Közelebb kerültünk az élcsapatokhoz

Elsősorban a védőmunkánkon sikerült sokat javítanunk. Nem mindegy, hogy egy csapat hogy védekezik. Hiába pici a pakk, nem olyan könnyű ám gólt lőni, nem lehet arra számítani, hogy majd mi több gólt lövünk az ellenfélnél. A Ferencváros edzője, Hakan Nygren értékel.

A MOL Liga alapszakasz 40%-án vagyunk túl, itt az ideje az első komolyabb értékelésnek. Ezúttal az idei meglepetéscsapat, a Ferencváros szakvezetői közül a svéd mestert kérdeztük.

“Nagyon tetszik az idei szezon ? vágott bele az értékelésbe Nygren ?, a hétből hat csapat nagyon közel van egymáshoz, ettől szinte minden meccs rendkívül izgalmas és kiélezett. Ha a liga egészét nézem, úgy érzem, ketten egy kicsit előrébb járnak a többieknél, mégpedig a Dab.Docler és az Érsekújvár. Ha csak nem történik velük valami katasztrofális dolog, őket a négy közé várom. Ugyanakkor az az érzésem, hogy idén a DAB-nak problémái vannak, korántsem olyan meggyőző a teljesítményük, mint tavaly. Persze ebben szerepet játszik az is, hogy a Kontinentális Kupa miatt másképp kell a felkészülésüket, formájukat is tervezni.

Fotó: Mudra László (dabdocler.hu)

A másik négy csapat viszont annyira egyforma, hogy tippelni sem merek, ki végezhet közülük az első négy között. A Brassó ugyan jelenleg vezeti a táblázatot, de úgy érzem, ők egy kicsit jobban állnak, mint amilyen csapatuk van. Persze, itt csak benyomásokról beszélhetek, nem látok bele mások munkájába. 27 forduló van még hátra az alapszakaszból, ez rengeteg meccs, bármi megtörténhet. Nem mindegy, hogy lesznek-e sérülések, betegségek, apró dolgokon múlhat az alapszakasz végeredménye. De pont ez a jó, a közönség azt szereti, ha izgalmasak a mérkőzések, ha a játékosoknak hajtaniuk kell az elsőtől az utolsó percig. Idén már nálunk is érezhetően több a néző, bár még mindig sok az üres hely a lelátón. Szeretnénk elérni, hogy szép lassan visszataláljanak a szurkolók a csapatunkhoz. Mindent megteszünk azért, hogy a játékunkkal okot adjunk erre.

Ami a mi csapatunkat illeti, elégedett vagyok az eddig látottakkal. Egyértelműen közelebb kerültünk az élcsapatokhoz tavaly óta. A legfontosabb feladatunk most az, hogy továbbra is szerényen, alázattal dolgozzunk. Tudnunk kell, hol a helyünk, és hogy az eredményeinket sok munkával értük el. Nem szabad, hogy elszálljunk magunktól, két lábbal kell a földön állnunk.

Azt hiszem, elsősorban a védőmunkánkon sikerült sokat javítanunk. Nem mindegy, hogy egy csapat hogy védekezik. Hiába pici a pakk, nem olyan könnyű ám gólt lőni, nem lehet arra számítani, hogy majd mi több gólt lövünk az ellenfélnél. Ha két gólt kapunk, akkor hármat kell lőnünk a győzelemhez, de hármat egyáltalán nem olyan könnyű lőni, ilyen egyszerű ez. Az eredményességhez tehát kell a jó védekezés és a jó támadójáték is. Ugyanezek miatt fontos az emberelőnyök és emberhátrányok megjátszása, amikben ugyancsak javulni tudtunk.

Ahogy mondtam is, a védekezésben rengeteget léptünk előre, és ugyanígy sokat javultunk a védekezésből támadásba való átmenetben is. Nagy örömömre szolgál, hogy nemcsak a légiósaink, hanem a magyar játékosok is odatették magukat, sokat fejlődtek. A csapat megértette, hogy kinek mi a feladata, és a játékosok nagyon tudatosan azt játsszák, amit kérünk. Nagyon örülök, hogy a hazai játékosok is milyen sokat tesznek hozzá a csapat teljesítményéhez. Nagyon elégedett vagyok például azzal, hogy Mestyán mennyit fejlődött, de nagyon tetszik Pál teljesítménye, nem is beszélve Sijkáról. Vaszjunyin is lassan utoléri magát, azt ígértem neki, novemberre rendben lesz a formája, és szerencsére partner volt ebben. A hokiban kulcspozíció a centeré, és ebben általában mindig hiány van. Mi most abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van elég jó centerünk, és a szélsők között is vannak olyanok, akik bármikor bevethetők a centerposzton is.

Ebben a szezonban szerencsénk volt a légiósokkal is. Igaz, készültünk is az igazolásokra jó előre. A nyár elején egy 67 nevet tartalmazó listám volt már. A svéd és finn játékosaink közül többeket személyesen is ismertem korábbról, így Erikssont, Lindquistet, Potilát és Ölandert is. Ojanen később került a képbe, őt ajánlották nekem, én pedig utánaérdeklődtem. Úgy érzem, nem nyúltunk mellé egyikükkel sem. Erikssont nagyon sajnálom a sérülése miatt, nemcsak remek védő, hanem nagyon pozitív személyiség is, a nyugodtsága, sallangmentes játéka nagyon sokat jelentett nekünk. Ebben a szezonban már nemigen számíthatunk rá.

Két olyan elem is van a játékunkban, amelyben még mindenképpen tudunk javulni. Az egyik a kapusok teljesítménye. Meravy és Budai is jó kapus, de ebben a szezonban még nem mutattak meg mindent abból, hogy mit is tudnak. A másik gyengébb pontunk a meccsek utolsó perceiben összeszedett buta kiállítások. Többször is ilyenek vezettek vereséghez. A koncentráción is kell még javítani, hiszen hét mérkőzésen túlóráztunk, és ezek közül csak kettőt nyertünk meg.

Nagyon örülök, hogy az edzőkollégák mindegyike jelölt ferencvárosi játékost is a hónap játékosa címre, és hogy végül a mi csapatunkból került ki október legjobbja. Mindig öröm, ha mások igazolják vissza a munkánkat. A legnagyobb érdem a játékosoké, igazán büszke vagyok rájuk ebben a szezonban.”