Fehérvár?Ljubljana 2-8

Lélekromboló vereséget szenvedett a Fehérvár a középszakasz ötödik meccsén, így véget ért a négygyőzelmes széria. A Ljubljana zsinórban hetedszer nyert itt. A helyzetünk nehezebb lett, de a lépéselőny megmaradt, szombaton lehet javítani.

Orbán Attila kezdésként hatalmas pofont osztott ki Gal Korennek, a ljubljanaiak csatára nem érezte jól magát, társai vitték le. Nem sokkal később a mi harmadunkban egy buli után Hebar nagyon könnyen szerzett gólt, így már mi sem éreztük jól magunkat, teljesen egyedül hagytuk a kapu előtt, s Ross nagy erejű lövése után Hetényiről pont elé csorgott a korong. A 2. percben 1-0-ra vezetett az Olimpija.

Banham egy percen belül egyenlíthetett volna, egyedül maradt Kuhnnal szemben, de belelőtte. Sarauer viszont megoldotta. Ügyes egyéni akció végén nagyon gyorsan egyenlített, nem telt el két perc a kapott gól óta. Sajnos csak egy támadás erejéig maradt az egy-egy, Ograjensek gyönyörűen lőtte ki Hetényi Zoltán lepkés felsőjét. 1-2. Ezúttal Sarauer kapott ügyes passzt Mihálytól a gól után, de Kuhn ismét védett, ezúttal a mamut utolsó centijével.

Jó ritmusú, élvezetes meccsnek látszottak ekkor a csírái, amely minden támadásában gólveszélyt hordozott. A védekezés nem volt elég stabil, túl nagy helyük volt a gyorsan korcsolyázó szlovénoknak, nálunk pedig a kreativitásra és az egyéni képességek hangsúlyozására volt nagy szükség elöl. Lett volna.

A Ljubljana a harmad második felében feladta a támadás lehetőségét, csak a védekezésre koncentrált. Nem emiatt nem egyenlített a Fehérvár, megvolt bőven a tiszta gólhelyzet ehhez, de a befejezésekkel gondunk volt ezúttal. Koblart Jackman lőtte keményen palánkra, megúszta két perccel, Koblart is két társa támogatta le. Szerencsére Koren eddigre már tudta folytatni a meccset. S mint kiderült, nem sokat jelent, ha kontakt után fekszik a jégen egy zöld mezes. Az előbb még a halálán lévő Koblar már a kiállítás alatt visszatért, és jégen volt akkor, amikor egy hihetetlenül szerencsésen megpattanó korong lekezelése után Ograjensek 1-3-ra módosította az eredményt, gyakorlatilag még fórból.

A harmad végén nem mentek jól a dolgok, a második kiállítással is minket sújtottak a bírók. Ezt sikerült kivédekezni, de így sem hagyott pozitív élményeket az első húsz perc.

A 2. harmadban már az első akcióból gólt kaptunk, Verlic maradt egyedül a kapunk előtt, Hetényi nem tudta fogni a lövést. 1-4. Kezdett magához térni a Volán a sokkból, de nem szépített sem Naglich, sem Magosi. Egy újabb kapu előtt hagyott ember, Ross révén azonban a 25. percben már 1-5 állt a táblán. Leblokkolt a csapat, jött a hatodik is egy perc múlva. Hetényi Zoltán fantasztikus sorozata véget ért, ezen a meccsen semmilyen segítséget nem kapott a társaktól, le kellett cserélni. Rajna Miklós állt a helyére.

A játékvezetők elkezdték osztani a két perceket, ebből sem jöttünk ki jól, Hebar előnyből szerzett újabb gólt. Csordogált a meccs, nem volt jó nézni, de ilyen vezeklés minden csapat szurkolójának jut, ezért rossz, ez az árnyoldala annak, ha az ember egyszerre több klubnak szurkol különböző bajnokságokban.

Hebar lépett ki, Jackman csak büntető árán tudta megállítani, a 36. percben. Rajna Miklóssal állt szemben a rutinos róka. Hebar gyakorlatilag felrúgta magát a rávezetés végén, de még estében is belőtte a 8. gólt. Kezdett Benny Hill-show-ba fordulni a történet ezen a ponton, és ezen a meccsen pont annyira kevéssé lehetett nevetni, mint a nevezett viccmesteren.

Minden idők egyik legrosszabb harmadát produkálta a Fehérvár.

A harmadik húsz percre összeszedetten jött ki a magyar csapat, a szépítés igényével. A Ljubljana nyilván nem tudott olyan koncentrációt mutatni, mint eddig. A negyedik magyar sor egyre több játéklehetőséget kapott, többször el is jutott a kapuig, akár együtt, akár külön-külön játszottak a fiatalok. Nemes Benjámin gólpasszal hálálta meg, hogy Benkék mellé rakta Marty Raymond, Szirányi Bence volt a gólszerző, a 7. találata és a 20. pontja volt ez a bemutatkozó szezonjában.

Ezt követően többször is közel álltunk a 3. gólhoz, de Kuhn ellensúlyozta társai figyelmetlenségét, hatalmasakat védett.

Amikor már-már megnyugodni látszottak a kedélyek mindkét oldalon, akkor leginkább a Smetana, Falkner zebraduó csiholt némi tüzet a meccsbe. Egy kétperces kettős hátrányt védekeztünk ki mozgékonyan. A legfontosabbnak az látszott ekkor, hogy a Volánból senki ne csináljon akkora hülyeséget, ami miatt szombaton esetleg nem játszhat. Tegyük hozzá, nem a játékvezetők vesztették el előbb a fonalat ezen a meccsen, hanem a magyar csapat.

Szerencsére inkább az edzőmeccs irányába ment tovább az eseménysor, a szlovénok semmit nem akartak már, mi még egy gólt lőni. Ezt a minicsatát is ők nyerték.

Ezen az estén végül is komoly pozitívum, hogy nem kaptunk végül 10-et, megnyertük az utolsó harmadot, és hogy a lehetőségekhez képest viszonylag gyorsan véget ért a szenvedés. A székesfehérvári szurkolókról csak jót lehet mondani, nagyon kevés füttyszó hangzott el, és még a végén is biztatták kedvenceiket.

Az ilyen mérkőzések végén sokan hajlamosak temetni a szép múltat és vele a kedvenceket. Ne tegyünk ilyet. Ezek a vereségek nem feltétlenül jönnek rosszul. Helyre teszik a dolgokat. Akár már szombaton kiderülhet, hol a helyünk.