Kétévente ültetünk egy fát, és ha nem hoz gyümölcsöt, kivágjuk, és ültetünk egy újat

Tovább lépdel előre a szakmai ranglétrán a 29 éves Bartalis Balázs: a Geneve-Servette skills edzőjéből a Lausanne HC másodedzője lesz, és az NHL-bajnok Geoff Warddal dolgozhat együtt. A kinevezés apropóján adott hosszabb interjút blogunknak, amelyben szóba kerülnek új feladatai, a svájci liga sajátosságai és természetesen a magyar hoki helyzete is.

Hol folytatod a következő szezonban?

A napokban írtam alá a Lausanne-hoz, ahol a felnőttcsapat másodedzője leszek, továbbra is tartok majd skills edzéseket, valamint az akadémián az edzőképzéssel foglalkozom. Olyan szakemberekkel dolgozhatok együtt, mint Geoff Ward, aki 2011-ben a Bostonnal nyert Stanley-kupát, két éve volt a Calgary főedzője, a Mannheimmel német bajnok és dolgozott négy évig német szövetségi kapitányként is. A stáb tagja még a svéd Peter Andersson, aki volt hazájában az év edzője és megfordult játékosként az NHL-ben is. A kapusedző pedig a francia Cristobal Huet, szintén egykori NHL-es, őt sem kell bemutatni a szakmának. Az biztos, hogy illusztris kis társaságba kerülök.

A Geneve-Servette-tel, ahol skills edzőként dolgoztál, megnyertétek a svájci bajnokságot. Miért akartál váltani? 

Már januárban tudtam, hogy nem szeretnék maradni Genfben. Az edzői stábon belül nem volt meg az, amit eddig megszoktam és elképzeltem. Már akkor jeleztem, hogy nem szeretnék maradni és nem írok alá még egy évre. Akkor sokáig nem is kezdtem el nézelődni, de a rájátszásra a Lausanne hozott egy kanadai játékost, Andrew Calofot, aki nekem Svédországban jó barátom lett, együtt nyertünk bajnokságot a Växjővel. Általa kerültem kapcsolatba a Lausanne-nal.

Mennyire volt könnyű megegyezni?

Ez sohasem könnyű, mert a jelenlegi helyzetben mindenhol a legkevesebb büdzsével akarnak dolgozni. De azt gondolom, hogy a fontosabb dolgokban viszonylag hamar megállapodtunk, aztán nyilván akadt még néhány formalitás, aminek a nyáron le kellett zajlania, de már a napokban aláírtam a szerződésem.

Ezek után még értékesebb, hogy ilyen hangulatban is megnyertétek a bajnokságot, vagy ezeket a gondokat ki lehetett zárni?

Ezt ki kellett zárni, de sokat őrlődtem. Én február körül biztos voltam abban, ha nem lesz komoly sérülésünk, akkor a döntőig tudunk menetelni. Ez tartotta bennem végig a lelket, hogy erős, bajnokesélyes csapatunk van.

Ezzel együtt marad benned tüske, vagy a győzelem megszépíti a búcsút?

Egy ember kivételével mindenkivel nagyon jó volt a viszonyom, és nem váltam el haraggal a klubtól, nincs bennem semmilyen tüske. Örülök, hogy így alakult a szezon, és jövőre megpróbálom még jobban odatenni magam az új csapatnál, egy új szerepben.

Milyenek voltak a tapasztalataid az első svájci évedben?

A legtöbbet arról tanultam, hogy a svájci hokikultúra mennyire más, mint a skandináv. Más szemszögből kell megközelíteni, és megtanultam, hogyan kell olyan játékosoknak a kedvére tenni, akik nem feltétlenül akarnak szintet lépni. A skandinávhoz képest kényelmes ez a közeg, és kevés az olyan motivált játékos, aki tényleg azért dolgozna, mert jobb ligában szeretne játszani, vagy jobb fizetést akarna kapni. Sokakból hiányzik az extra motiváció. A légiósoknak pedig kivétel nélkül komoly NHL-es tapasztalatuk is van, tudják, hogy nem fog egy fiatal svájci a helyükre lépni. Ráadásul néhány klubot leszámítva az utánpótlásképzési rendszer sem túl fényes. Azzal, hogy a légiósok számát tavaly felemelték csapatonként hatra, nem tettek jót a svájci fiataloknak, hiszen még kevesebben fognak lehetőséget kapni.

