Vad medvékből aranyos kisbocsok?

Avagy miként szelídült meg a liga legvadabb csapata az elmúlt hónapokban?

Az Erste Liga címvédő Gyergyói HK-nál minden adott volt ahhoz, hogy egy újabb ígéretes és eredményes szezont fusson. A bajnoki mag egyben maradt, az edzői stábban sem történtek változások, és összességében is a mezőny egyik legerősebb kerete állt össze erre a szezonra is Gyergyóban – így nem is volt abban semmi hajmeresztő, hogy Szilassy Zoltán együttesét tartották idén is a liga egyik legfőbb esélyesének. Mint később kiderült, ezek a gondolatkísérletek nem is voltak alaptalanok a GYHK-val kapcsolatban, hiszen az erdélyiek az első 14 mérkőzésükből 10-et megnyertek, és domináns játékukkal az egész mezőny számára komoly üzenetet küldtek, hogy idén is Erdélyen keresztül vezethet az út az EL siker felé.

A Gyergyó az első 14 mérkőzéséből tehát 10-et megnyert, vezette a tabellát, és az égvilágon semmi nem vetítette előre, hogy a csapat akár komoly gondba is kerülhet, hiszen az alapozószámok alapján sem tűnt ez a domináns teljesítmény hosszútávon fenntarthatatlannak. Ebben az időszakban a GYHK azonos létszámban a korong mindkét oldalán stabil teljesítményt nyújtva, sok lövésre alapozó, direkt játékával mérkőzésenként átlagban 11-gyel lőtt többet kapura, mint az ellenfél, 3,2 gólt ütött, miközben mindössze 1,71-et kapott. Ez részben Rasmus Rinne egészen jó teljesítményének volt köszönhető a maga 92%-os védési hatékonyságával, illetve annak, hogy mindössze 5-tel kapott több gólt, mint amennyi a kapujára érkező lövések minősége alapján várható lenne. Ez utóbbi persze nem egy űrszám, de ahhoz képest, amilyen beszakadás következett nála ezután, relatíve jónak mondható. Meg persze az sem elhanyagolandó, hogy a GYHK védekezése egész jól szorította ki az ellenfelet a periméterre, és nagyon kevés minőségi helyzetet, s ebből fakadó könnyű gólt engedett.

A GYHK engedett lövéseinek térképe november 6-ig (forrás: inStat)

A mezőnyjátékosok közül a sztárok egytől egyig képesek voltak húzni a csapat szekerét. A Bodó-Orbán-Császár hármas 17-6-os összesített gólkülönbséggel zárta ezt az időszakaszt úgy, hogy velük a jégen 58-cal lőtt többet a GYHK, mint amennyi lövés érkezett az erdélyiek kapujára. Utóbbi tekintetében a Vincze-Sylvestre-Sárpátki hármas még dominánsabb volt, hiszen ez a sor összesen 86-tal lőtt többet, mint amennyit engedett, igaz, gólok terén jóval elmarad a topsor produktivitásától, hiszen mindössze 8-5-ös gólkülönbséget tud felmutatni. E két egység legnagyobb hozzáadott értéke az a rendkívül gyors játék, amivel az átmenetek során rendre a sarkára tudta állítani az ellenfél védekezését. A rengeteg semleges zónás keresztmozgás lekövetése fokozott koncentrációt és állandó játékolvasást követel meg az ellenféltől, ami egy teljes mérkőzésen keresztül mentálisan és fizikálisan is felőrölheti a játékosokat. A GYHK által diktált tempó mellett pedig a másik, amiben kiemelkedett a csapat, hogy mennyi magas minőségű helyzetet tudott kidolgozni azonos létszámban különböző szituációkban. Mert a Gyergyó nemcsak átmenetek során kialakuló létszámfölényes megugrásokból tudta rendre beverekedni magát közvetlenül a kapu elé, hanem akkor is, amikor felállt védekezés ellen kellett forgatásokkal bontani. A sok súlypontáthelyezéssel, a sloton keresztülmenő passzsávok folyamatos megjátszásával, és az ellenfél kapuja előtti terület uralásával a GYHK ezzel a játékkal elérte, hogy a kék vonalról érkező lövések fontossága nem a gólokban rejlett, hanem abban, ahogyan a kapusról/blokkról/palánkról visszajövő korongokkal is képes volt így megbontani az ellenfél védekezését, nemcsak a direkt passzokkal. Így rengeteg második szándékú helyzetből is sikerült veszélyeztetni vagy éppen gólt lőni.

A GYHK lőtérképe november 6-ig (forrás: inStat)

Ez a domináns játék tört meg november 19-ével kezdődően. A csapat az azóta lejátszott 19 Erste Liga-meccséből mindössze 7-et nyert meg, és a tabella éléről visszaesett egészen a középmezőny sűrűjéig. A hullámzóbb teljesítményben valószínűleg a sűrű versenynaptár is szerepet játszhat, de ahhoz túlságosan nagy mértékű a csapatnál tapasztalható visszaesés, hogy pusztán ennyivel el lehessen intézni a vesszőfutását.

