Sokkal több és szervezettebb munkára van szükség

Különösen a kisebb lélekszámú országokban. Antal István véleménye ez, aki az MJSZ felkérésére nemrégiben fejezte be a magyar utánpótláscsapatok auditálását. A Vierumakiban végzett szakembert, a korábbi kiváló jégkorongozót, aki jelenleg a magyar szövetségnél végzi szakmai gyakorlatát, a tapasztalatokról, a tanulságokról és a következtetésekről kérdeztük.

? Hány egyesületet látogatott végig?

? 31 klubot vizsgáltam meg közelről, és még 3 egyesület maradt ki a sorból, amelyeket reményeim szerint hamarosan be tudunk pótolni.

? Mi volt a feladata?

? Az elmúlt időszakban több munkám is volt, mint például az utánpótlás-válogatott táborok befejezése Glen Williamsonnal és az edzői szimpózium megszervezése. Emellett kiemelt feladatom volt egy országos audit elvégzése. Az audit tulajdonképpen arról szólt, hogy fel kellett mérjem az összes egyesületet Magyarországon működésük, stratégiájuk, terveik, szakmai stáb stb. szempontjából. Az audit célja az volt, hogy pontos képet kapjunk a magyar jégkorong jelenlegi helyzetéről. Az auditot az egyesületek saját tükörképeként is fel lehet fogni, rávilágíthat olyan hiányosságokra, amelyeket belülről nem vagy nehezebben vesz észre az ember. Ugyanakkor megerősítést is adhat az egyesületnek, hogy nagyon jól végzik a munkájukat és jó úton járnak.

? Milyen módszert alkalmaztak?

? Ezt az auditot a Nemzetközi Jégkorong Szövetség (IIHF) az utóbbi években végezte el az összes hozza tartozó szövetségnél, innen jött az ötlet, hogy a magyar kluboknál is el lehetne ezt végezni. Kovács Zoltán főtitkár kért meg arra, hogy dolgozzak ki erre a célra egy módszert. Ebből a célból felkerestem az IIHF szakemberét, aki a felelős volt ezért a programért, és főként az ő, valamint mások segítségével dolgoztam ki a jelenlegi anyagot, amely a végső formában egy 27 oldalas kérdőív. Ugyanis az audit két részből áll, van egy online kitölthető modul, ez a kérdőív, de a felmérés lényegi, fő része a helyszínen történik és mindenképpen személyes.

Fotó: Mudra László (jegkorongblog.hu)

? Milyen tapasztalatai voltak?

? Általánosságban el lehet mondani, hogy a legtöbb helyen az emberek nagyon lelkesek és élnek-halnak a jégkorongért. Nagy áldozatokat hoztak és továbbra is akarnak hozni, elég szerény körülmények közt azért, hogy szeretett sportjuk fennmaradhasson a városukban. Ami hiányzik, az leginkább a szakmai szervezettség. Az egyesületek nagy részének nincs terve, nem gondolkodik hosszú vagy hosszabb távokban. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a körülményeik közt nem mindenki mer hosszú távon gondolkodni, hanem csak egyik napról a másikra. Meglátásom szerint mégis nagy szükség lenne tervekre, hisz tervek nélkül honnan tudjuk, hogy mi az irány, honnan tudjuk, hogy az utóbbi években mi volt a célunk, abból mit tudtunk megvalósítani és mit miért tudtunk vagy nem tudtunk megvalósítani. Pontosan ezért próbálunk rávenni mindenkit, hogy tervezzen hosszú távra, írja le ezeket a terveket, járjon utána, hogy mi szükséges ezen tervek megvalósításához, és mi a reális ütemterv, amellyel meg lehet mindezt valósítani.

