Nincs Szereda Kevin nélkül?

Konteogyártás ide vagy oda, ez a Csíkszereda jelenleg a liga legjobb formában lévő csapata.

„A Csíkszereda nagyon jól játszott. Mióta átvette Kevin a csapatot, látszik a keze nyoma. Dolgoztunk mi együtt tavaly, szóval ismerem. Jó munkát végez itt Csíkszeredában, és úgy látszik a srácok be is tartják amit kér, a jégen is végre tudták ezt hajtani” – nyilatkozta Fodor Szabolcs az FTC-Telekom vezetőedzője a Csíkszereda elleni 9-3-as vereséget követően. Hogy valóban Kevin Constantine-e a Csíkszereda újdonsült sikerkovácsa, azt mindenki döntse el maga, de az vitathatatlan, hogy az erdélyiek egészen magas színvonalon játszanak azóta, hogy az előző vezetésnek megköszönték a munkáját.

Az persze más kérdés, hogy a szezon első hónapjaiban nem is volt magasra téve a léc, hiszen a Sportklub az első 10 mérkőzését kivétel nélkül elveszítette az Erste Ligában, és az első 14 mérkőzéséből is csupán hármat tudott megnyerni. Úgyhogy abban semmi meglepő nem is volt, hogy megköszönték az akkori edzői stáb munkáját. A problémák a korong mindkét oldalán látványosan felütötték a fejüket. Támadásban elsősorban a kreativitás hiánya volt nagyon látványos, amit a csapat lövőtérképe is alátámaszt.

A Csíkszereda lövőtérképe november 5. előtt (forrás: inStat)

A Sportklub forgatásokból és a periméterről gyakorlatilag képtelen volt lövősávokat nyitni és minőségi lövőhelyzeteket kialakítani. Így pedig az ellenfélnek is sokkal könnyebb dolga volt: elég volt az alacsony sloton keresztül menő passzsávokra ügyelni, és a kapu előtti területet megpróbálni uralni. És habár a Csíkszereda az alacsony slotból rendre veszélyes, sőt eredményes volt, nem tudott olyan mennyiségben ilyen helyzeteket kialakítani, hogy pusztán ezzel kompenzálni tudja a támadójátékát.

Václav Novák kinevezése (és Kevin Constantine megjelenése) után viszont elkezdett változatosabbá válni a Sportklub támadójátéka, és sokkal jobban megváltozott a lövések elosztása. A régi rendszerrel ellentétben, a Sportklub jobban széthúzta a támadójátékát, a minőségi lövéseik sem csak az alacsony slotból összpontosulnak, hanem távolabbról is többet és magasabb minőségben próbálkozik. A szintlépés és a november 5. óta felmutatott 12-3-as mérleg legfőbb oka az utóbbiban rejlik. A Csíkszeredában ugyanis a mennyiség helyét átvette a minőség: úgy lövi ebben a periódusban azonos létszámban mérkőzésenként a legtöbb gólt a csapat (3.36 gól/meccs), hogy közben meccsenként csupán 42.9 lövési kísérletet átlagol, aminél csak a FEHA19 és az UTE mutat fel kevesebbet.

A Csíkszereda lövőtérképe november 5. óta (forrás: inStat)

A támadóharmadbeli minőségibb jelenlét persze annak is köszönhető, hogy sikerült megtalálni és összeilleszteni az egymáshoz illő játékosprofilokat, s a szezon eleji folyamatos forgatások után úgy tűnik, egy állandó sorösszeállításra is sikerült rálelni, ami kellően minőségi és mély is ahhoz, hogy a legjobb csapatokkal is felvegye a versenyt. A padról Kevin hozzáadott értéke, a jégen pedig Levin játéka az, ami látványosan szintet lépett az elmúlt időszakban. A Brown-Levin-Welsh hármas a csapat legeredményesebb triójává nőtte ki magát azonos létszámban, míg a Péter-Részegh-Becze hármas a kialakított helyzetek mennyiségével tudja magához ragadni a kezdeményezést – még ha a befejezések annyira nem is ülnek, mint a Levin vezette sorban. És akkor a harmadik-negyedik sorról még nem is beszéltünk, pedig a Reisz-Rokaly N.-Sofron sor támadásban arányait tekintve hasonló számokat tud felmutatni, mint a Becze-féle támadótrió, a különbség mindössze annyi, hogy Sofronék több időt töltenek a saját védőharmadban akár a támadásépítés első fázisában, akár pedig azért, mert az ellenfél gyorsabban át tud menni rajtuk az átmenetek során, és könnyebben tud forgatni a csíki harmadban.

Ugyanakkor nemcsak a Csíkszereda támadójátéka, hanem a védekezése is látványosabb lett. Magasabban kezdi a letámadást a Sportklub, többet lépnek fel korong nélkül a félpályán túlra, amihez sokszor magasan szerzett korongok is társulnak, ezekből aztán gyorsan lehet fordulni átmenetekből. De a leglátványosabb fejlődés mégis a saját kapu előtti terület uralásában figyelhető meg. Az első 14 mérkőzésen a Csíkszereda ellen pontosan ugyanazt tudták megcsinálni az ellenfelek, mint amire támadásban törekedett: a slotból rengeteg lövés érkezett a Sportklub kapujára, amelyekből nyilván rengeteg gól is született.

Az ellenfelek lövőtérképe a Csíkszereda ellen november 5. előtt (forrás: inStat)

Ehhez képest az azonos létszámú védekezés rendbetétele után a Csíkszereda kevesebb lövőhelyzetet is engedett az ellenfeleknek, de ami talán még fontosabb, hogy drasztikusan romlott az ellenfelek pontossága. A magas slotból a lövések 60.3%-a talált kaput még az előző rezsim alatt 234 próbálkozásból, miközben az új stáb alatt közel felére csökkent az innen érkező lövések száma (123), ráadásul ezen lövések kevesebb mint fele talált csak kaput. A fizikálisabb védekezés, a több kialakított párharc, az ellenfelet a periméterre kiszorító védekezés együttesen helyezték egy egészen más röppályára a csapat korong nélküli játékát.

Ha pedig egy csapat rendszerszinten így védekezik, akkor az a kapusok helyzetét is megkönnyíti, így a Sportklub még azt is elbírja jelenleg, hogy a kapuból sem jön annyira extra teljesítmény. Persze, Matt O’Connor alapozószámai ligaszinten nem rosszak (92.1%-os védési hatékonyság, meccsenkénti 2-es kapott gólátlag), de hogyha ezeket kiigazítjuk a kapujára érkező lövések minőségével, akkor már látszik, hogy ezen a téren pont egy átlagos teljesítménnyel járul hozzá csapata teljesítményéhez.

Az egyetlen kérdés a Csíkszeredával kapcsolatban, hogy az azonos létszámú támadójáték hatékonysága mennyire lesz fenntartható a teljes szezon távlatában, vagy ha vissza is esik, akkor milyen mértékben történik ez meg. A támadásépítési mechanizmusok, a támadóharmadbeli türelmesebb, és nem a kapu közvelten közelére koncentráló támadójáték viszont egyértelműen Constantine keze nyomát viseli. Ahogy a védekezés is, ami viszont semmilyen kiugró anomáliát nem tükröz, így arra alapozva azért bizakodva tekinthet a jövőbe a Sportklub.