Crosby húga is válogatott kerettag

Taylor Crosby 17 évesen behívták a kanadai válogatott edzőtáborba. Apját követve a kapuban próbálkozik, mint mondja, bátyja egyre frusztráltabb, ha otthon beáll ellene a kapuba.

A bátyjával való összehasonlítást természetesnek veszi, a sportsnet.ca készített vele interjút: “Már most is hasonlítgatnak hozzá az emberek és a média, de nem veszem nagyon magamra. Egy ilyen báty mellett elvárják, hogy eljuss valameddig és hogy te magad is jó játékos legyél. Még akkor is, ha én egy másik ember vagyok. Természetesen próbálom őt szerepmintának tekinteni és átvenni a munkamorálját, de nem hasonlítom magam hozzá. Én soha nem leszek olyan, mint ő és ő sem lesz olyan, mint én.”

Az ötnapos válogatott edzőtáborba 15 utánpótláskorú kapust hívtak meg, köztük Crosbyt is, aki egyike a nyolc 18 év alatti kiválasztottnak. “Nagyon élvezem ? mondta az edzőtáborról. ? Ez az első alkalom, hogy megtapasztalhatom, milyen is a válogatott csapat programja.” Az ifjú kapus viszonylag későn, 10 éves korában kezdett el hokizni, mikor bátyja már az otthontól távol, a QMJHL-ben szereplő Rimouski Oceanic csapatában játszott. Nem nagyon tudja a pontos választ, hogy miért is a kapusposztot választotta: “Egy szép napon felkeltem és azt mondtam, kapus leszek. Részben nyilván apám miatt volt. Ő is kapus volt, én is egy kicsit hangyás vagyok, úgyhogy tulajdonképpen logikus volt.”

A 173 centis és 68 kilós tehetség az elmúlt szezonban két gólt kapott meccsenként, 92,4%-kal védett és három shutoutot ért el klubjával. Bátyja 2010-ben lőtt neki először kapura, amit azóta is megtesz, ha véletlenül egyszerre keverednek haza: “Ahogy növök, egy kevéssel mindig többet védek ki, azt hiszem, lassan egyre frusztráltabb lesz” ? mondja Taylor Crosby nevetve.

Crosby később került az eredetileg hétfősre tervezett kapuskeretbe. Melody Davidson, a kanadai szövetség játékosmegfigyelője jó véleménnyel van róla: “Senkit nem akarsz kihagyni. Az elmúlt években ígéretesen játszott, úgyhogy talán jó döntés volt megnézni, hogy hol is tart jelenleg a fejlődésben. Úgysem láthatjuk gyakran és mindenképpen alkalmas lehet arra, hogy egyszer hazáját képviselje. Nagyon jó fizikai adottságai vannak, amit jól használ a kapuban. Most azt nézzük meg, mennyit fejlődött mint kapus és hogyan tudna erről a szintről még feljebb lépni. Természetesen még nagyon fiatal és mint minden fiatalnak, neki is nagyon hullámzó a teljesítménye, soha nem tudhatod, mit várhatsz tőlük. A kapustáborban is a megbízhatóságon és a munkamorálon igyekszünk javítani. Végül is ezek határozzák majd meg, hogy képes lesz-e megállítani a korongot vagy sem.”

Az interjú idején még versenyben volt a Pittsburgh, úgyhogy adódott a kérdés, hogy nézi-e a testvérét. Természetesen igen volt a válasz: “Érzelmileg nagyon mélyen érintenek Sidney mérkőzései. Egyre többször veszem észre, hogy fejemre húztam a takarót, de nagyon boldog vagyok miatta. Most gödörben vannak, de úgy látom, alapvetően boldognak látszik, mert azt csinálja, amit szeret. Amíg pedig így van? és amíg nem törik ki több foga, én is boldog leszek.”