Aludj jól, MOL Liga, de ne túl sokáig!
Élkomment tér: Huba.
Nem egészen két hete arra gondoltunk, hogy az igazán ütős-értelmes kommenteket a jövőben megosztjuk azon széles olvasótáborunkkal is, amely nem kíváncsi a cikkek alatti bonyolult élethelyzetekre. Azt ígértük, nem lesz túl gyakori eset ez, kizárólag amikor valami olyasmi fogalmazódik meg, amiről úgy érezzük, hogy akár mi is írhattuk volna, vagy éppen amit nem is lehetne jobban időzíteni. Rovatunk második része a MOL Liga-idény végét találja telibe.
Az Érsekújvár nyerte a MOL Ligát (Huba,
“Gratulálok az Érsekújvár csapatának a győzelemhez, megérdemelten nyertek, szívem mélyén sajnáltam is, hogy nem ünnepelhették otthon diadalmukat, de megpróbáltuk éreztetni velük, hogy örülünk a teljesítményükért.
Hosszú, kiegyenlített, izgalmas és eddig nem látott MOL Liga-szezonnak lehettünk tanúi, és kár, hogy vége. Hiányozni fognak a meccs előtti beharangozók, a meccsek izgalmai, a meccsek utáni cikkek és gratulációk, a viccelődések, talán még a rosszakaratú hozzászólások is. Mindez része egy teljes, sikeres szezonnak és ugyebár jó nélkül nincs rossz, rossz nélkül nincs jó.
Örülök, hogy csapatunk ennyire felszívta magát és összeállt a rájátszásra, ki merem mondani, hogy maximálisan teljesített, az optimistább szurkoló elvárásainál is jobbat produkált.
Büszke vagyok erre a csapatra, erre a Brassóra, amiben van székely, román, szlovák, meg mi más, és mégis megmutatta, hogy egységesen tud küzdeni, tud nyerni vagy éppen veszíteni, bebizonyította, hogy egy igazi csapattá vált. Mi tegnap a MOL Liga ezüstjét nyertük, nem annak aranyát veszítettük, és ezt kell megjegyezzük, erre kell büszkék legyünk, ezzel kell tovább lépjünk fejeinkben. Szép volt fiúk, köszönöm a magam és minden egyes szurkoló nevében, hogy ilyen nagyszerűek vagytok.
Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy a tegnapi est fénypontja számomra, és nem csak, az volt, amikor a szurkoló csapatunk ZÁMKY-t kiabálva éltette az ellenfél játékosait. Őszinte gratuláció volt, meg nem beszéltük, egyszerűen csak úgy jött. Igazán érezhettük, hogy valójában miről is szól ez a sport, vagy úgy általában miről is kéne szóljon bármelyik sport.
Az ellenfél, nem ellenség, meg kell tanulni elismerni és elfogadni győzelmét. ”
