Hatalmas változások a női NHL-ben

Derült égből villámcsapásként érte a jégkorong világát, hogy a legerősebb és legszervezettebb észak-amerikai női liga, a Premier Hockey Federation megszűnik, miután felvásárolta a rivális. Továbbra is sok a bizonytalanság, összefoglaljuk, amit eddig tudni lehet.

Észak-Amerikában megosztottság és sok probléma jellemezte az utóbbi években a női jégkorongligákat. 1999 és 2007 között létezett a kanadai bázisú National Women’s Hockey League, majd ennek bezárása után jött létre a Canadanian Women’s Hockey League, amely sokáig stabilan működött, még Kína felé is terjeszkedett, de egészen 2017-ig nem kaptak pénzt a játékosok. 2015-ben megalakult egy rivális, immár amerikai központú bajnokság, amely szintén NWHL név alatt futott, és pont azzal próbált játékosokat toborozni, hogy 10 ezer dolláros minimálbért biztosított és együttműködött az NHL-lel is. Pár évig párhuzamosan ment a két liga, ám nem volt két ligára elegendő szponzor, és a pénzügyi bizonytalanság miatt a CWHL 2019-ben lehúzta a rolót.  Arra lehetett számítani, hogy az itt szereplő játékosok átkerülnek a megmaradt és egyeduralkodóvá váló bajnokságba, ám nagyjából kétszázan másként gondolták: nem fogadták el, amit az NWHL ajánlott, mert nem látták megfelelőnek az üzleti modellt és a szükséges erőforrásokat, és megalakították a Professional Women’s Hockey Players Associationt, A kanadai és az amerikai válogatott tagjai is ehhez a szervezethez csatlakoztak. A játékosokat csapatokra osztották, és bemutató tornákon vettek részt Kanadában és az Egyesült Államokban. Közben az NWHL folyamatosan bővült, egyre professzionálisabbá vált. A Toronto is beszállt hatodik csapatként, a ligát pedig 2021-ben átnevezték PHF-re. Napjaink egyik legnagyobb sztárja, az amerikai Hilary Knight például érdekes utat járt be: volt a CWHL-es Boston Blades játékosa, aztán két évet lehúzott az NWHL-ben a szintén bostoni Pride színeiben, majd visszatért a CWHL-be, Montrealban együtt játszott a kanadaiak csillagával, Marie-Philip Poulinnel, aztán ő is a PWHPA-val tartott, sőt annak egyik arca lett.

Tavaly a Montreal Force csatlakozásával többen is érkeztek a rivális szervezettől, ám tömeges beáramlásról nem volt szó. A PHF inkább az európai játékosok felé nyitott, cseh, finn, svéd, svájci és természetesen magyar klasszisok (Garát-Gasparics Fanni és Dabasi Réka a Rivetersben, Taylor Baker a Montrealban) is emelték a színvonalat. Az elmúlt hónapokban többször lehetett arról hallani, hogy a PHF továbbra is tárt karokkal várja a PWHPA-sokat, és nyitott arra, hogy a liga tovább növekedjen és fejlődjön, akár új franchise-okkal is, és tömörítse a világ legjobb női játékosait. Ehhez a 1,5 milliósra emelt fizetési sapka is csábító lehetett.

A PWHPA eközben viszont előremenekült: tavaly partneri megállapodást kötött a Mark Walter Grouppal és a Billie Jean King Enterprisesszal, már azzal a céllal, hogy mérjék fel egy új női profi liga lehetőségeit. Utóbbi, a teniszlegenda több női sportklubban is tulajdonos, míg előbbinek vannak érdekeltségei az LA Dodgerstől a Lakersen át egészen a Chelsea-ig, vagyis nem újak a sport területén. A Deloitte segítségével megállapították egy új nő liga irányait: hat egyesület, 23 fős keretek, 32 meccses alapszakasz, négycsapatos rájátszás.

