Csoda a szomszédban

   

Közelről pillanthattunk bele Kelet- és Közép-Európa egyik legnagyobb sportvállalkozásába. Bemutatjuk, mi lesz abból, ha egy közepesnél befolyásosabb orosz gazdasági vezető mer nagyot álmodni. A világ második legjobb jégkorongligájában, az orosz bázisú KHL csehszlovák rangadóján több mint 3000 NHL-mérkőzésnyi rutin feszült egymásnak, 10 ezer néző szeme láttára.

Kezdjük azzal, hogy mit keres a KHL Szlovákiában, és mit akar a legnépszerűbb szlovák egyesület egy külföldi ország bajnokságában, ahelyett, hogy odahaza versenyezne. Röviden válaszolva az előbbi területet nyerni, ha tetszik, hokigyarmatosítani hatalmi törekvései érdekében, utóbbi pedig minőségi hokit, a legjobb tehetséges szlovák játékosokat megtartani, és együtt versenyeztetni, kiemelkedő érdeklődés mellett. Nézzük a részleteket.

2008 februárjában adtunk először hírt arról, hogy oroszországi bázissal ellen-NHL épül. Alekszandr Medvegyev, a Gazprom alelnöke időt és pénzt nem sajnálva vágott az új bajnokság felépítésébe. A jégkorongőrült pénzember maga is kiválóan játssza ezt a játékot. Medvegyev meglepően puritán hokiszurkoló – a világeseményeken a szünetekben a nézők között, mellett a büfében sorban áll, a hokiszurkolókkal szívélyesen beszélget, szakmázik, bárki kérdezhet tőle –, aki szeret a játékosok között mutatkozni, de mivel ténylegesen rengeteget tesz az orosz hokiért, így teljes mértékben elfogadják a legnagyobb nevek is.

Nagyra vágyó tervei érdekében elsőként a világ számára addig kevésbé szem előtt lévő orosz bajnokságot szervező szövetséget kellett maga alá gyűrnie. Kezdetben még ez sem látszott könnyűnek, de teljesen outsiderként is megoldotta a feladatot. Megindulhatott a kampány. “A jövőben a hokit szerető emberek a világ két legjobb bajnokságáról beszélnek majd, megszűnik az észak-amerikaiak egyeduralkodása” – jelentett ki Medvegyev a Kanadában rendezett világbajnokságon, még mindig az első KHL-évad előtt.

Csakhamar az első bajuszakasztásra is sor került a két liga között, hogy lesz ilyen, azt előre borítékolni lehetett, mondhatni a rendszerbe volt kódolva. Komoly sérelem érte az oroszokat amiatt, hogy korábban nem tudták megakadályozni még a szerződéssel rendelkező játékosaik távozását sem, mivel az NHL nem tagja a nemzetközi szövetségnek (IIHF), egy szinte mindentől független liga, amely fittyet hányt a nemzetközi szabályokra. Néhány évvel korábban olyan ikon is viharos körülmények között távozott a tengerentúlra, mint Jevgenyij Malkin. Akit mindeközben érvényes szerződés kötött orosz csapatához. A KHL indulásáig az oroszok és az egész európai hoki eszköztelen volt e jelenséggel szemben. Habzó száj és tehetetlenség jellemezte a viszonyt.

Medvegyev számára fontos volt, hogy azonnal jelezze a KHL jelenlétét, és ehhez gyorsan alanyt is talált Alekszandr Radulov személyében. Gyorsan kellett egy játékos, akinek példáján keresztül demonstrálni lehetett, hogy többé nem egyirányú a forgalom az óceán felett. Radulov a Nashville Predatorsban kiváló idényen volt túl, több millió dollárt keresett évente, mégis hazatért, mert a KHL rá tudott ígérni. Az óriási tehetségnek tartott orosz csatár csillagászati összeget kapott, jóval értékén felül kezelték, és a liga első komoly arca lett.

