Nem hiszem, hogy az NHL elengedi a játékosait az olimpiára

Vjacseszlav Fetyiszov nyilatkozta mindezt a Russia Beyond the Headlines portálnak. A kiváló szovjet jégkorongozóból lett orosz sportpolitikus őszintén beszél az olimpia esélyeiről, elmondja, hogy az IIHF és annak elnöke gyakorlatilag semmit nem tehet az NHL ellenében az ügy érdekében. Szerinte azok a honfitársai sem jönnek majd, akik most nagy hangon hirdetik. Az interjú magyar fordítását közöljük.

RBTH: Hogy látja, van arra esély, hogy megmentsék a szezont?
Vjacseszlav Fetyisov: Ezt csak Gary Bettman (az NHL főkomisszárja) és Donald Fehr (a szakszervezet vezetője) tudhatja. Nagyon sajnálom azokat az idősebb játékosokat, akik az utolsó szezonjukat lockouttal töltik, mert nem csak hogy nem játszhatnak, a pénzüket sem fogják megkapni. Többen közülük úgy fogják befejezni pályafutásukat, hogy legnagyobb álmuk, a Stanley Kupa-győzelem nem jön össze. Ez is mutatja, hogy az üzlet hogyan képes beleszólni az életünkbe. De engem ennél jobban aggasztanak más dolgok, egyszer úgyis egyezségre jutnak. Ha idén el is marad az NHL-szezon és a srácok a KHL-ben fejezik be az idényt, jövőre akkor is vissza kell menniük klubjukhoz. És attól tartok, hogy azok a sztárok, akik most a legnagyobb lármát csapják, jövőre nem jönnek el Szocsiba az olimpiára.

RBTH: Annyira biztos abban, hogy nem fogják elengedni a játékosokat? A liga egyelőre nem nyilatkozott az ügyben, van valami első kézből származó belső információja?
V.F.: Bizonyos részleteket tudok a liga és a játékosok közötti tárgyalásokról. Higgyék el, a nemzetközi tornák ügye az utolsó, amiről tárgyalni fognak. Vagy legjobb esetben is az utolsó előtti. Meg kell érteniük az üzlet pszichológiáját. Bettman számára, akárcsak bármelyik klubtulajdonos számára, a Stanley Kupa egy álom. De emellett pénz is. Az olimpiát viszont a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szervezi, amely soha nem osztja meg a profitot mással. Ez az ő eseményük, és valami azt súgja, Bettmant kevésbé már nem is érdekelhetné, hogy egyik vagy másik játékos saját országa válogatottjában akar játszani. És azt hiszem, ebben a legtöbb klubtulajdonos egyetért vele.

RBTH: De Vancouverben az amerikaiak és a kanadaiak is elégedettek voltak az olimpiával. Nagyon népszerű volt. Nagyon jó példa volt arra, hogy az NHL sem veszít túl sokat, ha két vagy három hétre elengedi a játékosait.
V.F.: Igen, de akkor Vancouverben játszottak, a helyi NHL-es csapat stadionjában. Ott voltak a Canucks és más NHL-es csapatok szurkolói a lelátókon. Az egy más történet volt. Nem volt szükség hosszú repülőutakra, nem volt időeltolódás, a játék színvonala ugyanolyan magas volt, ha nem magasabb, mint az NHL-ben. Ami Szocsit illeti, a távolságot és az időeltolódást nem hagyhatjuk figyelmen kívül.

RBTHL Néhány orosz játékos máris kijelentette, hogy akár elengedik őket, akár nem, ők menni fognak az olimpiára.
V.F.: Bármely orosz szurkoló megtapsolja ezeket a szavakat. De vannak bizonyos törvények, amelyek a hoki világát szabályozzák. Először is, vannak szerződések, amelyeket a játékosok és a klubok kötnek. Aztán van a kollektív szerződés, amelyről most is beszéltünk már. Ezen felül van egy szerződés a Nemzetközi Jégkorong Szövetség (IIHF) és az NHL között. Nem tudom pontosan, ez utóbbiban milyen feltételek szerepelnek, de amennyire én ismerem a helyzetet, hacsak nem tart még egy évig a lockout, nem játszhatsz máshol. Különben konfliktusok fognak keletkezni.

