8/30 Vancouver Canucks

Idén a Canucks úgy vágott neki a holtszezonnak, hogy jelentős fiatalítás vár a csapatra.

Idén is elindítjuk 30 napos sorozatunkat, amelyben az NHL egy-egy csapatát tesszük alapos vizsgálat tárgyává. Bemutatjuk a változásokat és hogy mire számíthatunk a 2015/16-os szezonban.

A Vancouver 2011-ben még döntőt játszott, amelyet emlékezetes körülmények között vesztett el a Boston Bruins ellenében úgy, hogy a a hetedik meccsen saját pályáján kapott egy sima négyest Charaéktól. A szurkolók nem fogadták nyugodtan a fejleményeket, utcai zavargások törtek ki a városban. Azóta többször is próbálták megújítani a keretet és a szakvezetést, de ez nem sok kézzelfogható eredménnyel járt. Az azóta eltelt négy évben háromszor estek ki a rájátszás első körében, 2012-ben az alapszakasz győzteseként, 2014-ben pedig be sem kerültek. Idén a Canucks úgy vágott neki a holtszezonnak, hogy jelentős fiatalítás vár a csapatra.

Távozókból nem is volt hiány, elment két népszerű játékos, a kapus Eddie Lack és a hátvéd Kevin Bieksa, valamint a költséghatékony center, Nick Bonino, a tehetséges, de hullámzó teljesítményt nyújtó Zack Kassian, akárcsak a fiatal védő Adam Clendening. Az érkezési oldalon találjuk a center Brandon Suttert és a szintén csatár Brandon Prustot, ezen felül jónéhány draftpicket. Az új keretről Jim Benning általános igazgató így nyilatkozott: “Vannak fiatal játékosaink, akiknek több lehetőségre lesz szükségük, hogy bizonyítsanak. Ezért kemény döntések meghozatalára kényszerültünk, hogy helyet csináljunk ezeknek a fiataloknak. Az sem jelent problémát, ha ennek az lesz az ára, hogy az alapszakaszban kevésbé hasítunk majd, feltéve, ha a rájátszásban. Ez vezérelt minket a játékospolitikánk kialakításakor.”

Valóban, bár az elmúlt négy évben a Canucks nem alkotott maradandót a rájátszásban, de ez éles kontrasztot mutat az alapszakaszban mutatott teljesítménnyel, a 2012-es első hely után 2013-ban 3., 2014-ben 5., tavaly pedig második lett a csapat a ligában. A beépítendő fiatalok közé első helyen a csatár Sven Baertschi, Ronalds Kenins és Jake Virtanen tartozik, valamint a kapus Jacob Markstrom. Utóbbi két évvel fiatalabb, mint a távozó Lack, de a szurkolók joggal kérdezhették, hogy ha a fiatalítás volt a cél, akkor miért nem a 35 esztendős Ryan Millertől váltak meg, aki iránt nagyobb is volt a kereslet a játékospiacon. Annál is kevésbé érthető mindez, mivel Miller februári térdsérülése után Lack remekül helyt állt, 92,1%-os hatékonysággal hárította a felé irányuló lövéseket. Igaz, a Flames elleni negyedik meccsen Lackot korán le kellett hozni és az utolsó két meccsre visszaállt Miller.

A 34 éves Bieksa távozása ellenben valóban jelentős fiatalítást hozott a keretben. Őt belülről, a 22 éves Frank Corradóval pótolják. A 24 éves Kassianért cserébe viszont a 31 éves Prust érkezik, akire a negyedik sorban várnak nagy feladatok és akire Bieksa elcserélése után támadt nagy szükség, ha más poszton is játszanak, a mentalitásuk és a munkamoráljuk nagyon hasonló, nyilatkozta Benning, erre pedig a rájátszásban különösen nagy szükség van. A szurkolók kritizálták a Bonino-cserét is. A helyére érkező Sutter ugyanis aligha fogja ugyanazt nyújtani támadásban a második sor centereként, mint Bonino, nem beszélve Bonino elődjéről, a 2014-ben elcserélt Ryan Keslerről. Ehhez képest sikerült a statisztikái alapján stabil negyedik soros center Suttert öt évre a klubhoz láncolni, összesen majd? 22 millió dollárért, garanciát vállalva, hogy nem cserélik el.

Benning szerint Sutter azért fontos, mert kitöltheti az életkorbeli szakadékot a 35-be forduló Sedin testvérek és a fiatalabb játékosok, mint például a 20 éves Bo Horvat között. Horvat első évét töltötte az NHL-ben, és a szezon végére egészen belenőtt a ligába, összesen 13 gólt és 12 passzt termelt. Összehasonlításul, Sutter karriercsúcsa 21 gól. Mindez arra utal, hogy Benning a nyáron nem sokat foglalkozott azzal, ki fog gólt lőni a következő szezonban. A fókusz elsősorban azon van, hogy a fiatal tehetségek tovább fejlődjenek, az ehhez nélkülözhetetlen idősebb játékosok vezérletével.

Mindezek alapján az elsődleges kérdés, hogy kapusposzton mennyire válnak be az előzetes számítások. Ez hagyományos a Canucks egyik legerősebb oldala, Luongo éveken keresztül a liga egyik legerősebb tandemét alkotta, hol Schneiderrel, hol Lackkal. Utóbbi tavaly kezdőként 92,7%-ot ért el, de összességében is 92,1%-ot, ami egy teljes százalékponttal magasabb, mint Miller teljesítménye volt. Nem tűnik úgy, hogy Miller képes lenne megújulni, ugyan hét éve nem volt ilyen rossz szezonja, de a 2009/10-es idény óta nem tud 92% fölé menni, ami nem túl biztató. Mindennek van egy kevésbé mellékes vonzata, az a 6 millió dollár, amivel éves szinten csökkenti az elkölthető bértömeget, még két éven keresztül, vagyis 37 éves koráig.

