A Dab.Docler és az EBEL

D. Gromov, AG2.0 és Kultúrmisszionárius visszatér. Egy emberként. Régi blogunk alapító atyja először írt nekünk hokis cikket azóta, hogy pont egy éve az Origo.hu-hoz igazolt. Terítéken a Dab.Docler jelene és kilátásai. Olvassák okoskodását szeretettel.

Megnéztem hétfő este a helyszínen a Mol Liga szuperrangadóját. Nemcsak a csatára voltam kíváncsi, hanem a hazaiak Szappanos, Galanisz, Pavuk első sorára is, amelynek teljesítménye alapján egy az egyben ott kellene lennie a válogatottban a jövő heti olimpiai selejtezőkön, mondjuk harmadik támadótrióként. Aztán úgy alakult, hogy csodarangadót és csodasort sem láttam, egyrészt nem volt elég jó a vendég gárda, másrészt szétszedték a trojkát, Pavuk Attila ráadásul ? aki Virág és Azari mellett is fürgének és ügyesnek látszott ? megsérült, az első harmaddal véget ért számára a meccs.

Tanulságok így is vannak. Mindenekelőtt az, hogy ? mint arról maguk a szurkolók is elkezdtek polemizálni ? a Dab.Docler kinőtte a Mol Ligát. Tudom, hogy a HSC Csíkszereda hogyan állt fel, hány sérültje van, hányadik meccsét játszotta rövid időn belül, mennyit buszozott. De elég ránéznem a táblára, és máris nem csupán egy meccsből vonhatom le a következtetéseket, hanem a szezon eddigi egészéből.

Fotó: Mudra László (dabdocler.hu)

Azt hiszem, nem kockáztatok sokat, amikor kimondom: a mostani az utóbbi évtized legjobb dunaújvárosi hokicsapata. Az is lehet, hogy minden időké, de nem lenne szerencsés ilyet elsütni a fiatal Ladányiékkal, Ancsinnal és a vén oroszokkal felálló nagy bajnokok kárára. Van még egy állításom: a Dab.Docler az a csapat, amely eddig a legnagyobb hasznot húzta a Mol Liga létrehozásából. Zárójelben: ezen a fronton versenyben van a lentebbről indult Miskolc és a nulláról épített Brassó is.

Egy baj van csak: hiába nőtte ki a csapat a Molt, nem nagyon van, amibe belenőhetne.

A Fehérvár példája hiába adott. Az az út a jelek szerint nem járható. Vagy legalábbis nem úgy járható, ahogyan azt az újvárosi szurkolók szeretnék. Az EBEL nem jótékonysági szervezet. Az EBEL-nek semmi oka, hogy célul tűzze ki a magyar jégkorong felemelését. Az EBEL-nek egy érdeke van: hogy a bajnokság marketingértéke növekedjen. Fájdalmas kimondani, de tény: olyan sokat egy kisebbfajta magyar iparváros ehhez nem tud hozzátenni. Magyarán: ha a Dab.Docler abba az irányba szeretne továbblépni, valószínűleg Budapestre kellene költöznie. A magyar fővárost szívesen húznák be a rendszerbe az osztrákok. Azzal már lehet dicsekedni. Hogy ehhez mit szólnának a drukkerek, akik évek, évtizedek óta kitartanak, jóban-rosszban, az más kérdés (Ha a hagyományos Újváros?Fehérvár rivalizálás alakulását nézzük, inkább rosszban, ha a csapat jelenlegi állapotát, jóban, sose mindegy, mit honnan figyelünk.)

Hatalmas horderejű döntés lenne ez ? amennyiben egyáltalán konkrétan felmerül a kérdés rövidesen.

Sokan már most azon dilemmáznak, elég lenne-e ez a csapat az EBEL-hez. Ez az, amit nem lehet látatlanban megmondani. Abban, hogy a Dab.Docler most ilyen jó, sok minden szerepet játszik. Köztük például a tavalyi idény, amikor a nationalligás kaland miatt embertelen mennyiségű mérkőzést kellett lejátszani másfél csapatnyi hokissal. Az embert az emberfeletti kihívások edzik a leginkább. Egy kicsivel mindig tudunk többet nyújtani, mint amennyit lehetségesnek tartunk. És megint és megint többet. Gondoljunk az Alba Volánra: mielőtt belezuhantak a mély vízbe, játékosai sokkal kevesebb meccset játszottak, sokkal kisebb iramban. A nagy ugrásnak meglett a böjtje, eleinte vereség vereséget követett, messze leszakadva lett utolsó a csapat. A felkapaszkodáshoz kellettek a jobb légiósok is, de az nem lett volna elég. Az csak a horvát modellben elég. Itt fel kellett szívniuk magukat a magyaroknak is, és ezt nemcsak a húszévesek, a harminc felettiek is meg tudták csinálni. Horváth vagy Palkovics, később Ladányiék lényegében újrakezdték pályafutásukat, és bebizonyították, a tehetség és az akarat ebben a sportban így együtt minden.

Biztos vagyok benne, hogy ugyanezt hozni tudnák Galaniszék is. És különben se feledjük, a ljubljanai vb egyik legjobb magyarja az Újváros centere volt. De igazságtalan is kiugrasztani őt a többiek közül. Egy olyan csapat, ahol Azari Zsoltnak csak a harmadik, Papp Viktornak és Kiss Ákosnak a negyedik sorban jut hely, egy korrekt légiós sorral kiegészítve alkalmas lenne arra, hogy bevállalja az EBEL-es kalandot.

De mi vajon a magyar hoki érdeke? Mi az MHÉ ezúttal? Mindig úgy gondoltam, le is írtam a régi blogon többször, a szapporói csodában óriási szerepe volt a Fehérvár EBEL-ezésének.

Ha innen nézzük, egyértelmű a válasz. De meg lehet-e csinálni? De mit szólnának a szurkolók?

Ötletei mindenkinek vannak. Szóba jön a már nem is létező Nationalligától a szlovák első osztályig, sőt Extraligáig minden. Hogy mi lesz végül, ki tudja.

Egy biztos. A Mol Ligára vigyázni kell. Anélkül a mai Dab.Docler sem tartana ott, ahol tart. A Mol Ligát stabil, jól szervezett, kiszámítható, az eddigieknél több ország csapatait tömörítő bajnoksággá kell szervezni. Az EBEL is azt mutatja, Közép-Európában a regionalitás visz előre. Miután az osztrákok az internationalligázásukkal hülyét csináltak magukból, szinte minden adott, hogy az EBEL 2-t mi csináljuk meg. Erdélyiekkel, szlovákokkal, szlovénokkal, szerbekkel, horvátokkal. Ehhez is csak több profizmus és több hosszú távú gondolkodás kéne. Sokkal-sokkal több.

Hogy aztán a Dab.Doclernek ? vagy akár a Fehérvárnak ? az EBEL 1-ben vagy az EBEL 2-ben kellene játszania évek múlva, az részletkérdés. Lenne. Hadd álmodjak, amíg a kezem bele nem ér a bilibe.