Nem csak fizikálisan győztünk, mentálisan is

   

Vasárnap legyőzte Olaszországot a magyar válogatott a divízió 2/A csoportos női világbajnokság döntőjében, és ezzel a harmadik vonalba jutott. A sporttörténelmi feljutás napjáról Medgyes László felszerelésmenedzser naplóbejegyzését idézzük.

“Ülök a gép előtt, s írnom kellene. Annyi minden kavarog bennem most, hogy az éremmel együtt ülök itt a szállodai szoba magányában. Megpróbálom sorra venni, hogy kinek is kellene megköszönni a segítséget, ami eljuttatta a csapatot ehhez a sporttörténelmi győzelemhez. Talán nem veszitek zokon, ha most nem kronológiai sorrendben próbálom összeszedni az elmúlt nap eseményeit, hanem kiírom magamból mindazt, amivel az elmúlt 9 nap során nem akartam terhelni a kedves olvasókat.

Mert nem volt ez könnyű győzelem. Bizony nem. Nagyon mély gödörből kellett visszarántani a csapatot az ausztrálok elleni mérkőzés után, de ők ettől csapat, együtt, kéz a kézben alkották meg azt a létrát, amely visszavezetett a gödör szélére. Miket is írok, még hogy a gödör szélére, nem, sokkal feljebb annál. A hegy tetejére, a csúcsra.

A Szabó család ismét megmutatta, hogy mitől olyan erős. Azt, hogy ilyen erősek lettek nagyon sokan segítették. Úgy otthonról, mint itt a helyszínen. Tudtuk, hogy sokan a hajnali órákra tekintet nélkül online nézik a mérkőzéseinket, itt pedig pénteken és vasárnap olyan támogatást kaptunk a helyi magyaroktól, amelyre azt hiszem sokáig fogunk emlékezni. Remélem, nekik is sikerült olyan élményt adnunk, amelyekre ha visszagondolnak, az jut majd eszükbe, hogy jött egy csapat, amely meghódította a szívüket, nem csak szépségükkel, hanem azzal is, ahogy a közönséggel eggyé forrva énekelték a magyar Himnuszt, s nagyon hálásak a legapróbb segítségért is, amit az otthontól távol kaptak.

Három személyt név szerint is meg kell, hogy említsünk, Köves Péter leste minden kívánságunkat, nagyon nagy segítséget jelentett nekünk helyismerete, közvetlensége. Nem feledkezhetünk meg a Csicsa bá’ által szállított fantasztikus húsárukról, sajtokról, amelyekkel ki tudtuk egészíteni, a kezdetben nem éppen megfelelő étkezésünket. Végül, de nem utolsó sorban, köszönjük Lacinak a fanatizmusát. Tudtuk, hogy minden mérkőzésen számíthatunk arra, hogy ha más nem is, de ő ott lesz a lelátón, s töretlenül buzdítja csapatunkat, sokszor egy kicsit megmosolyogtató, de annál őszintébb megnyilvánulásaival.

Köszönjük Molnár Péternek is, hogy irányította, szurkolói rigmusokra tanította a helyi magyarokat, így ők egységes tömegként még a helyi nézőket is túlszárnyalták hangerőben.

Nem feledkezhetünk meg a Szabó család szülői gárdájáról sem, akik biztosították azokat a feltételeket, amelyek között a csapat tagjai készülhettek a nagy megmérettetésre, bizonyára sokszor ők is átsegítették valamelyik csapattagot a mélyponton.

Vannak olyan játékosok, akik vagy a keretszűkítés vagy egyéb ok miatt nem lehettek itt velünk. Nekik is köszönjük. Ez a siker az ő érdemük is, mert nélkülük nem lehetett volna felkészülni erre a tornára.

Véget ért egy világbajnokság, lezárult egy korszak. A magyar felnőtt női jégkorong kilépett abból a dobozból, ahova hosszú-hosszú évek eredményei besorolták, s elindult egy olyan úton, amelynek a végét még nem látjuk. Szocsiról lemaradtunk ugyan, három célunkból “csak” kettőt tudtunk megvalósítani, de azt hiszem nincs bennünk nagy hiányérzet. 2018-ban újra lesz olimpia, a mostani csapat átlagéletkora, akkorra már eléri a 23 évet… :)

Vallom, hogy lépésről lépésre kell haladni, egyik célt kitűzni a másik után. S ha valami mégsem sikerülne? Nem kell elkeseredni, mert mint korábban írtam, ami nem öl meg, az megerősít.

Aranyos ma a reggel, egy kicsit pihenünk, aztán újra nekikezdünk, mert ezek a lányok nem tudnak élni jégkorong nélkül. Ahogy a rím is mondja: “Álmunk, célunk, életünk…”

Tegnap az olaszokat nem csak fizikálisan győztük le, mentálisan is. Ők már előre érezték, hogy gond lehet. A legjobb példa erre, hogy a délelőtti edzés közben odajöttek a stáb tagjai és azt mondták, hogy ugye csak a mérkőzés idejére leszünk ellenfelek…

A magyar lányok megtettek mindent azért, hogy ők legyenek a legszerethetőbb csapat, közvetlenségükkel, mosolyukkal már a torna kezdetén saját oldalukra állították a helyieket. Ennek legfényesebb bizonyítéka az online közvetítés kommentátorának esete, aki ahogy múltak a mérkőzések, úgy lett egyre nagyobb szurkolója a magyar csapatnak, mert a lányok kivívták maguknak a tiszteletet, nagyon keményen megdolgoztak érte.

A stáb munkájáról csak egy-két szóban tennék említést. Nekünk az a feladatunk, hogy a lányoknak csak a jégkoronggal kelljen foglalkozniuk. Ha mi jól végezzük a munkánkat, akkor ők világbajnokok lesznek. Ennyi.

Auckland búcsúzik, nekünk is el kellett jönnünk a világ másik felére, hogy sporttörténelmet írjunk. Megtettük.

Szép álmokat, Magyarország, jó utat, Szabó család!”

Ehhez még annyit tehetünk hozzá, hogy Gömöri Csaba szövetségi kapitány és az egész csapat köszöni az egész héten át tartó szurkolást, amelyben a helyszínen és itthonról részük volt. “Fantasztikus érzés volt itt ezt érezni és átélni, nagyon szépen köszönjük. Mivel hosszú út áll előttünk, most nem tudok értékelést írni. Az üzenetekre, sms-ekre otthonról válaszolunk, mert nem jó itt a net. Még egyszer köszönünk mindent, örömmel látjuk, hogy egyre nagyobb a női hoki szurkolótábora Magyarországon.”

A női válogatott kedd kora este ér haza Budapestre.

Cimkék: , , , , , ,

Nem lehet hozzászólni.

Eseménynaptár
augusztus 3., csütörtök
U20 19:30 HUN20USA18 
augusztus 10., csütörtök
PRE   ZILSCC 
PRE 18:00 MISMIC 
PRE 18:00 NZÁFTC 
augusztus 11., péntek
PRE   POPSCC 
PRE 17:00 TOPFTC 
augusztus 12., szombat
PRE 19:00 MACVIC 
   H I R D E T É S
   H I R D E T É S
Partnerünk