Genfben hatalmas sztárokkal dolgoztál együtt, elég a svéd Linus Omarkot, a finn Teemu Hartikainent, vagy Valtteri Filppulát említeni. Mennyire voltak nyitottak a te módszereidre, meglátásaidra?

Őket két külön szemszögből kell megközelíteni. Omark és Hartikainen emberileg nagyon nyitott és mókás személyiségek, nagyon érzik egymást a jégen. A kemény munka helyett inkább a tehetségüket és kreativitásukat tudják kamatoztatni, nem is akárhogyan. Mindig van új és jobb ötletük, de minden edzésen egymás ellen versenyeztek, bármilyen feladatot adtam nekik. Filppula teljesen más, egy igazi példakép, aki szó nélkül megcsinál mindent. Egy jóval kimértebb és visszafogottabb személy, még 39 évesen is a kemény munkában hisz. Mindent feladatot elemez és megvizsgál, ha van hozzáfűznivalója, azt is nagyon udvariasan és részletesen közli. Nagy élmény volt velük dolgozni, mert rájöttem, hogy nem az a lényeg, milyen gyakorlatot szeretnék csinálni, hanem hogy miként tudom azt tálalni. Persze akadt olyan volt NHL-es veterán is, aki sok mindentől elzárkózott, de egy 25 fős keretben nem könnyű mindenkinek a kedvére tenni.

Mennyire ismerkedtél már a lausanne-i kerettel?

Számunkra a legismertebb név talán az osztrák Michael Raffl, neki is van kilenc NHL-es idénye. Mellette svájci, francia, lett és svéd válogatottak is játszanak a csapatban. Aki még ismerős lehet, az a svéd Robin Kovács, aki magyar felmenőkkel is rendelkezik, vagy a tavalyi SHL pontkirálya és MVP-je, Antti Suomela. Ezen kívül sokan lecserélődtek a tavalyi csapatból.

Milyen lesz a munkamegosztás a stábban? 

Én a speciális játékokért fogok felelni, ezen kívül természetesen a legnagyobb kihívás a meccselés lesz. Számomra ez a mai modern hoki legnagyobb kihívása, ezt a legnehezebb tanítani. A rengeteg anyag és videó, ami ma rendelkezésünkre áll felkészíteni egy csapatot, az többé-kevésbé adott. A meccs olvasása és a játékosok megfelelő használata nekem sokkal nagyobb kihívás, de szerencsére Geoff olyan edző, aki rengeteg feladatot delegál, és használja a stábot kellően. Emellett természetesen az egyéni képességeket is fejlesztem majd. Nem titok, fő szempont volt, amikor rám esett a választás, hogy ezen a téren is legyen tapasztalatom.

Már el is kezdtél készülni, videókat nézni?

Csapatszinten és taktikailag még nem kezdtem el, lesz erre hat hetünk a felkészülés alatt. Inkább arra voltam kíváncsi, hogy kik lehetnek azok, akik nagy valószínűséggel játszanak majd emberelőnyben, emberhátrányban, milyenek az egyéni kvalitások, kiknek van tapasztalatuk ilyen téren. Emellett sok az új játékos is, meg kell ismerni őket közelebbről. Július 28-án találkozunk először, ezt követi a hathetes felkészülés, majd indul a bajnokság.

Az akadémiai feladatod hogy fog kinézni?

Heti egy alkalommal az utánpótlásedzők képzésében veszek részt. A GM külön kérése volt, hogy annak alapján, amit én Finnországban és Svédországban tapasztaltam, tanultam, próbáljak valamit átadni a helyi edzőknek. Ez már az előző idényben is benne volt a genfi szerződésemben, vagyis nem lesz újdonság a feladat.

Mennyire volt és van nehezebb dolgod Svájcban azért, mert magyar vagy? Vagy inkább azt nézik, hogy ennek a srácnak van néhány figyelemre méltó sor az önéletrajzában Finnországból és Svédországból?

