Nem kell egységes módszert kényszeríteni senkire

   

A fiatalok sok helyen túl sok időt töltenek a jégen, miközben a jégidőt nem kellően hatékonyan használják ki. Komoly probléma, hogy a jégkorong és az iskola mellett nincs más az életükben. Antal István az előző szezonban az összes magyar utánpótlásműhelyt végiglátogatta. A tapasztalatokról beszélt kendőzetlenül.

Augusztus első hétfőjét azzal kezdtük, hogy összeszedtük azoknak az edzőknek a névsorát, akik a magyar utánpótlás első felében dolgoznak (a második résszel még adósak vagyunk). Tettük ezt azért, mert méltatlanul kevés szó esik róluk, főleg ahhoz képest, mennyire fontos szerepet játszanak ők a magyar jégkorong jövőjében. Ez indított minket arra, hogy közelebbről megvizsgáljuk nem csak azt, hogy kik ők, hanem hogy milyen munkát végeznek.

Még májusban adtunk hírt arról, hogy az MJSZ megbízásából, a vierumaki jégkorongegyetemen végzett Antal István végezte el 31 magyar utánpótlásműhely szakmai auditját, ami nagyon fontos visszajelzés a magyar jégkorong bázisain végzett munka minőségéről. Akkor az általános tapasztalatok legfontosabbikaként Antal azt emelte ki blogunknak, hogy az olyan kis országoknak, mint a mienk, sokkal több és sokkal szervezettebb munkára van szükségük ahhoz, hogy kézzelfogható fejlődést érjenek el. Kijelenthetjük, hogy jelenleg nincs olyan szakember az országban, aki Antalnál jobban ismerné a magyar műhelyekben folyó szakmai munkát. Így logikusnak tűnt, hogy először hozzá forduljunk. Mivel a májusi beszélgetésben említett részletes auditértékelésre már sor került, ezúttal sokkal konkrétabban tudtunk a tapasztalatokról és a problémákról érdeklődni a szakembernél.

Ma Magyarországon 20-30 műhelyben foglalkoznak komolyan az utánpótlásképzéssel. Mit tapasztalt, mennyit edzenek korosztályonként egy héten? Sok ez vagy kevés? 

Az általam tapasztalt magyarországi gyakorlat sajnos még mindig azt mutatja, hogy az egyesületek nagy részénél az alsóbb korosztályokban túl sokat vannak jégen a gyerekek. A jégkorongra való specializálódás nagyon korán megtörténik. Ez azt jelenti, hogy a gyermekek csak és kizárólag a jégkoronggal foglalkoznak ? több helyen ez már az U8/U10-es korosztályra is igaz ?, heti 4-5 alkalommal is jeges edzést tartanak számukra, és ehhez még esetenként hozzájönnek a hétvégi mérkőzések is. Hosszú távon ez oda vezethet, hogy a gyermekek korán kiégnek, és mire az ifi, a junior vagy a felnőtt korosztályt elérik, már elhalványul a szenvedély a hoki iránt, a tűz kialszik a szemükből, megunják, és szép lassan kiesnek a sportágból. Szerencsére ugyanakkor egyre több egyesület látja be a korai specializálódás káros mellékhatásait és egyre hatékonyabban kezdenek dolgozni ebbe az irányba.

Hányféle modell létezik erre a világban?

Nálunk az egyes klubok különböző modelleket követnek. Vannak, akik a kanadai, vannak, akik a skandináv módszerre esküsznek, néhány helyen pedig az orosz modellt alkalmazzák. De amint azt az edzők is láthatták az idei szimpóziumon, a kanadai, a finn és a cseh szakemberek is lényegében ugyanazt az irányvonalat vallják, minden modellnek az esszenciája ugyanaz. Vannak természetesen nemzeti karakterjegyek szerinti különbségek, minden nagy nemzet a maga stílusa és szokásai szerint alakítja ki a program végleges formáját. De van egy közös alap, ami nem más, mint az LTAD (Long Term Athlete Development). Ezt a programot egyébként egy magyar ember, Balyi István dolgozta ki. (Az eredeti angol nyelvű anyagot itt találják meg ? jkb.hu)

Antal Istvan MJSZ

Külföldi tapasztalatok azt is mutatják, hogy nagyon fontos a regenerálódásra biztosított kellő mennyiségű szabadidő, emellett hogy más sportágakkal is foglalkozzanak a gyerekek. Ezzel hogy állunk?

Természetesen a szakmai audit során nem nyerhettem teljes betekintést minden klub szakmai munkájába, így azt sem tudom, valójában pontosan mikor és mennyi időt biztosítanak a regenerálódásra. Általánosságban az jelenti a legnagyobb gondot, hogy a tapasztalatok szerint a szabad napok és egyáltalán, az edzések felépítése ritkán halad egy előre kidolgozott terv szerint, inkább az ad hoc munka a jellemző. De szerencsére egyre többen kezdenek terveket kidolgozni és ezek szerint dolgozni. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy egyre több külföldi szakember dolgozik az egyesületek utánpótlásában, másrészt a magyar edzők is egyre több továbbképzésen vesznek részt, és kezdik fejleszteni magukat.

