Az első meccs sok mindenről dönt

A rájátszásában a tavalyi címvédő és idei alapszakaszelső Dab.Docler a Brassót választotta ellenfeléül a MOL Liga-elődöntőben. A többség a Miskolcra számított, de lássuk, miért rájuk esett a voks és mik az esélyek a Brassóval szemben.

A számokat elemezve teljesen logikus választás a Brassó, hiszen az egymás elleni eredmények tekintetében a romániai csapat volt képes a legkisebb ellenállást kifejteni a DAB-bal szemben. Az egyértelmű, hogy legélesebb versenyre a három, rajta kívül rájátszásba került csapat közül az Érsekújvár késztette őket, hiszen mind a győzelmek, mind a megszerzett pontok tekintetében döntetlen az egymással szembeni mérlege a két csapatnak. Főként a szezon első felében volt képtelen a DAB a felvidékiek útját állni. A Miskolc és a Brassó összevetéséből pedig, ha hajszállal is, de a Miskolc jött ki jobban. Mindkét csapat ellen ötször győztek a dunaújvárosiak, a Brassó ellen 14, a Miskolc ellen 13 pontot szereztek nyolc mérkőzés alatt.

Fotó: Mudra László (dabdocler.hu)

A Brassó csak az utolsó, a hazaiak szempontjából már tét nélküli mérkőzésen tudta bevenni az újvárosi katlant, ez mindenképpen fontos tényező lehetett a választásnál, hiszen mindenképpen a dunaújvárosiaké a pályaelőny. Természetesen mindig az a legnehezebb, előre sosem eldönthető kérdés, hogy az alapszakaszban mutatott teljesítmény mennyire lehet irányadó a rájátszásra nézve. Mivel ez ügyben mi sem rendelkezünk több információval, mint bárki más, ezért inkább más irányban keressük azokat a tényezőket, amelyek a csapatok mellett szólnak. A Dunaújváros esetében nem is kell messzebb menni az állandóságnál. A játékoskeret magja állandó, a saját nevelésű tehetségek mellett a légiósok között is szép számmal találunk olyat, aki már tavaly is a csapatnál volt, de Victor Lindgren már a harmadik évét tölti a Duna partján, nem beszélve Peter Seveláról, aki már a válogatottban is bemutatkozott. Hozzájuk érkezett idén Ladányi Balázs, aki idén az alapszakasz kanadai táblázatának élén végzett, 48 meccsen szerzett 63 pontjával . Az egész rendszer tetején pedig ott van a Dab.Docler legnagyobb erőssége, a vezetőedző, Stephan Lundh, aki harmadik éve képes meglátni a feladatot és a kihívást az újvárosi csapat körül, és utasít vissza más ajánlatokat, akár a KHL-ből is.

A Brassó melletti legerősebb érv érdekes módon éppen ennek ellentéte, az utólag nagyon jól időzítettnek tűnő váltás. A szezont Greg Lindqvisttel kezdte a klub és egy jelentősen megerősített játékoskerettel, mellyel a rájátszásba kerülés rutinfeladatnak tűnt. Aztán a szezon alatt egyre inkább meggyűlt a baja a csapatnak főleg a hárommeccses idegenbeli túrákkal. Ha az UTE elleni győzelmeket nem számítjuk (bár a rájátszásról az UTE elleni pontvesztések miatt éppen lemaradó csíkszeredaiak minden ilyen mondatnál a fejüket verhetik a falba), akkor az első idegenbeli kiszállásról egy, a másodikról nulla, a harmadikról szintén nulla ponttal tértek haza. Aztán amikor december elején egy hazai hárommeccses hétvége is nulla ponttal zárult, a klubvezetés számára nyilvánvaló vált, hogy valamit tenni kell.

December közepén érkezett is a Kari Rauhanen az INL-ben szereplő Lusteanutól, és a csapat karaktere szép lassan megváltozott. A finn edző előtti érában a csapat 31 meccsen 16 győzelmet és 50 pontot ért el, valamivel 1,6 fölötti pontot produkálva mérkőzésenként. Rauhanennek nagyjából fele ennyi idő jutott a bizonyításra, de sikerült látványos javulást elérni, 17 mérkőzésen 11 győzelem és 34 pont került csapata neve mellé, vagyis éppen két pont/meccs az átlaga. Az a tény, hogy az alapszakasz végén a Brassónak több olyan meccse is volt, amely már inkább csak neki volt fontos, nem fordítja meg alapvetően a trendeket, maximum tompítja a kontraszt élességét.

Ami mindebből a rájátszásra nézve különösen fontos, az az idegenbeli teljesítmény javulása. Lindqvist alatt a csapat 16 alkalommal játszott idegenben, ezekből hétszer nyert és 22 pontot csinált, ami 1,38-os meccsenkénti pontátlag. Rauhanen mester nyolc idegenbeli mérkőzésen dirigálta övéit, ebből hatszor nyert és 19 pontot hozott össze, ami éppen egy egésszel magasabb pontátlagot jelent meccsenként, mint elődje idején. Rauhanen gyakorlatilag eredményesebb idegenben, mint otthon (9 meccsből 5 győzelem és 15 pont), és ez fontos fegyver lehet a három nyert mérkőzésig tartó párharcban.

A hazaiaknál Hüffner Adrián az utolsó mérkőzésen megsérült a HSC ellen, ő biztosan kihagyja a találkozót és Nagy Richárd játéka is kérdéses. A vendégeknél Zsók és Gliga játéka bizonytalan, róluk azonban végleges információval nem rendelkezünk.

Stephan Lundh (vezetőedző, Dab.Docler): Az elmúlt hetekben sokat és intenzíven készültünk a rájátszásra, erre rámentek az utolsó meccseink is, így már nagyon várjuk a szerdai találkozót. Nehéz volt a szezon a zsúfolt program és az erősebb ellenfelek miatt is, de meg akarjuk ismételni a tavalyi sikeres rájátszásunkat. Ez nem lesz egyszerű, mert a Brassó nehéz ellenfél. Egyszerre keményen dolgozó és technikás csapatról van szó, amely már tavaly többet érdemelt volna, csak a sérülések közbeszóltak. A védelmük nagyon erős, elöl pedig olyan képzett játékosaik vannak, mint Saluga, vagy az új szlovák szerzemény, Dornic. Rauhanen érkezésével a csapatszellem is nagyszerűnek tűnik, látszik, hogy mindenki belead mindent, egy irányba húzzák a szekeret, így gyakrabban találják meg az utat a győzelemhez. Nekünk az lesz a legnagyobb feladatunk, hogy kihozzuk magunkból a legjobbat, a lehető legnagyobb sebességen játsszunk és kreatívak legyünk a koronggal.

Kari Rauhanen (vezetőedző, Brassó): A playoff semmiben sem hasonlít az alapszakaszra. Itt már bármi megtörténhet, minden apró részletnek jelentősége lehet. A csapatunk rendben van, a légkör kitűnő, készen állunk a harcra. A Dab.Docler a favorit, az első párharc sok mindent meg fog határozni a későbbiek lefolyását illetően. Bízunk a fiúkban, mindent ki fognak adni magukból annak érdekében, hogy tisztes eredményt érjünk el.