Az NHL természetesen hőzöngött, mert Radulovnak érvényes szerződése volt, Medvegyev azonban széttárta kezeit, drága uraim, ha eddig nem volt közöttünk megállapodás a játékosvándorlásról, akkor most sincs. Viharos sebességgel elérte, hogy komolyan vegyék, csakhamar asztalhoz ültek a felek, és szabályozták a ligák közötti mozgásokat. Azóta viszonylagos rend van ezen a területen, a témára később az IIHF is rácsatlakozott, így a KHL farvizén az összeurópai hoki rendezte ezt a kérdést az NHL-lel.

2008 szeptemberében lejátszották az első KHL-meccset. Eleinte kérdéses volt, mit hoz az új bajnokság, mert a színvonallal addig sem volt gond Oroszországban. A szervezettség, a balhéktól mentes lebonyolítás, a jelentősen megnövekedett marketingbevétel és mindebből adódóan a magasabb költségvetés sok játékost meggyőzött arról, hogy érdemes odaszerződni. Egy-két éven belül a legjobb európai játékosok álmává vált egy KHL-es szerződés, mivel a svéd, a finn és a svájci ligákban elérhető pénzek sokszorosát kínálták. Gólkirályok, világbajnokok, első soros válogatott játékosok igazoltak az orosz csapatokhoz, miközben a legjobb hazaiak közül is sokan visszatértek, a tehetséges fiatalok pedig nem vándorolnak el akkora számban, mint korábban.

Azok az európai játékosok, akik az NHL-ben nem tudtak meghatározóvá válni, a liga célpontjaivá váltak, és maguk a hokisok is szívesen igazoltak a KHL-be, így közelebb voltak hazájukhoz, családjukhoz, ráadásul év közben is a válogatott rendelkezésére álltak. Ez a lépés jót tett az A csoportos világbajnokságnak is.

Íródott szépen a liga története, vastagodott a könyv, és sajnos a tragédiák sem kerülték el a ligát. A pályán vesztette életét az orosz jégkorong egyik legnagyobb tehetsége, a 19 éves Alekszej Cserepanov. Ez leginkább Oroszországot és azon belül is a hokiéletet rázta meg, ám a Lokomotiv Jaroszlavl 2011 szeptemberi repülőgép-szerencsétlensége az egész világot. A katasztrófa ráirányította a figyelmet az infrastruktúra tökéletlenségére. Azonnali intézkedésként új repülőtípusokat állítottak a KHL-csapatok szolgálatába, néhány modellt betiltottak.

A KHL 24 csapatos bajnokságként indult, valamennyi posztszovjet állam képviselője, 21 orosz, 1-1 lett, kazah és fehérorosz együttes volt. Jelenleg 26 csapat versenyez, az előző bajnokságban Szlovákiával, az ideiben Csehországgal és Ukrajnával bővült az érdekeltségi kör. Medvegyev tehát lassan, de folyamatosan halad a cél felé. A cél pedig egyértelmű: bekebelezni Európát. Minden valamire való országot beszervezni. De a hoki szempontjából marginális területek is célkeresztben vannak, így a minőség és a gazdasági szempontok miatt érthetően fontos finn, svéd, svájci, német városok és csapatok mellett dán, olasz, horvát és lengyel helyszínek is komolyan szóba jönnek a KHL terveiben.

Ehhez nem is kell más, mint egy kiváló helyszín, azaz egy modern jégcsarnok, és rengeteg pénz, alsó hangon is közel 3,5 milliárd forint évente. Ennyiből már lehet csapatot építeni, akár a semmiből is.

Hivatalos adatok ugyan nem állnak rendelkezésre, de viszonylag pontos információk igen. Az NHL-lockout kapcsán sokszor elhangzott, hogy a tengerentúli liga előző évi árbevétele 2,6 milliárd euró (közel 800 milliárd forint) körül mozog (az összemérhetőség miatt euróban számolunk jelen cikkben). Ehhez képest a 30 NHL-csapat költségvetése 48 és 142 millió euró közötti, átlagosan 74,1 millió. Ennek nagyjából a felét teszik ki a játékosfizetések, egy NHL-hokis napjainkban átlagban évi 1,8 millió eurót keres.

