Meguntam félni kockacukor

   

Nem az idei világbajnokság hozadéka, jóval korábban bekövetkezett már ez az állapot, de azt hiszem, itt az ideje, hogy mindenkiben tudatosuljon az érzés. Elsődlegesen annak kapcsán, hogy mit várhatunk a jövő évi A csoporttól. Nincs mitől félnünk.

Az ugyanis nem kérdés, hogy egyelőre hol vagyunk jó helyen. A mi helyünk a közvetlen élmezőny után van, a világranglista első 14 csapatával szemben csak annyi esélyünk van, amennyi a jégkorongsport voltából adódik, a különbség hatalmas hozzájuk képest. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne volna fontos odajutni, legalább néha. Ha nincsenek céljaink, ha a továbbjutás esélye nélkül tartósan beragadunk a B csoportba, akkor az a fejlődés elől veszi el a levegőt. Éppen ezért nem lehet alulbecsülni ezt az eredményt. Óriási jelentősége van annak, hogy egy évtizeden belül másodszor is feljutottunk.

Az öt csapat közül négy volt elérhető a számunkra, Japánt és Olaszországot könnyedén vertük, ha lehet ilyet mondani arra az irdatlan melóra, amit játékosaink egyenként is beletoltak a közösbe ezeken a meccseken. Ukrajnát és Lengyelországot pontozással ugyanilyen arányban vertük volna, ehhez képest meg kellett szenvedni azért, hogy a fölényünknek az eredményjelző táblán is érvényt szerezzünk. De ez is sikerült.

Rich Chernomaz zsenialitása révén nyertünk két kiváló hátvédet, Vas Márton és Tyler Metcalfe olyan univerzális játékosok, akikre számtalan helyzetben lehet számítani. A krakkói vb után szinte már várom, hogy Bartalis István mire lenne képes hátul. Ki tudja, talán ez lesz a mi csodafegyverünk, ha az egész csapat a szó legszorosabb értelmében egyszerre fog védekezni és támadni.

HUN A csoport

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Gromov azt írta, hogy nem volt csoda a feljutás, hanem a tehetség és a munka ötvözetének eredménye. Másfelől viszont az, hogy ide el tudtunk jutni, maga a csoda. Kazahsztánt leszámítva nem volt kitől tartanunk, elég volt, hogy bíztunk magunkban és játszottuk azt, amit az edzők kitaláltak. A magyar jégkorong három egyformán fontos alappilléren nyugszik: a Fehérvár EBEL-szereplésén, az egyre erősebb MOL Ligán és a minél nagyobb számú, minél színvonalasabb bajnokságban edződő légiósainkon. Az A csoport – azon túl, hogy óriási marketingértéke van, azon túl, hogy a szurkolók számára megfizethetetlen közösségi élmények forrása – játékosaink számára nyithat meg új kapukat. A győzelemmel felérő krakkói ezüst egy kicsivel feljebb tolja azt a láthatatlan üvegplafont, amibe a magyar jégkorongozók rendre beleütköznek a nemzetközi játékospiacon. Nagyon fontos, hogy minél többen tudjanak a jelenleginél erősebb bajnokságban fejlődni, ez lehet a további előrelépésünk egyik kulcsa.

2016-ra tekintve elmondható, hogy a feljutás révén jövőre két szinttel magasabban játszó csapatok ellen kell helyt állnunk. Kazahsztán nem bír megragadni az elitben, de a második vb-meccsen láthattuk, még ők is jóval előttünk járnak. Nem javítja lehetőségeinket, hogy a 2017-es francia-német közös rendezés miatt ismét találkozhatunk védett csapatokkal, előfordulhat, hogy egy válogatott megelőzése sem jelent bennmaradást. De ne rohanjunk előre. Nyilvánvalóan egészen másképp kell majd ezekhez meccsekhez odaállni játékosnak, szakvezetőnek és szurkolónak egyaránt. Nagyon fontos tapasztalatokra tehetünk szert, legalább hét kutyakemény meccs vár ránk Oroszországban, amilyenekkel a játékosok többsége még nemigen találkozott.

