Mi várható az NHL Nyugati főcsoportjában?

   

A négy konferencia-negyeddöntő esélyelemzése, második rész. Néhány óra múlva kezdődik a rájátszás.

Anaheim Ducks (1.)–Winnipeg Jets (8.)

Ducks: 51-24-7, 109 pont, Jets: 43-26-13, 97 pont

Az alapszakaszban: Ducks 3-0-0, Jets 0-1-2

A playoffban még nem találkoztak.

Át tud-e lépni Boudreau a saját árnyékán vagy a playoff-lázban égő kanadai város jut tovább. Az egyiknek kudarc lenne már az is, hogy ha nem élné túl az első kört, míg a másik életében először jár ott.

Ducks
Az Anaheim zsinórban harmadszor szerezte meg az Atlantic-csoport címét, ebből kétszer Nyugat legjobbja is volt egyben, így a szurkolók joggal várhatnák el a pazar playoffmenetelést. Várhatják, de abból nem lesz semmi, amíg Bruce Boudreau ül a kispadon. A kanadai szakember Anaheimben és Washingtonban is szó szerint kupagyőzelemre esélyes állománnyal dolgozhatott, mégsem jutott tovább a második körnél, sőt a Kacsákkal az elmúlt két szezonban hazai jégen bukta el a hetedik meccset. Ez nem valami jó előjel, sőt az sem valami pozitív, hogy ezzel a kerettel csak a 28. helyre tudta behozni a csapatot. Akkor mi az erősségük? Az, hogy hidegvérűek és a döntő pillanatban a maguk javára tudják fordítani a meccset. 33 alkalommal nyertek egyetlen góllal és ebből csak 8 olyan találkozó volt, amely szétlövések után dőlt el. A Ducksban Perry és Getzlaf nem villogott úgy, mint az elmúlt években, mert a terhet levette a vállukról az a Ryan Kesler, akinek a megszerzése telitalálat volt. A Canuckstól elhozott center az elmúlt négy év legjobb teljesítményével rukkolt elő, kiváló two-way játékos és a bulik több mint 56%-át elhozza. A védelembe a szezon közben érkezett James Wisniewski, aki emberelőnyben lehet a csapat hasznára. A 31 éves bekk 15 pontot, közte hét gólt szerzett előnyben, így a Wisniewski, Vatanen bekkpáros a leggólerősebb az egész ligában az emberfórokat tekintve.

Jets
Winnipegben emberemlékezet óta nem rendeztek playoffmeccset, még a jogelőd az Atlanta szerepelt utoljára a rájátszásban 2007-ben, de akkor sem élte túl az első kört. Sőt az original Jets, ami ma már Coyotes, 1996-ban élte túl az alapszakaszt utoljára, így igencsak kiéhezve várják a harmadik meccset. Az, hogy idáig eljutottak elsősorban Kevin Cheveldayoff manager eredménye, aki a remek érzékkel trade-elt és halászott az UFA piacon. Legnagyobb érdeme, hogy el merte és el tudta cserélni a hisztis Kane-t, akiért olyan játékosokat kapott, akik tökéletesen illettek a gépezetbe. Összerakta a Wheeler, Ladd, Little sort, amelytől joggal retteghetnek bárhol, a második, harmadik és negyedik sorba pedig olyan iparosokat rakott, akik meghalnak a pályán. Az eredmény egy jó középcsapat 99 ponttal, amely mellesleg a franchise történetének legjobb eredménye. Természetesen ezt az eredményt nem egyedül a támadószekció érte el, kellettek a hátvédek és a kapusok is. Előbbi egység legjobbja Dustin Byfuglien, aki nemcsak ponterős játékával, de buta szabálytalanságaival is kitűnik, 48 perccel ült többet a büntetőpadon, mint a második Thorburn, pedig 12 meccsel kevesebbet játszott. Ha úgymond tartja ezt a formát, akkor inkább hátráltatni fogja a csapatát, mint előre lendíteni. Érdekes lehet, hogy ki fog kezdeni a kapuban. Pavelec volt a kezdő, de a kalapból elővarázsolt Hutchinson olyan mutatókat produkált, hogy sokáig még a Vezinára is esélyes volt, de aztán kicsit elfáradt és volt egy-két bizonytalan meccse.

