Szeretek büntetőket védeni, már régen is egész jól ment

Az osztrák juniorbajnokságot mindent eldöntő mérkőzésen megnyerő Újpesti Jégkorong Akadémia kapusával, a 2004-es születésű Erdei Krisztiánnal elemeztük a lila-fehérek idei szezonját, a szenzációs fordítást, de szóba került a kedden induló magyar U21-es rájátszás is.

0-2-ről fordítottátok meg az osztrák bajnokság döntőjét a linzi Oberösterreich ellen, az ötödik mérkőzésen hosszabbítást követően büntetőpárbajban szereztétek meg az aranyérmet. Egy-két nappal a lefújás után milyen gondolatok kavarognak benned?

Még most sem hiszem el. Ez az egész csapat érdeme, mindenki beletette azt, amit bele kellett tenni. Az első két hazai vereség után Linzben az volt a célunk, hogy visszahozzuk Újpestre a döntőt – az pedig külön csodálatos, hogy meg is tudtuk nyerni.

Mennyire izgultál a mérkőzés alatt? A rendes játékidő hajrájában kaptál egy kisbüntetést kapueltolásért, amelyet a csapat kivédekezett, ám utána az osztrákok hosszabbításra mentették a mérkőzést.

Magán a mérkőzésen nem izgultam, de előtte egy nappal mindenki ideges volt, senki sem tudott igazán aludni. De ahogy egyre jöttek a biztató üzenetek az ultráktól, helyi szurkolóktól, úgy nyugodtunk le egyre jobban. Elhittük, hogy képesek vagyunk megnyerni a döntőt.

Nagy büntetőölő hírében állsz, és kívülről is úgy tűnt, hogy mind az öt linzi rávezetést magabiztosan kontrollálod.

Szeretek büntetőket védeni, már régen is egész jól ment. Csak tettem, amit kellett, a linziek talán kicsit tartottak is tőlem, hiszen az előtte lévő két mérkőzésen összesen csak egy gólt kaptam. Talán nem voltak olyan magabiztosak, de ettől még könnyen belőhették volna valamelyiket. De kellett Simon Peti kezdőlökete a nyitó párban, nagy lendületet adott, hogy rögtön az első büntetőt belőtte.

Fotók: Balog Tamás / Újpesti Jégkorong Akadémia

Az osztrák juniorbajnokság rájátszása során 9 mérkőzésen védtél, 93,6%-os mutatód a második legjobb a mezőnyben. A playoff alatt csak a döntő első két mérkőzését hagytad ki eltiltás miatt, majd shutouttal robbantál be a szériába.

Az eltiltásom alatt remekül helyettesítettek a kapustársaim, az én jól hangzó százalékom nem egyéni érdem, sokkal inkább a csapaté. Amikor kellett, kihúztam őket a csávából, amikor én szorultam rá, akkor ők segítettek ki engem. Együtt értük ezt el.

A középszakasz után hatodik kiemeltként kezdtétek a rájátszást, gondoltad volna akkor, hogy ez a csapat az aranyig is eljuthat?

Látszott, hogy nagy potenciál van bennünk, hiába végeztünk a hatodik helyen, már az ellenfélválasztásnál sem akart minket senki kihúzni, így maradtunk a negyedik BJA-nak. A középszakasz során minden csapatot megvertünk legalább egyszer. Folyamatosan tartalékosan játszottunk, hiszen sokan fent voltak a felnőttcsapatnál, nehéz lehetett minket kielemezni, ezért nem választott minket például a Salzburg sem. A Budapest Jégkorong Akadémia ellen nagyon kellett a két idegenbeli siker, amivel abszolváltuk a negyeddöntőt. Nem tudom, hogy volt-e már erre példa, hogy a hatodik és a hetedik játssza a finálét, de most ez is megtörtént, és milyen jó döntő is volt!

A szezon közben két mérkőzés erejéig leülhettél a felnőttcsapat kispadjára is, milyen élmény volt beöltözni egy Erste Liga-találkozóra? Szoktatok együtt edzeni a felnőttkerettel?

Néha csatlakozunk hozzájuk az edzésekre, decemberben és januárban pedig kétszer valóban le tudtam ülni Rajna Miki mögé a padra. Mindig öröm ott lenni, nézni őket, hallgatni a szurkolókat, más az iram azért felnőttben. Most nekünk is jó volt átélni a közönség buzdítását, nagyon köszönjük a szurkolást.

2021-ben és ’22-ben negyedikek lettetek a magyar ifjúsági bajnokságban, tavaly a juniorok között kiestetek a negyeddöntőben, szóval a magasabb utánpótlás-korosztályokban egyelőre még hiányzik a hazai érem. Kedden a Vasas ellen kezditek az U21-es rájátszás negyeddöntőjét, mit vársz a playofftól?

Valóban, utoljára még serdülőben sikerült érmes helyen végeznünk. De nem szeretnék túlságosan előre tekinteni, először a Vasason keresztül kell bejutnunk az elődöntőbe. Jól ismernek minket, nehéz párharcra számítok. A magyar bajnokságban is minél messzebb akarunk jutni.

2004-esként jövőre utolsó utánpótlásévedet kezded majd. Mit lehet tudni a jövőbeli terveidről, megpróbálsz profinak állni?

Egyértelmű, szeretnék előbb-utóbb az UTE felnőttcsapatába bekerülni – gyerekkorunk óta azért küzdünk napról-napra itt Újpesten, hogy egy napon a felnőttben játszhassunk. Tizenkét éves korom óta itt játszom, közel áll a szívemhez a klub, mindenféleképpen szeretnék Újpesten maradni.

Az Újpesté az ország egyik legjobb utánpótlásműhelye, az elmúlt néhány évben egyre-másra szállítjátok a jobbnál jobb eredményeket, a felnőttcsapat ugyanakkor jobbára csak szenved az Erste Ligában. Mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy a jó utánpótlás-nevelés hatása felnőttszinten is meglátszódjon?

Remek utánpótlás-játékosaink vannak, akik egyre több szerepet kapnak a felnőttmezőnyben is. Ha így folytatódik a tendencia, akkor előbb-utóbb stabil tagokká válhatnak a felnőttek között, és akkor a nagyobb siker is összejöhet.