Úgy érzem, ezzel mindig is meg fogok küzdeni. Érdekes dolog ez: itthon azért nem kapok olyan szerződést, mert magyar vagyok, külföldön pedig szintén azért nem kapok olyan lehetőséget, amire vágyom, mert magyar vagyok. Nemzetközi szinten még mindig nem vagyunk a térképen, annak ellenére sem, hogy most belekóstoltunk egy kicsit az A csoportba, már nem először. Kevés az olyan játékosunk és edzőnk, akik topbajnokságokban szereznének nekünk hírnevet.

Mikor lehet magyar játékos a svájci első osztályban?

Azt gondolom, hogy kvalitás szempontjából most vannak olyan játékosaink, akik beférnének a svájci bajnokságba. Például a vébén is jól teljesítő Erdély-Bartalis-Sofron sorunkat több svájci csapat GM-je dicsérte, vagy akár említhetném a svéd válogatott edzőjét, Sam Hallamot, aki szintén kiemelte őket. A bukkanó ott van, hogy egyik magyar játékos sem rendelkezik svájci útlevéllel, így légiósnak számítanak. Ezekre a helyekre viszont majdnem kivétel nélkül komoly NHL-tapasztalattal rendelkező sztárokat igazolnak. Így nem gondolom, hogy a közeljövőben láthatunk magyar játékost a svájci ligában – de kívánom, hogy ne legyen igazam.

Az előző szezonban képességfejlesztő edzéseket tartottál a magyar válogatott csapatoknak. Ez összeegyeztethető a lausanne-i munkával is?

Van egy szerződéstervezet, amit még nem írtunk alá, de a csapatom és én is nyitottak vagyunk arra, hogy a nemzetközi szünetekben együtt dolgozzak a válogatott csapatokkal az U16-tól egészen a felnőttekig. Ez a kérdés várhatóan augusztusban eldől.

És az U20-as vb-n a másodedzősködés, az egyszeri alkalom volt?

Igen, az egy különleges és egyszeri eset volt. A klubom akkor elengedett decemberben, és Vas Marci külön kérése volt, hogy legyek a másodedzője a junioroknál. A szezon hátralévő részében már nem tudtam csinálni a klubelfoglaltság mellett. Nagyon jó kis csapattal dolgozhattunk, és a stáb is jól működött együtt. Hamar megtaláltam a srácokkal a közös hangot, nagyon jól éreztem magam a vébé alatt. Egy kifejezetten tehetséges és adaptív csapat jött össze, ami mindig jó párosítás.

Az U18-as és az U20-as csapat is negyedik lett a divízió 1/A-ban. Meg lehet ismételni ezeket az eredményeket?

Meg lehet! Viszont azt ne felejtsük el, hogy az orosz és a fehérorosz válogatott nincs ott a mezőnyben – ha nincs a kizárás, akkor például az U20-as csapatunk egy osztállyal lejjebb szerepelt volna. Ennek ellenére minden csapattal kiegyenlített meccset játszottunk, kivéve a norvéggal. A juniorválogatottban minden poszton volt 2-3 kiemelkedő tehetségünk, és a szerepléshez sokat tett hozzá az is, hogy tíznél is többen szerepeltek külföldi klubcsapatban. Ezért is volt meglepő, hogy Hadobás Zétényen kívül senkit sem hívtak meg a felnőttválogatott bő keretébe a vébé előtt. Hogy nevet is mondjak, Varga Balázs például olyan adottságokkal rendelkező játékos, akire a finn első osztályból is felfigyeltek. Milyen üzenetet küldünk a fiataljainknak, és mivel tudnánk még inkább motiválni őket, ha nem ilyen lehetőséggel?!

Kint voltál Tamperében a világbajnokságon. Hogy láttad, mi hiányzott a jobb szerepléshez, a bennmaradáshoz?