A KHL-ben ezzel szemben már 11 millió euróból is üzemeltethető csapat, és a csúcs sem éri el az 50 milliót, vagyis a leggazdagabb KHL-csapat is kevesebből gazdálkodik, mint a legszegényebb NHL-es. A 22 millió eurós átlagköltségvetés kicsivel több, mint a negyede az NHL-ének (miközben a KHL összsummája nem egészen duplája az őt követő európai ligának, a svájci élvonalnak). A kiadási szerkezet is más, az orosz bázisú ligában alig több mint a büdzsé harmada megy el a fizetésekre. Az évente több mint 170 milliárd forintnyi összegből üzemelő orosz bázisú liga is jól fizet a játékosoknak, de sokkal nagyobb a szórás, mint az NHL-ben.

Az európai liga gyenge pontja a látogatottsága. Hiszen amíg az NHL szinte végig telt házzal, 15-20 ezres átlagnézőszámokkal megy, addig a KHL bukdácsol ezen a vizsgán, sok helyen csak 2-3 ezer néző kíváncsi a meccsekre, a közelmúltban 900-as nézőszámú meccs is előfordult. Igaz, a jégcsarnokok felében viszik a 80%-os kihasználtsági szintet a csapatok, de csak azért, mert ezek a létesítmények jelenleg még jóval kisebbek, mint az amerikaiak. Ráadásul a belépőjegyekből keletkező bevételek korántsem akkorák, mint a tengerentúlon, ami érthető, már csak a kereslet fizetőképessége közötti különbség miatt is.

A helyzet azért ennél mégis szofisztikáltabb, vannak sikerek ezen a területen is. Moszkvában és környékén kevés ugyan a néző – éppen ezért komolyan felmerült és tartja magát az a terv, hogy a tradicionális, de jelenleg érdeklődésmentes Szpartak Moszkvát a téli olimpia után a két modern jégcsarnokkal megáldott Szocsiba költöztetik –, viszont például a Japán közeli Habarovszkban mindig telt ház van, 7100 nézővel, és Szentpétervárott 12 ezer, valamint Minszkben 14 ezer néző gyűlik össze minden egyes alkalommal. A KHL nézőszámátlaga még jól is fest, 6100 feletti a látogatottság, meccsenkénti bontásban. A tv-közvetítésekkel nincs gond, mindegyik mérkőzés megtekinthető legalább a helyi tévében.

Ebbe a struktúrába kapcsolódott be 2012 nyarán a szlovák Fradi, a Slovan Bratislava. Logikus lépés volt ez, amely hatalmas fejtörést okoz minden újonnan csatlakozó ország esetében. A mérleg mindkét serpenyője zsúfolt az érvektől, de a gazdaságilag kevésbé fejlett országoknak nincs más esélyük egy KHL-hez hasonlóan exkluzív környezetben versenyezni.

Óriási viharok után engedte el a Slovant a szlovák szövetség. A Slovan távozása évekre kinyírta, de legalábbis visszavetette a szlovák Extraligát. Máris jelentős a színvonalesés, a riválisok költségvetése csökkent – a legnagyobb rivális, a HC Kosice a pozsonyiak távozásának hírére azonnal jelezte, megfelezi az addig közel 4 millió eurós költségvetését – a legnépszerűbb csapat távozása után. A Slovan első embere, Juraj Siroky, jelentős politikai és gazdasági befolyással rendelkező sportvezető, korábban a szlovák szövetséget is elnökölte. Siroky a szlovák hokiban nem túl népszerű, ám kétségtelenül jó vezetői és menedzser képességekkel rendelkező szakember, aki már korábban is dolgozott a pozsonyi klubnál, de korábban csehszlovák diplomataként az USA-ban szolgált, és jelenleg az IIHF elnökségének is tagja.