A mai sportban roppant fontos a marketing használata is. Már nem elég, hogy csak várjunk arra, a gyermekek hozzánk jöjjenek jégkorongozni. Ahhoz már túlságosan nagy a kínálat más sportokból, nem beszélve a szórakoztatóipar egyéb szegmenseiről. Kevés az ösztönzés a gyerekek számára arra, hogy sportoljanak, jégkorongozzanak. Ezért el kell adni nekik a sportot, jó toborzással, kitűnő edzőkkel, jól és profin felépített, hosszú távra szóló tervvel, amelyet a szülők is értékelnek és látnak jövőt benne. El kell adni és örökre meg kell szerettetni velük a jégkorongot. Vagyis dolgozzanak úgy az egyesületek, mintha egy multinacionális üzletet vezetnének egy nemzetközi piacon, ahol rengeteg termék van a mi termékünk, a jégkorong mellett. Végül is erről szól a profizmus.

? Mi következik mindebből? Mik lehetnek a következő lépések?

? Az értékeléseket most végezzük, természetesen minden egyesület megkapja a sajátját, amelyet majd úgy használnak fel, ahogyan azt jónak látják. Látni fogják, hogy melyek azok a területek, ahol hiányosságaik vannak, vagy melyek azok a dolgok, amire még nem is gondoltak eddig, de hasznos lesz, ha beiktatják a programjukba. Természetesen azt reméljük ettől, hogy az egyesületek mindenképpen sokkal komolyabb munkát fognak végezni a tervezés és szervezettség terén. Fontos, hogy az edzők is kezdjenek edzésterveket készíteni, kezdjenek el hosszú távra tervezni és ne csak az egyik edzésről a másikra gondolkodjanak. Legyen éves edzéstervük, legyen minden edzésre edzéstervük, az edzéstervek legyenek lépcsőzetesen felépítve és a gyakorlatok a megfelelő korcsoportnak szóljanak. Tudniuk kell előre, hogy mit akarnak megtanítani a gyermeknek és azt hogyan fogják megtanítani a különböző korcsoportoknak.

De természetesen az egyesületeknek is voltak javaslataik a szövetség irányába, amelyeket mindenképpen fontolóra veszünk a jövőben, hisz a kétirányú kapcsolat és kommunikáció fenntartását nagyon fontosnak tartom. Sokat tudunk tanulni egymástól, mindenki más szemszögből közelít meg dolgokat, másképp lát bizonyos helyzeteket, ezért fontos az, hogy mindenki adjon javaslatot és mi hallgassunk meg mindenkit.

? Mi a legfontosabb feladat a szebb hokijövő szempontjából?

? A budapesti világbajnokság idejére szervezett edzői szimpóziumon elhangzottakkal teljes mértékben egyetértek. Nem véletlenül hívtunk ilyen szakembereket és éppen ezekből az országokból, hogy osszák meg velünk tapasztalataikat. Finnország és Csehország is hokinagyhatalomnak számít, mégis sokkal több munkára van szükségük, mint Kanadában. Mind kis országok, kisebb lélekszámú lakossággal, ám kemény és szervezett munkával évről évre mégis csodákra képesek. Ők is úgy gondolják, ahhoz, hogy sikeres lehessél hosszú távon, minden egyes gyereket meg kell tartanod és értékelned kell. Senkit nem szabad mellőzni csak azért, mert első ránézésre nem tűnik nagy tehetségnek. A gyerekek rohamosan fejlődnek és soha nem lehet tudni, hogy éppen milyen nagy tehetséget küldtünk el a sportból, mert 10 évesen még kicsit ügyetlen volt. Minél jobban kell bővíteni a játékosbázist és minél több gyereket toborozni a sportba, ha jó játékos, ha nem. Ki tudja, hogy melyik gyermekből mi lesz, ha felnő, és ha minél tovább a sportban tartottuk és élvezte, amit a jégkorongban tapasztalt, akkor előbb vagy utóbb többségük visszaad majd valamit a sportnak. Akár menedzserként, akár üzletemberként, akár szülőként, aki elhozza a gyerekeit, akár úgy, hogy elhívatott szurkoló lesz belőle.