen dolgok között nem tennék különbséget. Nem véletlenül jár mindkettőért ugyanúgy egy pont a kanadai táblázaton.

Fotó: Mudra László (jegkorongblog.hu)

Pályafutása elején, aztán első profi évében gondolta volna, hogy 2015-ben már a második A csoportos világbajnokságodra fog készülni?

Ha őszinte szeretnék lenni, akkor nem. 2002/03-ban játszottam az első felnőtt szezonomat, még akkor sem igazán gondoltam volna erre. Abban reménykedtem, hogy egyszer talán odaérhetünk, de azt, hogy a magyar jégkorong ennyit fejlődjön, mint amennyit az elmúlt időszakban, az a legmerészebb álmaimban sem volt jelen. Most ha rátekintek az utánpótlásbázisra, akkor boldogsággal tölt el, hogy mennyi gyermekcsapat van, és milyen sokan döntenek úgy, hogy elkezdenek jégkorongozni. Amikor Újpesten játszottam az utánpótlás-bajnokságokban, akkor sokszor nem tudtunk tizenöt fővel kiállni egy előkészítő meccsre, manapság viszont több klubnak A, B illetve C csapata van U12-ben, úgyhogy ez mindenképp nagy előrelépés.

Krakkóban mennyit jelentett a válogatottnak, hogy a szurkolók hazai pályát varázsoltak az egész vébére és arra a sorsdöntő mérkőzésre?

Mindig azt mondtam, hogy a szapporói élménynél még egy feledhetetlenebb dolog történhetne velem a pályafutásom során. Ez pedig az lenne, ha hazai pályán, magyar közönség előtt tudnánk kiharcolni a feljutást. Krakkóban ez majdhogynem sikerült, olyat élhettünk át, olyan hangulatban játszhattunk, mint ha hazai pályán lettünk volna. Nagyon boldog vagyok, hogy ebben részt vehettem, a csapat tagjai mindannyian hálásak vagyunk a szurkolóinknak, mert ez egy életre feledhetetlen élmény marad számunkra is.

Mit vár a jövő évi budapesti olimpiai selejtezőtől?

Nagyon nehéz dolgunk lesz, a legnagyobb riválisunk a lengyel csapat, de a mai hokiban bármi megtörténhet, úgyhogy a másik két csapatról is sokat kell majd beszélnünk, senkit nem szabad lebecsülnünk. Biztos vagyok abban, hogy a lengyelek vissza szeretnének vágni a Krakkóban elszenvedett vereségükért, rég nem volt ekkora siker kapujában a lengyel hoki, mint akkor, szóval biztos ég bennük a bizonyítási vágy. Azonban a nemrég megrendezett norvégiai torna megmutatta, hogy rengeteg fiatal és tehetséges játékosunk van, akik rászolgálnak a bizalomra. Egyértelműen tovább szeretnénk jutni, és szeretnénk kiszolgálni azt a csodás közönséget, amelyik mindig mindenben támogat minket.