Az Anaheimnek nem lesz gondja, hat meccsen tovább lép, de a folytatásban már nem lesz ilyen könnyű ellenfele. Boudreau megint felsül, ami az állásába kerülhet.

St. Louis Blues (2.)–Minnesota Wild (7.)

Blues: 51-24-7, 109 pont

Wild: 46-28-8, 100 pont

Az alapszakaszban: Blues 2-2-0, Wild 2-1-1

A playoffban még nem találkoztak.

Bármilyen hihetetlen, sok szempontból a számok és a statisztika szerint két kiegyenlített csapat feszül majd egymásnak, amely hasonlít a Montreal–Ottawa párharcra. Akárcsak Keleten, itt is a konferencia-második játszik egy olyan csapattal, amely nagyon mélyről érkezett és fantasztikusan menetelt a szezon második felében.

Blues
Kevés olyan csapat van a ligában, amely három sorral tud hengerelni, a St. Louis ezek közé tartozik, a szurkolók nagy örömére. Alapból adott Taraszenko és Schwartz, akik karrierjük legjobbját érték el a gólokat és a pontokat tekintve. Velük együtt összesen kilenc játékos, közöttük két bekk ért el 40 pontot, öten voltak ötven felett és négyen lépték át a 20 gólos határt. Mindezt úgy, hogy a húzóemberek nagy része ilyen-olyan okok miatt 8-10 meccset hiányzott. Ebből is látszik, hogy a Bluesban nem okozott nagy gondot egy-egy kulcsjátékos hiánya. Mint látható, a védelem nemcsak ponterős, de jól is védekezik. A Kevin Shattenkirk, Alex Pietrangelo páros az egyik legjobb a ligában, sőt előbbi ha nem hiányzik közel 30 meccset, a Norris-trófeát is elhódíthatta volna. Természetesen a csatárok és a védők mögé kellett egy jó kapus is, amivel volt gond az elmúlt években St.Louisban, de erre a szezonra megoldották a kérdést. Tavaly jött Ryan Miller, aki megbukott, akárcsak idén a hat meccset kapó Martin Brodeur. Így a kezdőposzt Allen és Elliott között dőlt el, utóbbi javára, de előbbinek sincs oka szégyenkezni, hiszen remek mutatókat hozott, amikor be kellett ugrani a padról. Összességében úgy néz ki, hogy ebben a szezonban minden fogaskerék a helyére került, nehéz fogást találni a Zenészeken. Még a speciális egységek is jól működnek, előnyben az 5., hátrányban a 8. helyen végeztek. Egyedül a fejekben kell rendet rakni, tavaly és tavalyelőtt is az első körben estek ki 2-0-ás vezetés után, talán túl korán hitték el, hogy megvan a továbbjutás.

Wild
A Minnesota és az Ottawa közé egy nagy egyenlőségjelet lehetne tenni. Ami Ottawában Hammond volt, az a Wildnál Devan Dubnyk. A kapus megszerzése egyszerűen olyan telitalálatnak bizonyult, amire senki nem gondolt. Zsinórban 38 alkalommal kezdett és olyan lökést adott a csapatnak, hogy január 15-e óta a Wild a legjobb mérleget produkálta. Dubnyk 27-8-2-es mutatóval végzett, 1,73-as gólátlaggal és 93,8%-os hatékonysággal, ráadásul a nyolc vereségből hét egygólos volt csak. Ezek után nem is csoda, hogy az északi csapat ereje a védekezés. A kapott gólok átlagában hatodik helyen végeztek, sőt az emberhátrányos játékban erre még rá is tettek, hiszen ebben a kategóriában az első helyre futottak be. A másik speciális egységre már nem lehetnek ilyen büszkék a Vadaknál, mert az emberelőnyök kihasználása csak a 27. legjobb volt a ligában. Pedig papíron két izmos sor áll Mike Yeo rendelkezésére, de ebből a hat játékosból egyedül Parise és Pominville teljesített elfogadhatóan.

Mindent összevetve egy igencsak támadó jellegű csapat kerül majd össze egy igencsak deffenzív társasággal. Ilyenkor előnyben van az utóbbi mert egy-két jó kontra és eldőlt a meccs. Ezt el is éri majd a Wild, de csak rövidebb időre, hosszabb távon kifizetődik a Blues támadó arculata és vérrel, verejtékkel hét meccsen kiüti ellenfelét.

Nashville Predators (3.)–Chicago Blackhawks (6.)