Erre és az egyre professzionálisabb szemléletmód kialakítására saját megélhetésük érdekében van szükség. Ha valaki hosszabb távon gondolkodik ebben a szakmában, ez elengedhetetlen. Ami a más sportágakkal történő foglalkozást illeti, ebben a kérdésben is fejlődő tendenciát mutatnak az edzők. Az ma már vitathatatlan, hogy a gyerekeknek a lehető legtöbb sportágat célszerű űzniük, de legalább hármat. Mindezt egészen 15-16 éves korukig érdemes folytatni. Ez elősegíti az általános fejlődésüket, mozgáskultúrájuk, szem-kéz koordinációjuk, mobilitásuk, agilitásuk teljes kifejlődését.

Sok egyesületben van lehetőség arra, hogy a szakosztályok között más sportágakat is kipróbáljanak a gyerekek, vagy más egyesülettel is össze lehet fogni. De akár maga a jégkorongedző is beavathatja más sportágakba a gyerekeket, vagy hívhat szakembert, aki megtanítja az alapokat, legyen az úszás, kosárlabda, foci, tenisz, harcművészetek vagy bármi egyéb. Nem is feltétlen csak sportban lehet gondolkodni, például a néptánc sok országban javallott kiegészítő mozgásforma a jégkorongozók számára. Nem kell félni attól, hogy elveszítjük a gyermeket, ha elég jó munkát végzünk, a szórakozást ötvözzük a munkával és a fejlődéssel, akkor biztosan megmaradnak a jégkorongnak.

A szövetség hogyan próbál egységes módszertant közvetíteni a klubok felé? Szükséges-e ez egyáltalán?

Nem is kell egységes módszert követni vagy rákényszeríteni bárkire is. Rengeteg különböző módszer van, és ha ezeket rendesen felépítik, akkor mindegyiknek megvan a maga előnye. Emellett minden egyesületnek megvan a saját identitása, van amelyik kanadai, skandináv vagy orosz módszert követ. Nem lehet azt mondani, hogy az egyik jobb lenne a másiknál. Amint azt már előbb is említettem, a fontos az, hogy az alapok majdnem ugyanazok minden modellben, és szakmailag nagyon tudatosan meg legyenek tervezve, össze legyenek rakva. Tehát bármely modellt is használja az adott egyesület vagy edző, a fontos az, hogy a mindenki által használt alapokat ne hagyja ki.

Ezek a közös alapok nagyon egyszerűek: ne hajszoljuk túl a gyereket, az edző legyen jó pedagógus, ne ordibáljon, ne szitkozódjon a gyerekkel, jégen és szárazon is tartsa szem előtt a gyermekek szükségleteit. Szintén nagyon fontos, hogy a szórakozás minden edzésben legyen benne valamilyen formában. Fontos, hogy a gyerekek játsszanak, játszva is tanuljanak.

A szövetség ennek érdekében próbál minél több továbbképzést tartani, jó példa erre a budapesti világbajnokság alatt tartott szimpózium, Mike Kadar előadása, a Learn To Play program keretében tartott képzések és sok más. E tapasztalatok alapján a következő szezonban is próbálunk minél több és jobb továbbképzést összehozni, ahol rendszerint külföldi szakemberek fognak előadást tartani. Reméljük, hogy az edzők is hajlandóak lesznek ezekre eljönni, és igyekeznek minden kis dologból minél többet tanulni.

Mik a legfontosabb típushibák az edzéseken alkalmazott gyakorlatokban?

A legkomolyabb probléma a jeges edzések rossz kihasználása. Sok klubnál azért tartanak akár 5 jeges edzést, vagy még többet is már 10-12 éves korban, mert véleményük szerint a gyerekek nem fejlődnek ennyi idő alatt sem. Ennek oka az, hogy a jégidő nagyrészt nincs hatékonyan kihasználva, ami ismét csak nagyrészt az edzések tervezettségének hiányával magyarázható. Ez annál is furcsább, mert azt mindenki tudja, hogy a jégidő nagyon drága. Ehhez képest mégis gyakran azt látni, hogy a mini vagy az előkészítő korosztályban tartott edzésen olyan gyakorlatokat tartanak az edzők, ahol 40 gyerek áll a pálya két ellentétes sarkában, sípszóra egy-egy elindul a két sarokból, míg a maradék 38 továbbra is csak áll és vár. A gyerekek szinte körbeállják a jégpálya teljes kerületét. A két játékos dolgozik nagyjából 15 másodpercet, majd beáll a sor végére, ahol 5 perc tétlenség következik. Ilyen esetben egy 50 perces edzést tekintve a gyermek jóformán meg sem izzad, mozgott összesen durván 20 percet és csodálkozunk, hogy nem fejlődik.

Ehelyett inkább az lenne a kívánatos, hogy tartsunk egy jól kidolgozott és felépített köredzést, rengeteg ismétléssel, legalább 6 állomással, minden állomáson 5-7 gyerekkel, akik majdnem folyamatosan dolgoznak. Ezekbe az állomásokba be lehet tenni 4 gyakorlatot és 2 játékot, és máris kemény munka folyik, miközben játék is van. Ugyancsak ide tartozik a munka és a pihenés aránya az edzéseken. A nemzetközi sztenderd szerint, ha egy játékos 60 másodpercet dolgozik, akkor munka után ne álljon többet másfél percnél.

