Chelios a strandon indította be karrierjét

A második leghosszabb NHL-pályafutással Chris Chelios büszkélkedhet, 26 szezont húzott le a világ legerősebb bajnokságában.

Ennyit csak Gordie Howe tud felmutatni, de ő 52 évesen fejezte be karrierjét, míg Chelios “csak” 48 volt. Chelios 24 alkalommal jutott be a rájátszásba, ami NHL-rekord, erre még Howe sem volt képes. Az idén a Hall of Fame-be választott Chelios a jelenlegi legnagyobb egyesült államokbeli hokiikon. Senki nem játszott nála több meccset, ő volt az első amerikai, aki megnyerte a Norris-trófeát és szintén ő volt az első amerikai, akit megválasztottak a Habs csapatkapitányának. De e nem mindennapi karrier kis híján el sem kezdődött. Nemrég egy kiváló riportban a kezdeteket tárták fel, ebből idézünk.

Félprofi karrierjét ugyanis 17 évesen kezdte egy San Diegó-i főiskolás csapatban. Mononukleózisa miatt azonban kitették a csapatból, elment dolgozni, mellette tanult és leginkább a strandon lumpolt. A legmagasabb szintű hoki, ami ekkoriban kinézett neki, a helyi sör-virsli bajnokságok valamelyike volt. 1979-ben is a strandon nézte, amint a United States International University csapata a homokban edz, amikor szóba elegyedett Bobby Parkerrel, a csapat egyik játékosával. Parker Kanadában született és rettenetes honvágya volt, míg Chelios mindennél jobban szeretett volna egy olyan csapatban játszani, amellyel éppen Parker is készült. Parker mondta neki, hogy jöjjön vele Saskatchewanba, a Moose Jaw-hoz. Chelios az azt megelőző évben próbálta ki magát Északon, saját költségén Québec és Ontario állam több csapatánál is volt próbajátékon, de sehol nem kellett, végül alig tudott hazatérni, a detroiti buszpályaudvaron egy idegen adott neki kölcsön annyi pénzt, amivel meg tudta venni a jegyet San Diegóba.

Parker azért megadta edzője, Larry Billows telefonszámát, de Chelios azt is eltette valahova, ahol csak pár nap múlva találta meg. Ekkor felhívta Billowst, aki megkérdezte, milyen poszton játszik. Chelios visszakérdezett: Milyen játékos kell neked? Védő ? mondta Billows. ? Akkor védő leszek, vágta rá Chelios, aki soha azelőtt nem játszott hátvédet. Az üzlet azonban kútba esett, mert Cheliosnak nem volt pénze egy újabb kanadai túrára a semmiért, Billows pedig szintén nem akart ekkora összeget kifizetni a bizonytalanra.

Parker elmesélte az edzőjének, hogy találkozott egy sráccal a strandon, mire Billows mondta, hogy már fel is hívta, de nem lesz az ügyből semmi. De a Moose Jaw Canucksnak nem ment a bajnokságban, úgyhogy a csapat végül kifizette az ismeretlennek a repülőjegyet. Chelios az első meccse első shiftjében gólt szerzett. Két évet töltött a csapatnál, egy olyan fanatikus környezetben, ahol csak a hokival kellett foglalkozni. Első idényében 53 meccsen 12 gólt és 43 pontot szerzett, második szezonjában pedig 54 mérkőzésen 23 gólt és 87 pontot.

Parker ezt mondta később az első meccsekről: “Attól a pillanattól, hogy a pályára lépett, olyan volt, mintha védőnek született volna. Nem volt nagyon gyors, de nagyon jól állt a lábán. Soha senkit nem láttam azelőtt, aki ilyen rövid idő alatt ennyire jó játékossá vált volna. Elképesztő volt, mondtál neki egy tanácsot és a következő cserétől már azt és úgy csinálta. Volt kulcsa a jégpályához, úgyhogy előfordult, hogy éjjel egykor is még gyakorolt. Mindenki más már rég otthon vagy egy bárban volt, ő még lövöldözött egy kicsit kapura.”

“Fel sem merült ekkor még, hogy valaha is közöm lesz az NHL-hez, pláne nem a Hall of Fame-hez ? mondta erről az időszakról Chelios. ? Játszottam, mert játszani akartam. Azt sem tudtam, mi fán terem az NHL, vagy egyáltalán hogyan jutnak el a játékosok oda. Soha nem törődtem különösebben a jövőmmel, ez kicsit olyan görögös dolog, mi napról napra élünk. Élvezed, amíg lehet, a holnap miatt ráérsz holnap aggódni. Mindig is ilyen voltam. Ezért aztán soha nem volt rajtam nyomás, mert ez a része soha nem is érdekelt igazán. Amíg komolyan fel nem merült a lehetőség, hogy ott játsszam, soha nem érdekelt az NHL.”

Szép lassan azért elkezdhette érdekelni, hiszen a Montreal 1981-ben a második körben foglalta le játékjogát, tagja lett az amerikai junior-világbajnoki keretnek és részt vett az 1984-es szarajevói olimpián is. Ahonnan aztán bokasérüléssel jött vissza, azt gondolta, hogy a farmcsapatba. Nem a felépüléséig, hanem élete végéig. Borzalmasan érezte magát, formán kívül és önbizalom nélkül. Ehhez képest a Habs felhívta a nagy csapathoz.

Chelios első meccse első 10. percében betalált. “Mintha megnyomtak volna egy gombot bennem. Amint jégre léptem, ugyanazzá a játékossá váltam, aki a Moose Jaw-ban voltam. Ha így visszatekintek, az volt életem fordulópontja. Addig hibát hibára halmoztam, ott éreztem először Bobby Orrnak magam.”