Predators: 47-24-10, 104 pont

Blackhawks: 48-28-6, 102 pont

Az alapszakaszban: Blackhawks 3-1-0, Predators 1-1-2

A playoffban: 2010-es egyetlen párharcukat a Chicago nyerte 4-2-re.

Az edzőváltáson átesett és megújult Predators a fásult és elégedettséget sugárzó Chicagóval szemben. Ahol már repedeznek a falak, fellépett a motivációs hiány, de túlélte az alapszakaszt, nem úgy mint a bajnok Kings.

Predators
A nyáron edzőváltáson átesett Nashville két év szünet után tért vissza a playoffba. Peter Laviolette, aki a csapat történetének második edzője, igencsak ráncba szedte a gárdát, amely azonban a megsínylette Rinne hiányát és kiengedte a kezéből nemcsak az alapszakasz-győzelmet, de a csoportelsőséget is. Laviolette a csatársorban a Calderra is esélyes Filip Forsberg és Mike Ribeiro kettősre támaszkodhat, amely katalizátorként működött majdnem az egész szezonban. Fontos momentum volt, hogy a Ribeirót szexuális zaklatással vádolták meg márciusban, ami nemcsak rá, de a csapatra is kihatott. Többek között ez is az oka volt a visszaesésnek és valószínűleg ezzel bukta el a Calder-trófeáját is Forsberg. Ha van valami, amiben messze kiemelkedik a Preds a mezőnyből, az a védelem. A Shea Weber, Roman Josi vezette védősor szerezte messze a legtöbb pontot, közel kétszázat, és ütötte a legtöbb gólt. Mindemellett védekezni is tudnak, nem kis terhet levéve Pekka Rinneről, aki így még elképesztőbb formában védett. A Predators utcahosszal vezetett a finn hálóőr sérüléséig, aki MVP és Vezina-trófeára is esélyes szezont tudhatott maga mögött a kihagyásig. Kérdés, hogy a Laviolette feltudja e rázni a csapatot ebből a hullámvasútból arra a szintre, amelyikre sokáig bajnokesélyesként néztek. Az biztos, hogy a tudása megvan hozzá, hiszen már őriz egy gyűrűt a vitrinben.

Blackhawks
A szeles városban azon imádkozott mindenki az elmúlt két hónapban, hogy a kulcscsonttörést szenvedett Patrick Kane felépüljön a rájátszás kezdetére. Nos, úgy néz ki, hogy az imák meghallgatásra találtak, a legutolsó hírek szerint a 88-as ott lesz az első mérkőzésen, ez pedig alaposan javítja a Hawks esélyeit. Ugyanis Kane az egyetlen, aki olyan teljesítményt nyújtott, ami elfogadható egy ilyen kaliberű csapattól. A többiek meccsekre képesek voltak eltűnni, még egy 30 gólos játékost sem tudnak felmutatni a csapatból. Ennek oka, hogy a Hawks kicsit fásult, nem ég már úgy bennük a tűz, mint régen. Quenneville már nem tudja úgy motiválni őket, mint korábban. Ettől függetlenül a Hawks erejét és egységét mutatja, hogy ilyen 75-80%-os teljesítménnyel is száz pont felett végeztek és volt esélyük a divízió első helyére is. A chicagói védelem abszolút az elitet képviseli a ligában, amely szezon közben váratlanul erősödött a veterán Timonen leigazolásával. A hátsó hatos olyannyira stabil, hogy még egy olyan klasszis kapusra sincsen szükségük, mint a másik oldalon Rinne, simán elbírnak egy megbízhatóan jól teljesítő, playoff-hájjal alaposan megkent Crawfordot.

A számok és a statisztika azt mutatják, hogy nincs nagy különbség a csapatok között. Az egyetlen jelentős eltérés, hogy a Preds nem tud bulizni, ami egy-egy szituációban fontos lehet. De nem ez fog dönteni. Inkább Kane egészségi állapota, illetve az, hogy mennyire lesz motivált a Hawks. Három meccsre biztosan felszívják magukat, de a Nashville jobban fog harapni és hét meccsen kiejti Sólymokat.

canucks-flames-720

Vancouver Canucks (4.)–Calgary Flames (5.)

