Peking csak egy ugrás Szapporótól
Medgyes László örökös nőiválogatott-stábtag megírta az U18-as és a felnőtt női vb-k közötti tartalmas jegyzetét. Hétfőhöz egy hétre kezdődik a női vb.
“Jó ideje nem jelentkeztem, s valójában még le sem zártam az U18-as női válogatottal történő utazást, már itt az újabb feladat, közel 1 hét múlva indulunk a női felnőtt válogatottal Pekingbe, immár a második divízió 1/B csoportos világbajnokságra.
No de ne szaladjunk ennyire előre, térjünk egy rövid időre vissza a francia Alpokba? Többen kérdezték tőlem, hogy az 5. helyezés csalódás-e, vagy ez a realitás. Mi tagadás, nem tudtam választ adni nekik. Valószínűleg azok a játékosok, akik utolsó évüket töltötték az U18-as válogatottban, csalódásként élik meg ezt az eredményt, de nekem az a véleményem, hogy nem vallottak szégyent. Sajnos az eredmények számunkra kedvezőtlenül alakultak, így a dobogó helyett az 5. hely jutott nekünk. Tudom, hogy a lányok mindent kitettek a jégre, s boldog vagyok, hogy ott lehettem velük.
Ez volt az első világbajnokság, ahol nem voltam “érintett”, de azt kell, hogy mondjam, a vb ideje alatt 22 lányom volt, s remélem nem okoztam csalódást nekik, hiszem megpróbáltam mindent megtenni azért, hogy nekik “csak” a jégkoronggal kelljen foglalkozniuk. Természetesen ez nem egy “one man show” volt. Azon, hogy egy rendezvényen való részvétel sikeresen megvalósuljon egy egész stáb dolgozik, s legjobb tudását adja, hogy a játékosok kihozzák magukból a maximumot. Azt hiszem, hogy nagyon szerencsés időszakban dolgozhatok a különböző korosztályos női válogatottak mellett, mert látom, hogy mindannyian motiváltak, éhesek a sikerre, s ezért minden áldozatot megtesznek nem csak a vb-k és tornák alatt, hanem a felkészülési időszakban is.
Vallom, hogy a magyar női jégkorong még felívelő pályán van, nem érte el a csúcsot. Persze ezt sokan szkeptikusan fogadják, mert legyintenek, hogy a jégkorong férfi sportág? Talán igazuk is lehetne, de azt mondom nekik, hogy egyszer látogassanak ki egy női válogatott mérkőzésre, s ott megtapasztalhatják, hogy a lányok semmivel sem tesznek kevesebbet a siker érdekében, mint a fiúk?
Ebben a pillanatban nem mehetünk el szó nélkül amellett a különös helyzet mellett sem, hogy a női jégkorong milyen perspektívát jelenthet a benne résztvevőknek? Tekintsünk rá annak tükrében, hogy sehol a világon ? kivéve jelen pillanatban Oroszországot ? nem játszanak profi (értsd fizetett) játékosok a női ligákban. Mégis mi hajtja a rendszerben lévő játékosokat, edzőket, segítőket??? A válasz egyszerű: a jégkorong szeretete. Több alkalommal volt szerencsém részt venni az IIHF által szervezett High Development Campekben, ahol kanadai, amerikai és olyan nagy jégkorongos nemzetekből származó edzőkkel dolgozhattam együtt, akik szabadidejükből áldoztak arra, hogy a világ különböző országaiból érkező játékosoknak és beosztott edzőknek adják át mindazt a tudást, amelyet az évek folyamán megszereztek. Büszkén mondhatom, hogy immár ismerősként köszönnek vissza sokan, ha egy-egy világeseményre érkezünk a magyar csapattal.
No de térjünk vissza a jelenbe, illetve tekintsünk egy kicsit vissza a múltba. Lettországban egy korszak véget ért. A Gömöri Csaba nevével fémjelzett, a női jégkorong “feltámasztását” hivatott szakasz lezárult. Az együtt töltött évek alatt a magyar női jégkorong első ? de reményeim szerint nem utolsó ? aranykorszakát élte, amelynek során az U18-as válogatott bejutott, majd 1 évig bent is maradt a világ legjobb 8 csapatát tömörítő A csoportban, s a felnőtt válogatott addig soha nem látott magasságba emelkedett, amely a világ harmadik vonalát, a divízió 1/B-t jelentette.
Eltelt egy év, s szombaton immár újra világbajnokságra készülünk. A mérce pedig elég magasan van, hiszen az elmúlt évben újoncként a dobogó harmadik fokára állhattunk. Idén sem lesz könnyebb dolgunk, sőt? Vannak hiányzóink, akik az előző évben sem voltak velünk, de van egy olyan játékosunk is ? név szerint Szlaby Gyöngyi ? aki már a 10. világbajnokságára készülhetett volna, de sajnos ebben a harcban ? saját döntését tiszteletben tartva ? már nem lehet velünk. Hiányozni fog, hiszen ő viselte a “C”-t, s mindig tartást adott a csapatnak. Az élet nem áll meg, a felkészülés folyamatos, de tudom, hogy lélekben ott lesz velünk, s a számítógép előtt izgulva fogja figyelni a mérkőzéseket.
A nyájas olvasókban felmerülhet a kérdés: mi a cél az idei VB-n??? Én csak annyit tudok mondani, hogy nyújtsuk tudásunk legjavát, s majd meglátjuk mindez mire lesz elég? Ugyanakkor ne feledjük azt sem, hogy a férfi válogatottnak Szapporóig kellett utaznia ahhoz, hogy történetének legnagyobb sikerét elérve az A csoportig jusson. Peking csak egy “ugrás” Szapporótól, igaz, hogy nem az A csoport, de a divízió 1/A reális célként jelölhető meg a felnőtt női válogatott számára, ha nem is idén, de a közeljövőben mindenképp?
Ennyi. Kikapcs.”