Olimpia NHL-játékosok nélkül?

Avagy kik képviselték volna Kanadát az ötkarikás játékokon, ha nem lett volna megállapodás az NHL és az IIHF között.

Gary Bettman NHL-komisszár és a René Fasel IIHF-elnök vezette tárgyalófelek remélhetőleg megegyeznek, és akkor Pjongcsangban is az NHL legjobbjai léphetnek jégre. A címben feltett kérdés akár a jövőre is vonatkozhat, ám most mégis a néhány napja véget ért téli olimpiának szól. Érdemes elgondolkozni, mi lett lett volna, ha nincs megegyezés, az NHL nem áll le. Vajon kik szerepeltek volna akkor a kanadai válogatottban?

A hazai földön a kistestvérek, azaz az AHL csapatai nagy valószínűség szerint kaptak volna egy ukázt az anyaegyesületektől arról, hogy a farmjátékosokat sem látnák szívesen az ötkarikás játékokon. Az igazi kérdés az, hogy vajon a Team Canada vezetősége beérte volna harmadik ligás ECHL-játékosokkal és junior korú egyetemistákkal. A válasz valószínűleg nem. És itt nem csak a tudásbeli különbségekről van szó, hanem a fizikálisról is. Egy 17-18-19 éves tehetséget, akit esetleg már draftoltak, szó szerint beküldeni felnőtt férfiak közé, óriási sérülésveszéllyel jár.

Nyilván vannak kivételek, elvétve születnek ugyan Sidney Crosbyk, akik képességeik alapján az egyetemről vagy alsóbb osztályból képesek lennének a kihívásnak megfelelni. Példa tehát akad, de minimális. Több mint 20 évvel ezelőtt, 1992-ben egy Eric Lindros nevű srác az Oshawa Generals csapatából volt képes bekerülni az olimpia csapatba, ahol nem vallott szégyent. 8 mérkőzésen szerzett 11 pontjával ötödik lett a pontlistán és ezüstéremhez segítette a juharfaleveles válogatottat. Persze, lehet azt mondani, hogy akkor még nem állt le az NHL, de így is jó néhány rutinos róka szerepelt a kanadai válogatottban, mint például Sean Burke, Kevin Dahl vagy a Phoenix mostani mestere, Dave Tippett.

Ha nincsenek AHL-játékosok és egyetemisták, akkor maradnak az Európában játszók, ám az a nagy igazság, hogy ez sosem volt egy veretes névsor. Elég visszagondolni arra, hogy 2004. február 4-én a magyar válogatott éppen csak kikapott Kanadától Székesfehérváron 5-4-re. Az a társaság egy A csoportos világbajnokságon a dobogó közelébe sem került volna. Ezt a blamát pedig a hoki bölcsője nem engedheti meg magának. Mára javult ugyan a helyzet a tíz évvel ezelőttihez, megjelent a KHL, erősödött a finn, a svéd, a cseh és a svájci liga is, az erőviszonyok kezdenek kiegyenlítődni, de ez még így sem lenne egy B válogatott sem. A Deutschland Cupon és a Spengler Kupán rendszeresen jégre lép egy-egy ilyen szelekt, váltakozó sikerrel. Ugyanakkor tegyük hozzá, mindenfajta ráhangolódás és felkészülés nélkül.

Ezek után maradjunk a kanadai szempontból legjobb variációnál, azaz hogy az AHL játékosok mehetnek az olimpiára, kiegészülve az Európában játszó társaikkal. Jelen esetben ez a táblázat mutatja, hogy kik a legeredményesebbek és a legesélyesebbek a piros-fehér mez viselésére. A listát kezeljék fenntartással, többek között szerepel rajta az a Geoff Platt is, aki nemrég jégre lépett Magyarország ellen Fehéroroszország színeiben. Igaz, amíg nem mutatkozik be világbajnokságon is új hazájában, addig Kanada is számíthat rá.