Egyetlen lövés, egyetlen védés döntött

A magyar szövetségi kapitány nagyon büszke a csapatára.

Rich Chernomaz (szövetségi kapitány, Magyarország): Először is el kell mondjam, hogy nagyon büszke vagyok a csapatomra, a játékosok mindent megtettek a győzelemért. Nem sikerült, de emelt fővel kaptunk ki. Tom Pokel kollégám azt említette, egyetlen lövésnyi volt a különbség a két csapat között. Én egy kicsit másban látom a differenciát. Az olasz csapat kitűnő játékosokból áll. Olyan csapat ellen kellett játszanunk, amelyik eddig a tornán ezt a meccset is beszámítva összesen három gólt engedélyezett az ellenfeleinek. Mi is megtapasztaltuk, milyen nehéz ellenük helyzeteket kialakítani. Rendkívül fegyelmezetten ragaszkodtak a taktikájukhoz, rendkívül higgadtak voltak, és türelmesen lesték az esélyt a gólszerzésre. Ahogy az idő telt, egyre többször hibáztunk a korongok felhozatalában a semleges harmadban, és az onnan visszajövő korongok összegyűjtése a védőjátékosainktól óriási munkát és energiát igényelt. Úgy érzem, éppen ez, a megszerzett korongok megbecsülése, az akciók elvitele a befejezésig az, amiben ellenfelünk jobb volt nálunk. Kikaptunk, de a világbajnokságnak még nincs vége. Az olaszok 4 győzelemmel állnak, a kazahok 3 győzelemmel és egy vereséggel, nekünk 2-2 van.  Ismerem Tom Pokel kollégámat és az ő filozófiáját a jégkorongról, így tudom, hogy annak ellenére, hogy csapatával már feljutottak, szombaton mindent meg fognak tenni azért, hogy hibátlanul, 5 győzelemmel zárják a világbajnokságot. Ha pedig így történik, akkor holnap este egy győzelemmel sikerülhetne a feljutás.

Tom Pokel (szövetségi kapitány, Olaszország): Egyetlen lövés, vagy egyetlen védés döntött ma este. Nagyon kiegyenlített mérkőzést vívtunk. Jól kezdtünk az első harmadban, megszereztük a vezetést, a magyarok viszont hamar kiegyenlítettek. Nagyon különleges volt ez előtt a közönség előtt játszani, és nagy dolog, hogy az ellenünk szurkoló óriás tömeg ellenére is mi tudtunk nyerni. A második harmadban kicsit megremegtünk, aztán a harmadikban értékesítettünk egy előnyt. Ezért is mondtam az elején, egyetlen emberelőnyös gól döntött a meccsen, ennyi volt a különbség a két csapat között. Szerintem az billentette felénk a mérleget, hogy higgadtak voltunk, és talán szerencsénk is volt. Nagyon meg akartuk nyerni a meccset, és ez a célunk holnap is. Senki ne gondolja, hogy megállunk, és hagyjuk magunkat elverni a kazahok által. Öt meccset akarunk bezsebelni, és ezért tenni is fogunk. Az, hogy megvan a feljutás, csak a nyomást veszi le rólunk, nem pedig a győzni akarásunkat veszi el.

Magosi Bálint (csatár, Magyarország): A kapitány az értékelésében azt mondta, hogy nem mozgattuk olyan jól a korongot, mint a kazahok ellen, de hozzátette, nincsen semmi probléma, meglátjuk, hogy szombaton mi lesz. Azt kérte, hogy a japánok ellen is tegyünk ki mindent a jégre, mert nagyot küzdöttünk és jól dolgoztunk, de sajnos így sikerült. Nem éreztem, hogy elfáradt volna a csapat az utolsó harmadra, a második felvonásban abszolút fölényben játszottunk, a harmadikban pedig már oda-vissza hoki volt, mind a két csapat kontrázgatott. Ők több emberelőnyt is kaptak a záró húsz percben, mi viszont egyszer sem játszhattunk fórban, szerintem ez döntött a javukra.

