Mesterségesen előre vannak tolva a fiatalok

Az elmúlt négy évben a székesfehérvári U21-es csapatot irányító, legutóbb bajnoki címig vezető szapporói hőssel, Vaszjunyin Artyommal beszélgettünk az aranyéremről, DEAC-os kinevezéséről és a Berta Ákossal felálló új stáb terveiről, nyomásról és eredménykényszerről, illetve arról, hogy “a tizenkét légiós minden, csak nem segítség” a magyar fiatalok számára.

Idén már csak meglett az U21-es bajnoki cím a FEHA19-nek, így szépen búcsúzhattál a csapattól. Mi az a plusz, ami most megvolt, az elmúlt szezonokkal ellentétben?

Eddig mindig apróságokon csúszott el a bajnoki cím, hiába dolgoztak keményen a srácok. A koronavírus idején megnyertük ugyan az alapszakaszt, de a járvány félbeszakította a rájátszást, aztán két döntőt buktunk el – nyilván ez a mostani, harmadik lett az igazi. Tavaly a finálé hetedik meccsének hosszabbításában maradtunk alul emlékezetes módon, most viszont végig úgy éreztem, hogy a srácok is felnőttek a feladathoz, és én is érettebb lettem, idén számomra nem is volt kérdés, hogy mi fogjuk megnyerni a bajnokságot.

Hogyan lett aztán ebből végül DEAC-kispad?

Pont a rájátszás előtt érkezett a megkeresés, hogy érdekelne-e a debreceni vezetőedzői poszt. A playoffunk miatt nem szerettem volna húzni-halasztani a döntést, úgyhogy leültem átbeszélni a fehérvári vezetőséggel, ők a támogatásukról biztosítottak, azt mondták, szerintük is jó lehetőség, így rövid úton megszületett a válasz – de a további tárgyalásokat a bajnokság végéig jegeltük.

fotók: Soós Attila/FEHA19

Az U21 már közel van a felnőtthöz, de azért egy profi nagycsapatot irányítani mindig nagy ugrás, teljesen más kávéház – ebből mennyit érzékelsz egyelőre a saját bőrödön?

Nyilván hazudnék, ha azt mondanám, nincs különbség, mert a felnőttben mindig komolyabb a nyomás, és szerintem itt ez a legfontosabb kulcsszó. Minden döntést sokszorosan át kell gondolni. Ugyanakkor volt már lehetőségem felnőttcsapattal dolgozni, hiszen Székesfehérváron Bogdanov mesterrel és a FEHA19-cel nagyon szoros volt az együttműködés: az U21-esek közül sokan kaptak lehetőséget a nagycsapatnál is, emellett én gyakran részt vettem a felnőttedzéseken, mítingeken, és kétszer a padon is álltam Erste felnőtt mérkőzésen. Volt példa olyanra is, hogy az U21-es stáb együtt tartott edzést a nagycsapatnak és az U21-eseknek, egyszóval nem teljesen idegen azért ez a közeg sem.

Berta Ákos lesz a segéded, akivel korábban játszottatok is együtt, éppen Debrecenben. Mik az elképzeléseitek?

Nyilván új terület ez számunkra Ákossal, korábban még egyikünk sem irányított felnőttcsapatot. Hogy a jégen mi lesz, az később fog kiderülni, mi mindenesetre a keretépítésnél két dologra koncentráltunk elsődlegesen. Az egyik, ami kiemelt fontosságú, hogy a csapategység meglegyen, a másik pedig, hogy létszámra is több játékos legyen, mert Debrecenben már akkor is rövid volt a pad, amikor még én ott játszottam, és a tavalyiak közül is többektől ezt hallottam. Semmiképpen sem szerettük volna, hogy egy-két sérült, hiányzó érdemben befolyásolja a szereplésünket, úgyhogy mélyítettük a keretet. Ez a része tehát pipa, és a csapategység tekintetében is pozitívak az első visszajelzések, a sok új játékos sokkal aktívabb csapatban gondolkodik. Nyilván kell idő, hogy lássuk, mire képesek nyomás alatt – amit már az elején is említettem kulcsfaktorként –, mindenesetre jövő héten már jégre megyünk, annyival is okosabbak leszünk majd.

fotók: Facebook/DEAC

A legutóbbi idény nagyon nem a terveknek megfelelően alakult Debrecenben, volt is nagy jövés-menés a nyáron, stábban és keretben egyaránt. Mi lehet a cél ezek után?

Ezt nehéz megmondani látatlanban, de abban szerintem mindenki egyetért, hogy az abszolút minimum a playoffba jutás. Ahhoz el kell telnie egy kis időnek a szezonból, hogy lássuk, mik lehetnek a konkrétabb célok, szeptember vége felé már talán tisztábban látunk. Mi a magunk részéről minden új játékosunkat megvizsgáltuk, megnéztük őket, de élőben, a jégen mindig más – márpedig van, aki például február óta nem volt jégen. Emellett az ellenfeleket is monitorozzuk folyamatosan, sokan kimondottan megerősödtek, szóval kell némi idő mindenkinek, hogy kimondhassa a reális célkitűzéseket, mi is óvatosak vagyunk még ezzel.

Más téma, de az idei nyáron talán a szokásosnál is látványosabb a kimondottan fiatal, vagy még bőven játékoskorban lévő magyar játékosok visszavonulása. Tudom, összetett kérdés, de az elmúlt években az utánpótlásban dolgozó szakemberként miben látod a fő okokat?

Ez valóban egy roppant összetett kérdés, amire nagyon nehéz röviden válaszolni. Egyik oldalról mesterségesen előre vannak tolva a fiatalok, kvázi „muszájból”, másrészről viszont mindig van egy korosztály, ami háttérbe szorul. Én egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy jó dolog a meccsek előtt pontokat számolgatni, meg az életkort figyelni, hogy ki játszhat, ki nem. A pontrendszeren nem látom, hogy segítené a magyar fiatalok jövőjét, abban szerintem legalábbis egyetérthetünk, hogy a tizenkét légiós minden, csak nem segítség. Több edzővel is beszélgetve, ha már van pontrendszer, ők nyilván kihasználják az eredménykényszer miatt, ez az ő oldalukról abszolút érthető, de a magyar játékosok dolgát érthető módon nem könnyíti meg – azzal együtt, hogy azt is látni kell, a válogatott közeli hazai játékosok sok esetben jóval drágábbak, mint az importjátékosok. Egyszóval ez nehéz kérdés; néhány klub esetében látni például, hogy próbálta játszatni a saját fiataljait, de az biztos, hogy valamit ki kell találni, szerintem magasabb szinten kellene újra átbeszélni, hogy merre is tart ez az egész történet.