Azonos létszámban az első 14 bajnokihoz képest majdnem egy góllal üt kevesebbet meccsenként a Gyergyó (3,2 gól/meccs -> 2,3 gól/meccs), valamint több mint eggyel kap többet (1,71 kapott gól/meccs -> 2.9 kapott gól/meccs). A támadóoldalon lévő visszaesés a fájóbb, mert a GYHK sikerességét elsősorban nem a korong nélküli játéka határozta meg az előző években sem, sőt, a hátsó bizonytalanságokat a csapat támadójátéka kifejezetten jól tudta palástolni és/vagy kompenzálni. Viszont az is szemmel látható, hogy a GYHK – már csak a keretmélysége miatt is – nagyon függ a sztárjátékosai, a top 6 játékosa szereplésétől. A látványos visszaesés és az eredmények beszakadásának kulcsát is valahol itt kell keresni.

A Bodó-Orbán-Császár hármas 7-5-ös összesített gólkülönbséget hoz a jégen ebben az időszakban, és ugyan lövések terén képes dominálni, a fölénye már inkább csak mennyiségben, mintsem minőségben nyilvánul meg – amellett, hogy egyébként az ellenfelek is többet tudnak lőni ellenük kapuban ebben a periódusban, mint a szezon első 14 meccsén. A Vincze-Sylvestre-Sárpátki trió pedig szintén komoly visszaesés áldozata lett, hiszen a 4-3-as gólkülönbség mellett az első 14 meccses +86-os lövési különbség a harmadára szakadt be (+30). Ezt a problémát felismerve egyébként tapasztalható is volt némi átalakítás a Gyergyónál, még a Bodó-Orbán-Sylvestre hármas is összeállt, amely ebben az időszakban a harmadik legtöbb jégidőt számlálta. Ám ez sem hozta meg a várt sikert: 2-3-as gólkülönbség és egy átmenetekben rendkívül sebezhető GYHK lett az eredménye ennek a variálásnak. A képletből nem szabad kihagyni a game state-et sem, hiszen amíg az első 14 mérkőzésen a Gyergyó többnyire döntetlenre állt, vagy éppen vezetett, addig belefért a kombinatívabb, minél magasabb minőségű helyzetek kidolgozására törekvő játék, amihez eredmény is társult.

Viszont még az NHL-ben is megfigyelhető egy olyan trend, miszerint hiába van egy csapatnak egy rendkívül jó alapjátéka, ha hátrányba kerül és meglegyinti az esetleges vereség szele, akkor mindent sutba vágva szakít az alapfilozófiájával, aminek a helyét a kapkodás és a folyamatos lövöldözés veszi át. A Gyergyónál nagyjából pontosan ugyanez tapasztalható, amire a csapat lőtérképe is tökéletesen rávilágít. És habár tényleg látványosak a kék vonalról szerzett bombagólok, és a szurkolók is imádják lövésre buzdítani a kéken a korongot megkapó játékost, nem sok kevésbé hatékony lövés van a jégkorongban, mint ez. Ehhez képest…

A GYHK lőtérképe november 19. óta (forrás: inStat)

Ez a visszaesés már önmagában is komoly fejvakarásra és aggodalomra adhatna okot a GYHK-nál, de ezzel párhuzamosan a csapat védekezése is visszaesett az engedett lövések mennyiségét és minőségét figyelembe véve. Közben nem megfeledkezve a kapott gólokról sem! No meg persze Rasmus Rinnéről sem, aki alapesetben talán az egész Erste Liga legjobb kapusa, ám a folyamatos csapágyasra járatása, úgy tűnik, most kéri be az árát. A finn kapus ugyanis 15-tel kapott több gólt ebben az időszakban, mint amennyi a helyzetek minősége alapján várható lenne, egészen pontosan 29-es xG-értékre 44 gólt. Egy ilyen szintű alulteljesítést pedig nincs olyan csapatvédekezés és támadójáték, ami ellensúlyozni tudna.

A GYHK engedett lövéseinek térképe november 19-től (forrás: inStat)

A Gyergyó beszakadását leginkább egy fáradásos töréshez lehetne hasonlítani: sokáig semmi sem utal arra, hogy baj lehet, aztán idővel a korábbi fokozott igénybevétel visszaüt, és egy jóval nagyobb problémához vezethet. Ez a gyergyószentmiklósi mag Erste Liga-viszonylatban igen régóta együtt van, és nagyon magas színvonalon játszott több mint másfél szezont, így nem feltétlenül elvárható, hogy egy újabbat is képes legyen ilyen szinten végigvinni – bár a keret minősége alapján minden adott ehhez.

Aztán, ha végre elkezdődik a rájátszás a középszakaszos közjáték után, akkor lehet, közelebb is leszünk a valósághoz, és a már ismertebb minták is jobban visszaköszönnek…