Végigkövetettem a felkészülést és a vébét is, sokat beszélgettem az edzőkkel és a játékosokkal. Nem leszek népszerű a véleményemmel, de a következőket gondolom. Jelzem, ez a saját véleményem, tapasztalatom, nem biztos, hogy igazam van. Szerintem Kevin Constantine egy kiváló fejlesztő vagy edzőképző szakember lehetett volna a magyar jégkorongnak. Hatalmas mennyiségű taktikai és egyéni oktatóanyaga van, ami sok játékosnak kiváló útmutató, viszont más játékosok kezét megköti, gondolok itt azokra, akik kreativitásukra építik a játékukat. Az én tapasztalatom az, hogy a most sikeres európai edzők legerősebb kvalitása a csapattal és a stábbal való kapcsolatépítés és kommunikáció, a leadership. Kevin ebben gyenge volt az én meglátásom szerint. Visszatérve Sam Hallamra, a svéd válogatott edzőjére – nem titok, én tőle tanultam szinte mindent, 5 évig dolgoztunk együtt Växjőben -, mindig azt mondta, a legjobb edző nem tud mindent. A legjobb edző a legjobb emberekkel veszi magát körül. Szerintem Kevin nem használta jól a magyar stábtagok erősségeit. Érthetetlen volt számomra az is, hogy három magyar szakemberrel a kispadon miért a kapusedző felel az emberelőnyös játékunkért, ami egyértelműen nem működött már a felkészülés során sem. Aki ismer engem, tudja, hogy a testvéremmel, Istivel szemben kétszer annyira kritikus vagyok, mint másokkal. De jelenleg nincs olyan szinten a magyar válogatott, hogy őt ki lehessen hagyni az emberelőnyös sor valamelyikéből, ez az én kritikus véleményem. Legyünk őszinték, mint ahogy Hárit, Sebőköt, Gallót vagy Sofront sem lehet, ez a mai valóság.

Nem bántva a külföldi edzőket, de értsük meg végre, nekik az első számú motivációjuk sosem a magyar hoki felemelése lesz. Ha egy amerikai vagy finn szakember ugyanazt a pénzt keresné hazájában, a családja mellett, eszébe sem jutna Magyarországra jönni. Ha már ennyire belementünk a részletekbe, egy másik aspektus. Lejátszottunk 15 meccset úgy, hogy az első sorban Sebők, Hári, Galló trió között láthatóan nem volt meg most a kémia. Ők mindhárman olyan karakterű játékosok, akikre külön-külön akár egy sort is lehetne építeni, ennek ellenére nem lett belenyúlva a sorukba. A kapuposzthoz nem értek, ezért erről nem alkotok véleményt. Ezek az apróságok mind-mind közrejátszottak abban, hogy kiestünk. Lehet, hogy nem maradtunk volna bent, ha ezeken változtatunk, de legalább próbálkoztunk volna. Rendkívül frusztráló volt az osztrák meccset a helyszínen nézni, még úgy is, hogy Vas Márton és Majoross Gergely mellettem végig nyugtatgattak. Sokszor a válogatott meccsein sokkal jobban izgulok, mint a saját meccseimen. Ezt egy külföldi edző valószínűleg nem érti.

Az az érzésem, hogy összességében nincs hosszútávú koncepció a magyar jégkorongban. Kétévente ültetünk egy fát, és ha nem hoz gyümölcsöt, kivágjuk, és ültetünk egy újat. Gondolok itt a szövetségi kapitányokra vagy az utánpótlás-vezetőkre, akiknek az irányt kellene mutatniuk. Voltak az elmúlt években skandináv és észak-amerikai vonalak is. Így pedig ne várjuk el, hogy a válogatottjaink szereplése konzisztensen jobb lesz. Emellett a magyar edzők képzésére sem fordítunk kellő figyelmet, energiát. És a lista még hosszú, de ezek jutottak hirtelen eszembe.

Évek óta külföldön dolgozol, hogy látod, mennyire vonzó a magyar válogatott kispadja?

Azt gondolom, ma egy klubcsapathoz könnyebb megfelelő szakembert aláírni, mint egy válogatotthoz. Szerintem olyan edzőt kellene találni, akinek nem ismeretlen és új a magyar közeg, illetve a magyar játékosok. Hozhatunk ide akármilyen edzőt, ha nem tudja vagy akarja megismerni a játékosokat közelebbről, akkor nem lesz kémia közöttük. Ahogy korábban is említettem, olyan szakemberre van szükség, akinek elsősorban jó vezetői kvalitásai vannak. Emellett én azt is gondolom, hogy megérett a magyar hoki arra, hogy magyar szövetségi kapitánya legyen. Nem a kapitány nemzetisége lesz a perdöntő a következő vb-szereplésünkben, sokkal inkább az, hogy mi lesz, ha a korosodó oszlopos tagok többsége nem vállalja. Akkor milyen esélyeink lehetnek egy divízió 1/A vb-n?