A Slovan menedzsmentje az addigi 4 millió eurós büdzsét 12-13 milliósra tornázta fel egy nyár alatt. Tudni kell, hogy Medvegyev a ligában induló csapatok rendelkezésére bocsátja teljes ügyfélkörét és gazdasági lobbierejét. (A hivatalos szponzorok névsora ezen oldal alján olvasható.) Nem rest akár egy országok közötti gázszerződés tárgyalásába bevonni a klubcsapatok szponzorációjának kérdését, amikor megteheti. Úgy hírlik, a szlovák kirakatcsapat sem csak a nyílt piacon versengő cégek szimpla gazdasági megfontolásainak köszönhetően jutott jelentős támogatásokhoz. Akárhogy is van, az eredmény impozáns. Pozsonyban világszínvonalú jégcsarnokban – az arénának a névadója a MOL többségi tulajdonában álló Slovnaft – elit jégkorongcsapat nézhető hétről hétre. És a szlovákok nézik is, hetente akár négyszer is megtöltik a 10 055 férőhelyes Slovnaft Arenát – amelyet a két évvel ezelőtti A csoportos világbajnokságra építettek át 15-20 milliárd forint közötti összegért.

Lelkesedésük érthető, a csapat tele van hazai tehetséggel, 18-25 éves szlovák fiatalok száguldoznak az orosz medvék között, mi ez, ha nem szabadságharc hétről hétre? De legalábbis hazafias népfront. Külön öröm a szlovák szurkolóknak, hogy Prágában nem sikerült a tradicionális klubokat bedarálni, a Sparta és a Slavia maradt a cseh bajnokságban, így egy gyökértelen egyesület, a HC Lev indul a KHL-ben, amely a Slovan egyik közvetlen riválisa a rájátszásba jutásért. Kis szurkolótáborral, sok idegenlégióssal. Lehet őket zrikálni bőven, és hát mutasson valaki egy rivális szurkolótábort, aki kihagyná ezt a ziccert. Ráadásul a Slovan az első három meccset meg is nyerte a Lev ellen.

Így érkeztünk el a vasárnapi rangadóhoz, amelyet Pozsonyban játszott e két csapat. A Slovannak nem volt életbe vágó a pontszerzés, a HC Levnek – amely csapat fanklubja igazán internacionalista, minden vendégjátékosuk után egy-egy nemzeti lobogó leng soraikban a meccseken, így a cseh csapat szurkolói többek között szlovák zászlóval érkeztek a pozsonyi arénába – viszont igen. Ki nem találnák, ki nyert. Közel sem volt bunda – hokiban amúgy sem jellemző, már csak azért sem, mert aki itt nem teszi oda magát, az könnyen megsérülhet –, de a tudatalatti dolgozhatott. Erre utal az első tíz perc gólesője is, 7 gólt számolhattunk össze a harmad végére. A mérkőzés így is nagyon színvonalasra és szórakoztatóra sikeredett, mindkét csapatot megünnepelte a végén a közönség, szomorúságnak nyoma nem volt.

A külföldi országok csatlakozásával a KHL-meccseken egyszerre van jelen a globalizáció és a nemzeti jelleg. Évekig cirill betűkkel tüntették fel a játékosok hátán a neveket. Ez megváltozott, ma már latinul olvasható a feliratok nagy többsége. Erre már csak azért is szükség volt, mert az NHL mellett a KHL közvetítéseit is egyre több ország sportadói veszik át. Hogy mást ne említsünk, az NHL-lockout alatt a legnépszerűbb kanadai sportadó addig példa nélküli módon KHL-t közvetített. A liga hivatalos nyelve ugyanakkor az orosz maradt. A helyszínen a hazai csapat nyelvén kívül oroszul is minden elhangzik a hangosbemondóban. A mérkőzések előtti kötelező ceremónia részeként megszólal a két csapat himnusza. Bevett szokás, hogy egy-egy helyi híresség egyedül énekli el a jégen. Kedves jelenetként jegyeztük fel, amikor a néhány héttel korábbi prágai látogatásunk során ugyanaz a hölgy énekelte a cseh és a szlovák himnuszt.

A jégkorongtúrák amúgy is mindig szívmelengetőek. Nincsenek balhék a lelátón, szúrós tekintetek az utcán meccs előtt vagy után. Ki gondolta volna például, hogy a Slovan csarnoka melletti kifőzdében a rengeteg relikvia között a dunaújvárosi hokicsapat 90-es évek végi magyar bajnoki sikereire emlékező zászló is helyet kap? Hogy arról már ne is beszéljünk, amikor a meccs végi levezetéskor a jégcsarnok imbiszében rászólnak kis csoportunkra, viccesen számon kérve, hogy miért angolul rendelünk, amikor itt mindenki beszél magyarul. Majd távozáskor jó utat kíván a törzsközönség, és arra biztatnak, jöjjünk máskor is.