RBTH: Ki tárgyalhatna erről a problémáról? A René Fasel vezette IIHF?
V.F.: Nem hiszem, hogy Faselnek bármilyen valós befolyása lenne a jelen körülmények között. Nincs semmi a tarsolyában, amit felajánlhatna. A jégkorong így is nagyon népszerű az Egyesült Államokban. Az olimpia nem emelne nagyot ezen a népszerűségen, ráadásul a NOB még a nyereséget sem osztja meg senkivel. 1996-ban Igor Larionov és én részt vettünk a döntéshozatali folyamatban. Mi voltunk a vezető szószólói annak, hogy profi sportolók részt vehessenek az olimpián, elmondhattuk a tapasztalatainkat, hogy mennyire fontos egy játékosnak, hogy a hazáját képviselhesse.

RBTH: Akkor sikerült meggyőzni őket?
V.F.: Fogalmam sincs. Akkoriban nagyon sok európai játékos tartott az NHL felé, az indokaink ezért is számíthattak. Akkor nem voltak ilyen éles viták a pénzről. Azóta viszont eltelt így négy olimpia, és ma már az NHL pontosan tudja, hogy mit nyert és mit veszített ezzel. Ma már nem mondhatjuk, hogy ez egy nagyszerű dolog, az emberek nézik, mert a válasz az lenne, hogy mindent számításba véve arra a következtetésre jutottunk, hogy néhány ember számára ez valóban nagyszerű dolog lehet, de nekünk biztosan nem az.

RBTH: Ez tehát zsákutca? Akkor mégis mit tehetünk?
V.F.: Nagyon szeretnénk, ha a legjobb játékosok ott lennének az olimpián, de higgyék el, ez nem rajtunk múlik. Ez azokon az embereken múlik az NHL-ben, akik most az utolsó esélyt megragadva igyekeznek megegyezésre jutni egymással. Hogyan is befolyásolhatnánk mi Bettmant? Mindig tudta, hogy a legjobb játékosoknak mire volt szükségük, és mindent meg is adott nekik, amit feltétlenül szükségesnek gondolt. Az új szerződést nyolc évre írják alá. A legrosszabb forgatókönyv az, hogy a játékosok még a világbajnokságokon sem játszhatnak, még akkor sem, ha már kiestek a rájátszásból. Ezt el lehet kerülni, van arra esélyünk, hogy a döntéshozatali folyamatot befolyásoljuk, de erős akarat kell hozzá, és tudni kell, hogyan működnek a dolgok.

RBTH: Számos alkalommal hozott fel példákat az NHL-ből. Gondolja, hogy bizonyos elemeit a rendszernek, mint például a draft, Oroszországban is be kellene vezetni? Ha annyira tökéletes a szisztéma, akkor miért van lockout?
V.F.: Az NHL-nek meg kell szabadulnia számos dologtól, amelyek csak történelmi okokból működnek még. Ha tanulunk az NHL hibáiból, akkor nálunk akár működhetnek is. Mi a baj az NHL-lel? A lockout tisztán üzletről szól. Nyolc évre szóló szerződést fognak kötni, és minden megint rendben lesz. Mindenki marad, a fiúk nem felejtenek el egy szezon alatt játszani. Pontosan tudják, hogy jól kell játszaniuk, ha sok pénzt akarnak keresni. A közelmúlt eseményei nem befolyásolják a játék minőségét. Éppen ellenkezőleg: újabb ösztönzést ad a játékosoknak ahhoz, hogy minden edzésen és minden mérkőzésen minden tőlük telhetőt megtegyenek azért, hogy bizonyítsák, megérik a pénzüket.