Fontos, hogy megálljuk a helyünket, e helytállásnak azonban nem az A csoportban maradás a reális mércéje. A magyar jégkorong számára kitűzhető következő cél a lift elérése. Nem úgy, mint Kazahsztánnak vagy Szlovéniának, akik már ülnek a liften és éppen szeretnének kiszállni. Nekünk egyelőre bőven elegendő, ha minden 3–5. évben sikerül feljutni – persze minél többször, annál jobb –, hogy az ellenfeleink se úgy tekintsenek a feljutásra, mint csodára. Érjük el, hogy ne mi legyünk a nemzetközi elit jégkorong jamaikai bobcsapata. Ezt még nem Moszkvában vagy Szentpéterváron fogjuk teljesíteni, de ha szerzünk egy pontot, egy győzelmet, már történelmet írunk.

Ismét csak nem érdemes 1-2 éves távlatban gondolkodni, de eljött az ideje, hogy kicsit felemeljük a fejünket és messzebbre tekintsünk. Félni már csak ezért sincs értelme, mert nincs mitől. A jövő elkezdődött, vágjunk bele!

(A cikk címét a Kiscsillag zenekartól vettük kölcsön, Majoross Gergely tiszteletére meghallgattuk néhányszor Krakkó felé – F. K.)

Cimkék: ,

Nem lehet hozzászólni.

Eseménynaptár
október 16., hétfő
ROM 17:30 SSCBRA 3-1VÉGE
U18 17:30 SZDSCC 2-19VÉGE
EL 20:00 UTEFTC 4-3VÉGE
    • M4 SPORT
október 17., kedd
U18 18:40 MACSCC 5-6 BVÉGE
U20 20:00 UTEPEF 2-0VÉGE
október 18., szerda
MK 16:00 KMHFTC 1-6VÉGE
U18 17:35 SCCGEP 1-40VÉGE
MK 18:00 DABUTE 3-5VÉGE
MK 19:30 MACTIT 3-0VÉGE
október 19., csütörtök
U18 14:45 DHKMAC 
U18 16:00 PEFMIS 
U18 17:00 AVSSCC 
U18 17:05 GEPVAS 
U20 17:20 ETOAVS 
KHL 18:00 LOKNYH 
    • SPORT 2
U18 18:00 ZEGUTE 
U18 19:00 SZDETO 
U20 19:00 UTEVAS 
október 20., péntek
U20   HDJMAC 
U20   SLLKMH 
KK 13:30 TXUMIS 
KK 17:30 BRACZB 
EL 18:00 DABMAC 
EL 18:00 UTEVC2 
EBEL 18:30 ZNOAVS 
EL 18:30 TITFTC 
október 21., szombat
U18   ZNOAVS 
U20   G99DHK 
U20   SLLMAC 
U20   VSVKMH 
KK 13:30 MISCZB 
EWHL 17:30 SKPKMH 
KK 17:30 BRATXU 
U18 18:00 ETOKMH 
U18 18:30 MACMIS 
U18 19:00 UTEVAS 
U18 19:00 UTEVAS 
október 22., vasárnap
U18   VSVKMH 
U20   HDJKMH 
U20   OHCUTE 
U20   VICVAS 
U20   VSVMAC 
EWHL 13:00 KMHNEH 
KK 13:30 CZBTXU 
KK 17:30 MISBRA 
EBEL 17:45 AVSEHL 
    • M4 SPORT
EL 17:50 VC2DAB 
EL 18:00 FTCMAC 
EL 18:30 UTETIT 
október 24., kedd
U18   AVSMAC 
október 25., szerda
MK 18:00 FTCTIT 
MK 18:40 VASMIS 
október 26., csütörtök
U18   MISVSV 
U18   PEFDHK 
U18   SZDGEP 
U20   UTEAVS 
U20   ZNOMAC 
U20 19:25 KMHDHK 
   H I R D E T É S
Partnerünk