A hosszúra nyúlt bevezető és a történelmi áttekintés azért kellett, hogy kontextusba helyezzük a múlt heti történéseket. Itt jutunk el ugyanis június 29-hez, amikor kiderült, hogy Mark Walterék egy az egyben felvásárolják a PHF-et, egyúttal meg is szüntetik, és a PWHPA-ra alapozva egy új bajnokságot indítanak. A liga, amelynek egyelőre Professional Women’s Hockey League (PWHL) a neve, 2024 januárjában rajtol, hat csapattal. Egyelőre nem tudni, hogy melyek lesznek ezek, mely városok csatlakoznak. A PHF-es Toronto Six elnöke, Sami Jo Small úgy nyilatkozott, várja, hogy együtt dolgozhassanak az új tulajdonosi csapattal egy erős női ligáért, vagyis vélhetően ezt a fellegvárt nehéz lesz megkerülni.

Az új bajnokság irányítói azzal érvelnek, hogy az anyagiak, az infrastruktúra, a vállalati támogatás és a vezetés is rendelkezésre áll, hogy a legjobb helyet biztosítsák a legjobb női jégkorongozóknak. A ligába draft révén lehet bekerülni, aztán lesznek cserék és waiver is. A PWHPA-sok már el is fogadták a kollektív szerződést, amely nyolc évre érvényes, és rögzíti, hogy a fizetéseknél 35 ezer dollár lesz a minimum, klubonként pedig hatan legalább 80 ezret is kereshetnek (a PHF-ben 30-150 ezer között mozogtak a bérek). A fizetések évente 3 százalékkal emelkednek, és fontos kitétel, hogy a játékosok jogosultak egészségbiztosításra, szülési szabadságra, kaphatnak étkezési, költözési és lakhatási támogatást, és a visszavonulás után is segítenek nekik. Az előszezon novemberben kezdődik, az edzőtáborokban minden csapat legalább 28 fős kerettel készülhet, erre az időszakra is kapnak pénzt a játékosok. Lesz All Star-meccs is, a bekerülők bónuszra számíthatnak, ahogy 4-5 ezer dollárral gazdagodnak a szezon legjobbjai is. A rájátszásba kerülő csapatok 23 ezer dollárt kapnak, a győztes pedig 63250-et.

A PHF-ben viszont – ahol még múlt héten is jelentettek be új játékosokat a klubok – minden szerződés semmissé válik július 10-zel, hiába írtak alá már hetvenen a következő szezonra. Köztük van a két magyar, Garát-Gasparics Fanni és Taylor Baker is, az ő helyzetük is bizonytalan. Egyelőre azt tudni, hogy a pórul jártakat valahogy támogatják: kaphatnak kompenzációt egy összesen egymillió dolláros alapból, továbbá fizetésük egy tizenketted részét vagy ötezer dollárt, és az egészségbiztosításuk is él szeptember végéig. Az új ligába a PHF-es játékosok is leszerződtethetnek, de mivel összesen 138 hely lesz a keretekben, kérdés, hogy a PHWPA-sok mellett kiknek marad lehetőség. Sokak számára azért is lehet frusztráló ez a helyzet, mert az amerikai lehetőség kedvéért visszamondtak más megkereséseket, és nem biztos, hogy most könnyen találnak újra megfelelő klubot, ráadásul az európai bajnokságok már szeptemberben indulnak, így kérdés, meddig érdemes várni.

A PHF-esek 11 tagú tanácsot választottak maguk közül, és közleményt adtak ki, amelyben az „egységben az erő” jelentőségét hangsúlyozzák. „Bár bizottságunk hivatalosan csak a PHF korábbi játékosállományának érdekeit képviseli, mi csapattársként ülünk az asztalhoz, hogy támogassuk az összes jégkorongozó igényeit – közösen építve egy olyan terméket, amelyre mindenki büszke lehet. Szeretnénk eltávolodni attól a megosztó narratívától, amely túl gyakran sújtotta a profi női jégkorong számos nagyszerű eredményét, és egységessé válni, miközben közösen alakítjuk a jégkorong jövőjét. Miközben egy újabb liga megalakulásába kezdünk, elhozzuk az erőt és az infrastruktúrát, amelynek kiépítéséért küzdöttünk. Hatalmas izgalommal várjuk az egységes ligát, amelyben a legjobbak játszhatnak, és célunk, hogy a legerősebb ligát hozzuk létre, amely kiállja az idő próbáját. A PWHPA tükör volt, amely arra kért minket, hogy gondolkodjunk el a kívánt változásokon, szolidárisan harcoljunk értük, és ezt a lendületet magunkkal visszük.”