Az alsóházi mérkőzésekre összeállt a csapat
A magyar inline-válogatott szövetségi kapitánya értékelte a tamperei világbajnokságot.
“A vb összefoglalóját az otthoni felkészüléssel szeretném kezdeni ? mondta Hoffmann Attila, a divízió 1-ben az 5 helyen végzett görhokiszelekt vezetőedzője. ? Váratlanul ért az edzői felkérés az inline-válogatott élére, de nagy megtiszteltetésnek éreztem és kiváló lehetőségnek a jégkorongedzői tapasztalataim továbbfejlesztésére. Mivel az inline hoki hazánkban nem örvend akkora népszerűségnek, mint más országokban, és sajnos csak 2-3 hónapig tart a szezonja, ezért ez már eleve leszűkíti a válogatott keret kialakításának lehetőségét. Bár talán idén először történt meg, hogy viszonylag nagyobb létszámból lehetett válogatni játékosokat. Ez remélhetőleg a következő években is megmarad vagy növekedni fog. Jó volt látni, hogy több a fiatal játékos, aki részt szeretne venni ebben, ezért meg is tett mindent. Külön köszönöm azoknak a játékosoknak, akik részt vettek a felkészülésen, de sajnos nem kerültek be a világbajnokságra utazó csapatba. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az utazás előtt, már “csak” 18 játékosból lehetett válogatni, hiszen többen idő közben mondták le egyéb magánjellegű elfoglaltságok miatt. Sajnos az inline hokit mindenki szabadidejében csinálja, a saját élvezetéért, pénzt és időt áldozva fel. Ennek ellenére a csapat körülötti dolgok és a feltételrendszer maximálisan profi, ami felér majdnem a jégkorong-válogatott szintjével, ez már jelentős indíték, hogy mindenki komolyan vegye!
A vb kezdete előtt a játékosokkal megbeszéltük, mire számíthatunk, és mire kell majd odafigyelni. A csoportunkban nem volt gyenge ellenfél, amit a végeredmény is jól mutat, 3 csapat végzett az első 4-ben. Az első győzelem után meglepetésként és váratlanul ért minket a két vereség. Sajnos sorozatos hibákat vétettünk, sok kiállítás volt, kevés kapura lövés és gyenge helyzetkihasználás. Ami pedig a legrosszabbkor jött, hogy a csapategység és az egymásért küzdés teljesen elveszett. Így semelyik csapat sem tud komoly eredményt elérni, ami a két vesztes csoportmeccsen be is bizonyosodott. Mély gödörbe kerültünk, és muszáj volt rendet tenni a fejekben, megszüntetni az egyénieskedést, és visszahozni az egymás és a csapat iránti alázatot. Szerencsére ez apránként sikerült is. Az angolok ellen 5-1-es hátrányból állt fel a csapat és a meccs legvégéig küzdött, de ez már nem volt elég a győzelemhez sajnos, így az alsóházba kényszerültünk.
Az alsóházi két mérkőzésen pedig már a bennmaradás volt a tét, ekkorra maximálisan összeállt a csapat. Mindenki azt játszotta, amit megbeszéltünk, fegyelmezett, küzdős hokit mutattunk be, és a nehezebb pillanatokat is sikerült átvészelni, újraszerveződni fejben és lélekben. Lettország ellen pedig ez tökéletesen megmutatkozott. Az ellenfél egy rendkívül erős és képzett hokisokból álló csapat volt, akik ellen a győzelem különös jelentőséggel bírt. Ha a papírformát, és a képességeket nézzük, akkor ennek a mérkőzésnek kellett volna a világbajnokság döntőjének lennie. Sajnos a tétje a kiesés elkerülése volt, amit sikerült elérnünk, egy komoly, szervezett, fegyelmezett, alázatos csapatmunkával.
Bár az előzetes célkitűzést nézve kudarcot vallottunk, de aki ismeri a körülményeket és esetleg látta a mérkőzéseket, az tudja, hogy itt nincs lefutott mérkőzés, gyakorlatilag bármelyik nyolc csapat megnyerheti az első három hely egyikét. Ami talán a végeredménynél is fontosabb, szakmai szempontból, hogy a játékosoknak sikerült felállniuk, hittek magukban és egymásban, ami felér egy győzelemmel, ismerve a vb történéseit.
A következő világbajnokságot innen kell majd folytatni, és akkor már sokkal jobb helyezést lehet elérni. Gratulálok a játékosoknak, hogy nem adták fel három mérkőzés után, és végül legalább a bennmaradást kiharcolták. Köszönöm az egész stábnak a lelkiismeretes munkát, nélkülük azt hiszem már a világbajnokságra sem jutottunk volna el!”