Június végén már azt írták, felbontották a szerződésemet

Németh Anikó, a női válogatott kapusa előtt komoly lehetőség adódott volna, ám a világpolitikai helyzet közbeszólt.

Ahogy arról beszámoltunk, Németh Anikó a svéd másodvonalbeli Björklöven légiósaként folytatja pályafutását – noha sokáig úgy tűnt, a világ másik felén próbálhat szerencsét. Első körben arról mesélt blogunknak, milyen lehetőségeket kapott a vb után északi topbajnokságokból, amelyeket aztán parkolópályára tett egy váratlanul befutó, de kihagyhatatlannak és biztosnak tűnő ajánlat miatt.

“Egyszerűnek tűnik a válasz arra a kérdésre, miért igazoltam Svédországba, de valahol mégsem az, eléggé kanyargós volt az út a Björklöven csapatához. Már tavaly is megkerestek, illetve a világbajnokság után is írtak, de akkor úgy voltam vele, elsősorban topligás csapathoz szeretnék menni, vagy pedig itthon maradni a MAC-ban. Szintén a vébé után kaptam egy megkeresést egy svéd topligás csapattól, valamint Finnországból is érkezett ajánlat. A pályafutásom alatt mindig is célom volt, hogy legalább egy szezont védhessek egy SDHL-es csapatban, és meg is kaptam a szerződésemet ettől a svéd együttestől. Ám aztán jött még egy csavar, ugyanis megkeresett a GM a kínai Kunluntól, amely négy éven keresztül az orosz bajnokságban szerepelt, és adott egy olyan ajánlatot, amit életemben nem gondoltam volna. Az orosz bajnokság is hasonló szinten van, mint a svéd liga. Azt a bizonyos svéd csapatot ezek után háttérbe szorítottam, illetve a finn ajánlatot is, és csak a Kunlunnal kezdtem el foglalkozni.”

Közben azért komoly, elsősorban érzelmi dilemmák is foglalkoztatták, ám többekkel egyeztetve végül arra jutott, szakmailag olyan lehetőséghez jutott, amely lehet, hogy csak egyszer adódik egy ember életében.

“Volt tehát egy nagyon jó ajánlatom a kínai klubtól, és még itt volt a MAC is, amelyhez nagyon ragaszkodtam, hiszen a kezdetek óta a MAC EWHL-csapatának tagja voltam. Könnyűnek tűnt a döntés, de valahol mégsem volt az, mert nagyon megszerettem a MAC-ot, és ez megnehezítette a döntésemet. Beszéltem több emberrel is, köztük Marton Tibivel, és elmondtam neki, hogy kaptam ezt az ajánlatot, mondtam, semmiképpen sem akarok örökre elválni a MAC-tól, és szeretnék majd visszajönni. Tibi mindenben támogatott, és ő is azt mondta, hogy ezt el kell fogadni, hiszen ki tudja, mikor jut újra egy ilyen lehetőséghez az ember. Május elején alá is írtam a szerződésemet.”

Minden szépnek és jónak tűnt tehát, talán túlságosan is: másfél hónapnyi gyanús csend után érkezett az első nyugtalanító telefonhívás, kicsivel később pedig női válogatottunk kapusa ott állt szerződés és csapat nélkül, önhibáján kívül, a nyár közepén…

“Ezek után teltek a napok, a hetek, majd június közepén kaptam egy telefonhívást a kínai klub GM-jétől, hogy sajnos a háború miatt kérdésessé vált, hogy a csapat el tud-e indulni az orosz bajnokságban. Természetesen mielőtt aláírtam a szerződésemet, elmondták, hogy minden biztonságos és minden rendben lesz, emiatt ne aggódjak. Június végén pedig már azt írták nekem, hogy sajnálják, de a csapat jövőre biztosan nem tud részt venni az orosz ligában, és ezzel fel is bontották a szerződésemet, ami egyébként július 1-jével indult volna. Mivel a másik két külföldi ajánlatot lemondtam, így oda már szerződtettek más kapusokat. Új csapatot kellett tehát keresnem, ami elég nehéz volt, mert a topligás csapatok már áprilisban, vagy akár még előbb elkezdik építeni a jövő évi keretet, minden jobb csapat tele volt már kapusokkal a következő szezonra. Nagyon sok klubot megkerestem, sokan azt válaszolták, hogy sajnálják, de megvannak, és legközelebb februárban írjak. Közben a MAC-hoz is hoztak kapust.”

Németh Anikó tehát jobb híján “önmenedzserkedésbe” fogott, s magának keresett – és talált végül – csapatot.

“Mivel nem akartam csapat nélkül maradni, így írtam több másodosztályú svéd csapatnak is, köztük a Björklövennek. Szerencsére ők még kapust kerestek. Tetszett az, amit az ottani GM felvázolt. Ez a csapat évek óta a másodosztály tetején van, a céljuk az, hogy feljussanak a topligába, az SDHL-be. Mindenképpen első számú kapust kerestek, így nem is gondolkoztam sokat, elfogadtam az ajánlatot. Ez egy teljesen új kihívás lesz számomra, minél jobban segíteni szeretném a csapatot a céljaik elérésében.

Svédországnak most egy teljesen más régiójába megyek, mint ahol voltam a 2016/17-es szezonban a Karlskronánál, így a megszeretett helyismeretet nem nagyon fogom tudni kamatoztatni. De azt tudom, hogy nagyon hideg lesz és sok hó. A csapatommal elsősorban a lehető legjobb helyezést szeretném elérni a saját régiónkban, és SDHL-kvalifikációba jutni, onnan pedig a következő cél az SDHL lenne. A saját pályafutásom elmúlt évtizedével kapcsolatban pedig azt tudom elmondani, voltak hullámvölgyek, de szerintem ez minden sportoló életében előfordul. Összességében mondhatom, hogy elégedett vagyok, hiszen szép sikereket értünk el, mind az eddigi klubcsapataimmal, mind pedig a válogatottal.”

fotók: Barry McCluskey/MJSZ