A végére mindenki a helyére került, de itt már az összes csapat erős

Péntek este elrajtolnak az Erste Liga 2023/24-es rájátszásküzdelmei, jövünk a szokásos csapatonkénti interjús negyeddöntő-felvezetésekkel.

Ezúttal az idő rövidsége miatt bármiféle logikai sorrend nélkül: akit érünk, már írjuk is és publikáljuk – nyitásként az alapszakasz második helyén végző Brassó legeredményesebb magyarját, Kóger Dánielt kérdeztük.

Viszonylag konzisztens teljesítménnyel értetek oda a végén az alapszakasz második helyére, a szezon második felében demonstrálva, hogy nem a levegőbe beszéltetek, amikor a szezon előtt bajnoki célokat emlegettetek.

Mivel már a tavalyi mag is erős volt, kimondott cél volt, hogy az új szezonra minél több embert megtartsunk, és lehetőleg csak egy-két új sráccal kelljen kiegészíteni a csapatot. Az idény eleje azért döcögősebb volt, jött néhány sérülés is – főleg centerposzton hiányoztak meghatározó játékosaink –, aztán érkezett két hátvéd is az alapszakasz első felében, Lowney és Holwell, szerencsére ők is nagyon jól beilleszkedtek. Így kicsit hasonlóként alakult a forgatókönyv, mint legutóbb: ahogy közeledtünk a playoffhoz, úgy állt össze egyre inkább a csapat és a játékunk. Az alapszakasz vége felé szerencsére már a sérülések is elkerültek minket, sok meccset tudtunk játszani együtt, hiányzók nélkül, ezek együttes eredménye, hogy sikerült odaérnünk a második helyre. Ennek a legnagyobb jelentősége most talán a pályaelőny miatt van, mindenki tudja, hogy a szezon érdemi része most következik, igyekszünk mindannyian a tudásunk legjavát hozzátenni a csapat playoffszerepléséhez.

Külön kiemelendő a speciális egységeitek teljesítménye: fórban a harmadik legjobb mutató a tiétek, az emberhátrányos védekezésetek pedig a legjobb a ligában – mondjuk, volt is lehetőség gyakorolni bőven…

Az emberhátrányunk valóban kimagasló, ami azért is fontos, mert a stílusunkból adódóan a legtöbb kiállításpercünk is nekünk van. Nagyon lényeges tehát, hogy a hátrányos védekezésünk jól működjön, kétségtelen, hogy tudtuk is bőven gyakorolni az alapszakasz során – a rájátszásban viszont már nyilván nem ez lesz a célravezető, ott igyekszünk majd a lehető legtöbbször távolmaradni a büntetőpadtól. Mindenesetre a hátrányos mellett az előnyös játékunk is szépen összeállt, már csak az utolsó simításokat kell elvégezni, átfutni azokon a részleteken, amiket az egész szezon során is gyakoroltunk. Nagy csodákat itt már nem lehet tenni, de én úgy érzem, nálunk a végére minden darab a helyére került, így semmi akadálya annak, hogy a folytatásban is olyan teljesítményt nyújtsunk, amilyet elvárunk magunktól.

A kapusteljesítményt se feledjük: Alex Dubeau egészen parádés formába lendült, úgy tűnik, pont a szezon legfontosabb részére.

Abszolút! Alex is kicsit hasonló utat járt be, mint a csapat: noha a szezon elején voltak jobb meccsei, mindenki várta tőle azt a teljesítményt, ami egy kiegyensúlyozott, magabiztos első számú kapus sajátja. Ő is a szezon második felére találta meg magát igazán, amihez talán az is hozzájárult, hogy idő közben a hátsó alakzat is erősödött. A végére viszont szerencsére valóban olyan formába került, amivel minden egyes meccsen esélyt adott nekünk a győzelemre. Alapvetés, hogy egy olyan csapatnak, amelyik bajnokságot szeretne nyerni, meghatározó első számú kapusra van szüksége, nálunk ez most abszolút adott, bízom benne, hogy a playoffra is kitart.

Ha a te szezonodat nézzük, akkor elmondható, hogy végre elkerültek a sérülések: majdnem 60 meccset játszottál az Erstében és a román bajnokságban együtt, 17 EL-góllal a második legeredményesebbként végeztél a házi ranglistán.

Ez nyilván egy olyan sport, ahol néha egyszerűen elkerülhetetlenek a sérülések, olyasmi faktor ez, ami sokszor leginkább csak a szerencsén múlik. Ezt a saját bőrömön is megtapasztaltam elégszer, sokszor voltam sérült a pályafutásom során. Amit kontrollálni lehet és meg tudtam tenni a megelőzésük érdekében, azt mindig megtettem, nyilván sokszor ez sem garancia, de tényleg örülök, hogy most gyakorlatilag egy komplett szezont le tudtam játszani sérülés nélkül, és jól is érzem magam. Az elején, az említett sérüléshullámok idején volt, hogy a hiányzók miatt össze-vissza voltak kavarva a sorok, hogy nagyjából kiegyenlítettek legyenek, ebben a periódusban jóformán túlélő-üzemmódban mentünk, a pontszerzésnek is örültünk, várva, hogy a sérültek, eltiltottak minél hamarabb visszatérjenek. Például a mi támadótriónk VanWormerrel és Schaberrel is csak a szezon második felére tudott újra összeállni – addig állandóan a lyukakat kellett tömködni –, onnantól már nekem is könnyebben jöttek a gólok. Szerencsére később Cornet is megjött, akkor már legalább darabra megvoltunk, és nem a szélsőknek kellett centert játszaniuk – szép lassan minden és mindenki a helyére került, ennek is köszönhető az előkelő alapszakasz-helyezés.

A DVTK-val kezdtek a rájátszásban, amely az alapszakasz végére szintén összeállni látszott, némileg csalóka lehet talán az ő hetedik helyük. Mire számítotok?

Nehéz ellenfélre számítunk, de ez az összes playoffcsapatra elmondható, egy DEAC-ot sem lehet leírni attól, hogy ők végeztek a nyolcadik helyen. Kiegyenlített párharcot várunk, jó csapat a Miskolc, gyors hokit játszik, folyamatosan elemezzük őket és az egymás elleni meccseinket. Tudjuk, mire kell felkészülnünk, részletek döntenek majd, illetve a speciális egységeinkre ezúttal is nagy szükségünk lesz. Tudom, hogy sablon, de a saját játékunkra kell minél nagyobb hangsúlyt fektetnünk, mert itt már minden szembejövő csapat erős. Ha ki tudjuk hozni azt a maximumot ebből a csapatból, amiért és ahogy ez a brigád össze lett állítva, akkor lehet meg a továbbjutás.

Tervezgettek esetleg már előrébb is, vagy most csak a pénteki hazai playoffnyitányra koncentráltok?

Nem nagyon van értelme messzebbre előre tekingetni, mert szinte bárkinek van esélye továbbjutni ebből az első körből. Ezen a ponton felesleges jóslásokba bocsátkozni, most a fókusz abszolút a DVTK elleni nyitómeccsen van, hogy ezt az első mérkőzést itthon tudjuk tartani, aztán lehetőleg a másodikat is. Kizárólag ez van most a fejekben, hogy érvényesítsük a hazai pálya előnyét, és mindkét hétvégi összecsapást behúzzuk, ha ez megvan, utána lehet tovább gondolkodni.

fotó: Nagy Gábor Sándor/DVTK Jegesmedvék