Jönnénk persze, és jönne még több magyar hokiszurkoló is, ha jutna jegy ide. Merthogy az aztán nincs, egy fia sem. A szezon elején elmérték a bérletárakat, már 80 euróért is lehetett szezonbelépőt váltani, el is kapkodta a jó nép. Ami meg maradt, azokat a jegyeket már nem lehet hagyományos úton megvásárolni, online licitálás útján értékesítik őket. Fel is ment szépen az áruk, a kapu mögé 20 euró alatt nem lehet bejutni, míg egy igazán jó helyért akár 120-at is le kell perkálni. A VIP-hely 180 euróba kerül per meccs. De még ezekért is harc folyik. Tájékoztatásul jelezzük, hogy a múlt héten négy hazai mérkőzést játszott a Slovan, nem olcsó szórakozás már ez. És abban is biztosak lehetünk, hogy jövőre nagyjából háromszoros áron kezdik árulni a bérleteket.

Hatalmas szakmai sikert ér el a pozsonyi klub, ha az első KHL-évében a rájátszásba jut – amit most már nehéz lenne elszúrni, három meccsel a vége előtt hat pont az előny. Még akkor is elégnek tűnik ez, ha már csak idegenben játszik a Slovan az alapszakasz során.

Végezetül ne hagyjuk ki a magyar szálak említését sem, mert legalább három ponton mi is kapcsolódunk a KHL-hez. Tavaly a poprádi, idén pedig a pozsonyi mérkőzéseket a magyar Sport Tv közvetíti, magyar stábbal, mindenki megelégedésére. Bár két éve Mihály Árpádot is szóba hozták a ligával, igazából csak egy magyar játékosnak volt eddig esélye bekerülni. Sofron István 2012 nyarán hetekig készült a Lev Prahával, edzőmeccseket is játszott, ám végül nem kapott szerződést.

2012 nyarától budapesti csapat is indul a KHL szatelitbajnokságában, a junior (20 évnél fiatalabb) csapatok számára kiírt MHL-ben. A Patriot Budapest a káposztásmegyeri Jégpalotában edz és játszik, a legjobb orosz utánpótláscsapatokat láthatják itt a magyar hoki iránt érdeklődők hétről hétre. Természetesen egy közel kétmilliós főváros mindig vonzó célpont egy ilyen projekt számára. Ez a juniorliga lényegesen kisebb költségvetésből működik, 1-1,5 millió euróból már elzötyöghet egy magyar csapat benne. A színvonal pedig ennél jobb nem is lehetne, a kanadai juniorligán kívül nincs párja a világon.

Informális tárgyalásokról hallani, amelyek egy budapesti KHL-csapat felállítását célozzák meg. Ezek a megbeszélések jelenleg nyilvánvalóan nem nevezhetők intenzívnek. De hogy voltak ilyenek, arról többek között a Patriot cseh elnök-tulajdonosa is beszámolt, mint a szezon előtt elmondta, középtávon a KHL-indulás a csapat terve. Ugyanakkor legyünk realisták, ha a budapesti pénzügyi, infrastrukturális, sportszakmai feltételrendszert tekintjük, akkor megállapíthatjuk, jó darabig még Pozsonyba vagy Prágába kell járnunk KHL-meccset nézni.

Cimkék: , , , , ,

Nem lehet hozzászólni.

Eseménynaptár
augusztus 3., csütörtök
U20   HUN20USA18 
augusztus 10., csütörtök
PRE   ZILSCC 
PRE 18:00 MISMIC 
PRE 18:00 NZÁFTC 
augusztus 11., péntek
PRE   POPSCC 
PRE 17:00 TOPFTC 
augusztus 12., szombat
PRE 19:00 MACVIC 
   H I R D E T É S
   H I R D E T É S
Partnerünk