Az akadémiákra bekerülő gyerekek le vannak maradva
Rusznyák Szilárddal, a Lehel HC frissen kinevezett vezetőedzőjével beszélgettünk a rövid újvárosi kitérőről, a jászberényi kihívásokról, illetve a jégkorong akadémiai rendszer sajátosságairól.
Meglehetősen rövidre sikerült a dunaújvárosi szerepvállalásod, alig két hónappal kinevezésed után már nem te vagy az Acélbikák másodedzője. Mi történt?
Jól éreztem magam lent a srácokkal, jó munkát tettek bele. Ugyanakkor nem egyeztek az elképzelt irányok, én más feladatra érkeztem, vagy korábban másképpen lett ez kommunikálva nekem. Két vezetőedző nem lehet egy csapatnál, így nyilvánvaló volt, Niko Eronen marad, én pedig megyek. Nincs bennem semmilyen tüske a klubbal szemben, nagyon megkedveltem a srácokat és Nikót is, keményen csinálták a felkészülést, megérdemlik, hogy sikeres szezonban legyen részük.
Ismét az utánpótlásban vállalsz szerepet, a Lehel HC vezetőedzője lettél. Miért pont a Jászberényre esett a választásod?
Őszintén szólva, más utánpótlás-együtteseknél egy serdülő, vagy egy ifjúsági korosztályt kaphattam volna, de a Lehelnél hosszútávú terv részese lehetek: a Jászberény szeretne a jövőben Erste Liga-csapatot indítani. Szakmai vezető lettem, valamint az U20-as Andersen ligás csapatot koordinálom majd vezetőedzőként. A munka nagyban hasonlít a miskolci szerepvállalásomra, a fiatalokat kell felkészítenem az Erste Ligára. Minden adott, a körülmények jók, megvan a kellő játékosszám, de vannak plusz érdeklődő fiatalok is. Kihívás van bőven, ami nagy motivációt jelent.
A szakmai vezetői pozíció egy új dolog az életemben, nagyon kíváncsi vagyok, hogy lehet egyben látni a különböző korosztályokat. Az U16-tól az Andersen ligás csapatig tartoznak majd hozzám a játékosok, ebből kell hosszú távon egy Erste ligás végterméket alkotni. Az alsóbb, U8-U14-es korosztályokért egy másik szakmai vezető felel. Majoross Gergely a Lehel mentoredzője is, ő és Nagy Attila ajánlottak be, miután kiderült, hogy szabaddá válok.
Fotók: Nagy Gábor Sándor / DVTK
Mi a klub célja a következő szezonban, illetve mit szeretnétek elérni hosszabb távon?
Jelen pillanatban a legfőbb célunk, hogy a jászberényi srácokat be tudjuk rakni a jövőben alakuló Erste ligás csapatunkba. Szeretnénk, hogy a helyi csapatban főleg jászberényi gyerekek legyenek, erre koncentrálunk az elkövetkező 2-3 évben. A vezetőség szeretné, hogy a lehető legtöbbet fejlesszük őket, mind képességekben, mind mentálisan. A DVTK-nál is ez volt a szerepem – ha fejlesztjük a fiatalokat, akkor előbb-utóbb a csapat is sikeresebb lesz.
Négy éven keresztül dolgoztál a Jegesmedvék utánpótlásában, az utolsó két évben már az akadémián. Mennyire saját elhatározásból jöttél el Miskolcról?
Teljesen, ezt már szezon közben tudattam a vezetőséggel. Első körben a felnőtthoki felé szerettem volna elmozdulni, illetve kicsit közelebb lenni a családomhoz, a kislányomhoz. Úgy éreztem, négy miskolci szezont követően új motivációra vágyom. Az U20-as korosztállyal nagyjából elértem, amit szerettem volna, nyertünk bajnokságot, idén döntősök voltunk, számtalan játékost adtam fel a felnőttcsapatba. Amiért odamentem, azt szerintem teljesítettem, kihoztam a maximumot. Jól éreztem magam Miskolcon, sikeresek voltunk.
Van-e valami olyasmi, amin szerinted lehet javítani a kiemelt jégkorong-akadémiákon? Mi kell ahhoz, hogy a magyar műhelyekből ugyanolyan magas szintű játékosok kerüljenek ki, mint mondjuk Szlovákiában?
Az akadémiai képzésünkkel különösebb baj nincsen. A gondok ott kezdődnek, hogy a bekerülő gyerekek le vannak maradva, olyan hátrányban vannak, amiből nem tudjuk felzárkóztatni őket. Sok akadémia megy külföldre, nyitnak Svédország és Finnország fele, próbálják azokat a struktúrákat átvenni, de ott teljesen máshogy csinálják a piciktől kezdve. Mondok egy példát: a 8 éves korosztályban északon egy jeges edzés van egy héten, plusz hétvégén egy játéknap, a gyerekek más sportokat is csinálnak mellette. Most nálunk is több klub meg akarja próbálni a multisport felfogást, amiben nagy potenciált látok, fontos, hogy fejlődjön a gyerekek mozgáskultúrája. Nem megbántva senkit, de nézzünk meg sok 12 évest, vannak olyanok, akik nem tudnak például bukfencezni, labdát elkapni. Ha ezek az alapkészségek nincsenek meg, akkor hogyan várjuk el tőlük, hogy egy kis pengén állva terelgessék a korongot nagy tempó mellett? Profi az akadémiai rendszer, nagy lehetőség van benne, a bekerülő gyerekek mindent meg tudnak kapni. De amire odakerülnek, addigra el vagyunk maradva más, előttünk járó nemzetektől. Kevés olyan U8-as vagy U10-es edző van, aki megfelelő ahhoz a korosztályhoz. Nem titok, nem ők keresnek a legjobban, pedig pont meg kellene fordítani, és az alacsony korosztályokhoz rakni a legjobb szakembereket. Már ott meg kell alapozni a jó játékosokat, akik később külföldre tudnak menni. Most is van egy-egy kincs, mint például Hadobás Zétény, Tóth Tamás, vagy Hegedüs Levente, akik kis korukban mindent megtettek a hokiért, ők jó munkamorállal, plusz szorgalommal tudtak olyan szintre fejlődni, hogy külföldön is megállják a helyüket.