Canucks: 48-29-5, 101 pont

Flames: 45-30-7, 97 pont

Az alapszakaszban: Canucks 2-2-0, Flames 2-1-1

A playoffban: 2-4, utolsó párharcukat 2004-ben a Calgary nyerte 4-3-ra.

Örömünnep Calgaryban, ahol 2009 után árulják ismét a jegyeket a playoffra és nagyon fogadkoznak a fantasztikusan pörgő fiatalok. A Canucksnak természetesen lesz ehhez egy-két szava, pláne úgy, hogy tavaly hiányoztak a legjobb 16 közül. Fiatalok a svédek ellen, ahol a történelem az albertai gárda mellett szól.

Canucks
A Vancouver a nyarat edzőváltással kezdte, Tortorella helyére érkezett az a Willie Desjardins, aki bármiféle NHL-tapasztalat nélkül első szezonjában 100 pont fölé jutott. Abszolút nem vitatható a szakember munkája és fel sem merül a szerencse kérdése, hiszen hasonló garnitúrával Torts nem jutott be a rájátszásba. Természetesen ennek a csapatnak még mindig a Sedin ikrek a motorjai, akik megkapták maguk mellé azt a Vrbatát, aki pályafutás során másodszor érte el a 30 gólos határt. Ám a tavalyi szezonnal ellentétben idén mögöttük is játszanak, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy 11 játékos szerzett 10 gólt. A hátsó hatos sajnos már nem ilyen hatékony, így hiába érkezett Ryan Miller a kapuba, sokszor már ő is tehetetlen volt. Ráadásul Miller megsérült, így a kezdőpozíció Eddie Lackra szállt, akit ugyanúgy benne hagytak a szószban a bekkek. Ennek a következménye, hogy a Canucks végül csak a 19. helyre futott be a kapott gólok kategóriájában, szerencsére a Flames sem sokkal jobb ebben. Egyedül emberhátrányban nyújt elfogadhatót a vancouveri védelem, hiszen a 85,7%-os mutató a második legjobb a ligában.

Flames
Calgaryban beértek a fiatalok. Gaudreau és Monahan személyében két olyan játékosuk van, akik hosszú évekre megoldhatják a playoffkérdést. Ketten együtt több mint 50 gólt szereztek és közel 130 pontot termeltek, sőt Gaudreau holtversenyben az első helyen végzett az újoncok között. A két ifjú titán mellett ott van Hudler, így a liga egyik legjobb támadótrióját tudhatja magáénak a Flames. Calgaryban hasonló a probléma, mint az ellenfelénél. Az első sor itt is nagyon kiemelkedik, mögöttük pedig nincsenek olyan játékosok, akikre X faktorként lehetne tekinteni. A legtöbb támogatást a bekkektől kapja a Flames, legjobb hármasa, a Wideman, Brodie, Giordano trió közel 50 gólt és 120 pontot hozott össze, sajnos a védekezés kárára. A Calgary ugyanis csak alig teljesített jobban, mint a Canucks, 17. a kapott gólokban. Sőt, ezt a védekezést sajnos az emberhátrányra is átmentették, csak 20. a csapat ebben a kategóriában, pedig a Flames játékosait alig-alig büntetik, a hatodik legsportszerűbb csapat a kisbüntetéseket figyelembe véve. Ha sikert akarnak elérni, akkor Hartley mesternek ezt a problémát alaposan és sürgősen orvosolnia kell, a kapuban pedig Jonas Hillernek kell extrát nyújtani.

Mindkét csapatról elmondható, hogy egypólusú, gyakorlatilag két-két emberen múlik minden. Ha valamelyik társaságnak sikerül semlegesíteni ezt a duót akkor nyert ügye lehet. A Canucks svédjei abból a szempontból vannak előnyben, hogy tudják, hogyan kell ezt csinálni a palyoffban. A rutin az ő oldalukon van és ez a hetedik meccsen dönteni fog a javukra.

Cimkék: ,

Nem lehet hozzászólni.

Eseménynaptár
augusztus 3., csütörtök
U20 19:30 HUN20USA18 
augusztus 10., csütörtök
PRE   ZILSCC 
PRE 18:00 MISMIC 
PRE 18:00 NZÁFTC 
augusztus 11., péntek
PRE   POPSCC 
PRE 17:00 TOPFTC 
augusztus 12., szombat
PRE 19:00 MACVIC 
   H I R D E T É S
   H I R D E T É S
Partnerünk