Ez csak egy példa a sokból, amivel a jégidő kihasználását sokkal hatékonyabbá lehetne tenni, a kluboknak lehetne pénzt spórolniuk, a gyermekek pedig mégis sokkal többet fejlődnének. Ebből heti három alkalom bőven elég, emellett ki lehet próbálni más sportokat is.

Az a gyakorlat mennyire jellemző még mindig, hogy az eredményorientáltság miatt a legkisebbeknél is 1-2 soroznak csapatok a meccseken?

A bajnokságban nem vettem részt, nem sok utánpótlás-bajnoki mérkőzést láttam, ezért ebben a kérdésben nem vagyok illetékes válaszolni. Hallomásból értesültem róla, hogy ez még mindig elég elterjedt gyakorlat, sok helyen még a legkisebbeknél is a győzelem a legfontosabb. Ez természetesen roppant káros, hiszen rengeteg később érő játékos van, ők így lemorzsolódhatnak, miközben az U16-ig szárnyaló gyerekek a későbbi visszaesés miatt vonulhatnak vissza csalódottságukban. Ezeknek az edzőknek a figyelmébe ajánlom, hogy gondolják végig, kinek van kedve egész meccseket a kispadon tölteni?!

 

Eddig tartott sorozatunk első része. A következő részben a külföldi példákat, gyakorlatokat igyekszünk ismertetni. Emellett várjuk azon szakemberek hozzászólásait cikk formájában is, akik úgy érzik, van mondani valójuk fentiekkel kapcsolatban. Laikusként pontokba szedtük az Antal Istvánnal történt beszélgetésből a számunkra legfontosabb állításokat, amelyekről mindenképpen érdemes tovább gondolkodni:

1) Vannak nemzeti karakterjegyek a hokiképzésben, de az alapok mindenhol ugyanazok, Oroszországtól Skandinávián át Észak-Amerikáig.

2) Van nemzetközileg elfogadott módszertan, az LTAD (Long Term Athlete Development), bár magyar szakember alkotta e rendszert, mi csak módjával használjuk.

3) A magyar egyesületek többségénél túl korán és túl intenzíven elkezdődik a specializáció, túl sok a jeges program, ami a korai kiégés és a lemorzsolódás miatt káros.

4) Az utóbbi években pozitív tendenciák figyelhetők meg, egyre inkább elmondható, hogy a szakmai minimumot a legtöbb utánpótlás-nevelő egyesületnél elérik Magyarországon.

5) További probléma, hogy sok helyen ritka a tervszerűen felépített edzés, nem tudni, mennyi időt hagynak a regenerálódásra, mennyit foglalkoznak más sportokkal, ami fejleszti az ügyességet, komplexebb sportolóvá teszi a gyerekeket.

6) A pozitív változások egyrészt a külföldi szakemberek beszivárgásának, másrészt a magyar edzők továbbképzésének köszönhető.

7) Nem okvetlen szükséges központi módszertan, az egyéni programok kialakítását meg kell hagyni az egyesületeknél. Mivel az alapok jórészt ugyanazok, de fontos az edzőképzés és a továbbképzés.

8) Sok edző félti más sportágaktól a gyerekeket, pedig a feladat egyszerűnek hangzik, szórakoztatóvá kell tenni a hokiedzéseket.

9) Egyre több jeges edzésen vesznek részt a fiatal játékosok, de sok csapatnál rossz a tréningek hatékonysága. A hatékonyság növelésével csökkenteni lehetne a jégórák számát. Márpedig ez a rendszer adott, ki van találva, csupán alkalmazni kellene.

10) Nehéz kérdés, hogy melyik korosztályban mennyire fontos a győzelem, illetve ennek érdekében mit érdemes megtenni. A 2 sorozás gyakorlata mindenképpen kockázatos mellékhatásokkal jár.

Cimkék: , , ,

Nem lehet hozzászólni.

   H I R D E T É S
Eseménynaptár
március 22., péntek
EL 17:30 BRAGYE 5-3VÉGE
EL 18:30 FTCSCC 2-4VÉGE
március 23., szombat
EL 14:05 FTCSCC 6-1VÉGE
    • M4 SPORT+
EL 17:30 BRAGYE 1-2VÉGE
március 24., vasárnap
AL 16:00 ASPLHL 5-2VÉGE
AL 18:30 ETOSZG 8-4VÉGE
március 26., kedd
EL 17:30 GYEBRA 0-2VÉGE
EL 17:30 SCCFTC 4-0VÉGE
március 27., szerda
EL 17:30 GYEBRA 4-1VÉGE
EL 17:30 SCCFTC 1-4VÉGE
március 29., péntek
EL 17:30 BRAGYE 
EL 18:30 FTCSCC 
március 31., vasárnap
EL 17:30 GYEBRA 
EL 17:30 SCCFTC 
Partnerünk
Archívum