Ugyanakkor az is igaz, hogy korábban tíz évet védett a keleti konferenciában, elképzelhető, hogy időbe került neki átszokni nyugatra 2014 februárjában, amikor St. Louisba igazolt, majd egy teljesen új rendszerhez alkalmazkodni a következő szezonban Vancouverben. A szakvezetés abban bízhat, hogy a stabilitás jó hatással lesz a teljesítményére. Cseréje, Markström már kapott lehetőséget az NHL-ben, de nem igazán élt vele. Tíz évvel fiatalabb Millernél, tavaly az AHL-ben nem nagyon volt párja, 1,88-as kapott gólátlaggal, 93,4%-os hatékonysággal és 32 meccsen bemutatott 5 shutouttal. Talán idővel az NHL-be is belenő majd.

Ha a kapusok hagyományosan erősségei voltak a Canucksnak, akkor a védelem ugyanilyen hagyományosan a gyengéjének számított. Évekre visszanyúlóan hiányzik a csapatból egy igazi első számú hátvéd, általában hat egyenrangú védővel igyekeznek megoldani a meccseket. Tavaly összesen 10 játékost dobtak be ezen a poszton, köztük Alex Biegát, aki 27 évesen debütált az NHL-ben egy februári sérüléshullámnak köszönhetően. Bieksa, Clendening és Stanton távozásával, valamint Bartkowski érkezésével pedig ez az egység vékonyabb, mint valaha. A csatárokat illetően nagy kérdés, hogy a fiatalok helyt tudnak-e állni a második sorban. A hátsóbb alakzatokban egyértelműen erősödött a csapat, de ez a sor egyértelműen gyengült. Nagy lesz a nyomás a 22 éves Sven Baertschin és a 19 éves Jake Virtanenen, hogy megfelelő szinten pótolják a távozó Matthiast és Kassiant, különösen mivel előbbi 18 góljából 17-et, utóbbi 10-ből 9-et lőtt egyenlő létszám mellett.

Ami optimizmusra adhat okot, az a fiatal tehetségek helyzete. Jake Virtanent leszámítva ugyan nincs a csapat háza táján egyértelmű szupertehetség, de érezhetően több az olyan játékos, akiből jó NHL-es játékos lehet, mint eddig bármikor. Virtanen finn-kanadai kettős állampolgár, vb-aranyérmes a kanadai juniorválogatottal. A 2014-es draft hatodik helyén vitte el a Vancouver, 19 évesen a legjobb korban van ahhoz, hogy megtegye az első lépéseket az NHL-ben is. Csapattársa, a 20 éves Bo Horvat példája lebeghet a szeme előtt, akinek tavaly újoncként sikerült kivívnia Willie Desjardins vezetőedző bizalmát. Horvat a szezon elején a biztonságra és a bulik elhozatalára helyezte a fő hangsúlyt, de az All Star gála miatti szünetet követően igencsak elkapta a fonalat. 13 góljából tízet, 25 pontjából 17-et szerzett a szezon második felében, miközben jégideje a kezdeti 10 percről 14-ig ment fel. A rájátszásban közel 13 percet kapott meccsenként, ami újoncként egészen parádés teljesítmény.

Szintén örvendetes a szurkolók számára, hogy bízhatnak a nagy visszatérőkben. Tortorella alatt a Sedin ikrek szenvedtek, és sokan le is írták őket, hogy nem lesznek képesek megközelíteni egykori formájukat. Nos, erre alaposan rácáfoltak, hiszen Henrik 50-ről 73-ra, Daniel pedig 47-ről 76-ra növelte pontjainak számát, amivel egyszeriben a liga legponterősebb játékosai között találták magukat ismét. Mindebben nagy segítségükre volt Radim Vrbata, akivel az előnyös játék hatékonysága 19,3%-ra ugrott és aki szintén marad a csapattal. De ugyanez igaz a védelemben a 29 éves Alexander Edlerre is. Bármit is gondoljunk a plusz/mínusz mutató használhatóságáról, a vancouveriek legjobb hátvédje Tortorella idején -39-cel végzett a liga legrosszabb helyén, majd egy évre már +13-at produkált. Ha a támadásokat is régi formáját idézően tudná támogatni, akkor azzal végképp nagyot tudna lendíteni csapata szekerén.

Az nhl.com-nál kritikusabb szakírói vélemények szerint azonban a jelentős javulásra kevés az esély, ősszel egyértelműen egy gyengébb Vancouver vág neki a szezonnak, mint amilyen tavasz végén abbahagyta az előzőt. A meglehetősen sommás vélemény szerint a keret átigazolása arra a stratégiára hasonlít, amely a kétezres évek közepén a Flamest jellemezte. A 2004-es bajnoki döntő után ott is a mindenkori playoffba kerülés biztosítására, idősebb játékosokra tettek, aminek az lett az eredménye, hogy négy első körös kiesést követően öt alkalommal sorozatban be sem kerültek a playoffba. Hogy a szakvezetésnek vagy a szakíróknak lesz-e igazuk, azt majd az idő eldönti, az biztos, hogy a fiatalokon óriási lesz a teljesítménykényszer, mert hosszú távon csak ők húzhatják ki a gödörből a csapatot.