Sofron István (csatár, Magyarország): Régen fel sem merült volna, hogy ilyen szoros meccset játsszunk egy olasz csapat ellen, vagy hogy legyőzzük a kazahokat. Attól függetlenül, hogy kikaptunk, emelt fővel jöhettünk le a jégről, mert mindenki megtett mindent, küzdöttünk, hajtottunk, volt olyan része a meccsnek, amikor domináltunk is, sok lehetőséget alakítottunk ki, és szinte végig jól védekeztünk. Sajnos ez benne van a sportban. Nagyon fájó az, hogy minden egyes évben nüansznyi dolgokon múlik, hogy ne jussunk fel. Bár még nincs vége, remélem, hogy az olasz válogatott van annyira profi, hogy odateszi magát a kazahok ellen, és ha nyernének, akkor ismét a saját kezünkben lenne a sorsunk. Én tudom azt magamról, hogy ha jégre lépek, akkor nem veszek félvállról senkit, bízom benne, hogy az olaszok is így gondolkodnak majd. Úgy érzem, az övék sokkal jobb csapat, mint a kazahoké, többet is ütköznek, jobban játsszák azt a játékot, amit mi is elővettünk a kazahok ellen, úgyhogy tényleg jó esély van a győzelmükre. De ha mégsem nyernének, akkor sincs semmi baj, hiszen a Korea elleni pofon után két olyan mérkőzést produkáltunk, ami példaértékű. Tudtuk, hogy ez az új rendszer nem egyszerű, hiszen régebben lényegesen könnyebb dolgunk volt, csak egy olyan ellenfél volt, aki igazán erős, most pedig kettő, igaz, kettő is jut fel. Ebben a mezőnyben már nincsenek töltelékcsapatok, akiket mindenki sok góllal kitöm, nagyon kicsi a különbség, mi pedig úgy érzem, évről évre egyre jobban játszunk. Bár még nincs gólom a vébén, a csapat sikere az első, az csak másodlagos, hogy betalálok-e, persze örülnék neki.

Mihály Árpád (csatár, Magyarország): Rosszul esik mindenkinek ez a vereség, mert az egész csapat hajtott, szerintem többet támadtunk, mint az ellenfél, végig a kapujuknál voltunk, de nem akartak bemenni a helyzetek. Jól védekeztek, de tudtuk, hogy kanadai stílusban fognak játszani, kivárják, hogy kapjanak egy esélyt, és aztán az emberelőnyt sajnos be is ütötték. Lehet arra fogni, hogy nem volt szerencsénk, de el kell ismerni, hogy a kapujuk előtt jól takarítottak, nem adódtak második és harmadik lehetőségek előttünk a lövéseink után. Egy ilyen kiélezett meccsen az emberelőnyös játék is döntő lehet, és ők a végén beütöttek egyet, nekünk meg nem jött össze a gól, pedig megvoltak a helyzeteink. Nagyon reménykedünk abban, hogy az olaszok már csak büszkeségből is meg akarnak nyerni minden mérkőzést, és a kazahokat is elkapják. Most már nem érdemes arra gondolni, hogy mi lenne, ha nem hiányoznának a Korea ellen elvesztett pontok, úgyhogy ezzel már nem is foglalkozunk. Lehet, hogy az akkori vereség is kellett ahhoz, hogy utána a kazahokat legyőzzük és az olaszokkal ekkorát csatázzunk.

Szuper Levente (kapus, Magyarország): Jól játszottunk, az első harmad az minimum ikszes volt, a másodikban éreztem, hogy az olaszok holtponton voltak, az a húsz perc egyértelműen a miénk volt, ott lehetett volna talán előnyt szerezni. Igaz, hogy akkor is zártan védekeztek és jól védett a kapusuk, amikor kellett, ki is húzták azt a harmadot, a harmadikban pedig a hat percnyi emberhátrány visszavetett minket, ők viszont lendületbe jöttek. A győztes góljuk? Néztük videón, hogy előszeretettel játsszák vissza a korongot kapáslövésre, én is számítottam rá, és ha jobban eltalálja a korongot, akkor talán kimarad, mert így bele tudtam érni a lepkés szélével, de sajnos befelé pattant. Nagyon sok a kanadai köztük, az olasz virtust is ismerjük, és szerintem ők meg akarják nyerni ezt a tornát, úgyhogy nem fognak egy pofonba beleszaladni, és minden mindegy alapon kijönni az utolsó meccsre.

Alexander Egger (hátvéd, Olaszország): Nagyon küzdős meccs volt, az eddigi legnehezebb ezen a világbajnokságon. Nekünk és a magyaroknak is a feljutás volt a tét, mindenki nagyon hajtott. Szoros volt, de örülök, hogy már ma eldöntöttük a feljutást. Jól játszottunk, és jól védekeztünk ma. Tudjuk, hogy egész Magyarország nekünk fog szorítani holnap, remélem tudunk segíteni, hogy mellettünk ők jöjjenek az A-csoportba. Vannak magyar játékosok, akiket személyesen is ismerünk, nem akarjuk őket sem cserben hagyni. A világbajnokságra egyébként is azért jöttünk, hogy öt meccset nyerjünk, nem tehetjük meg, hogy csak hokizgatunk az utolsó meccsen. Nyerni akarunk holnap is.

Fotó: Mudra László (MJSZ)