A fejlődés útja, ha kimozdulsz a komfortzónából, falnak szaladsz és újból felállsz

Egri Gergellyel, a tavalyi szezonban életre keltett Bauer Elite Cup alapítójával és főszervezőjével beszélgettünk az utánpótlás-sorozat első idényének tapasztalatairól, eredményeiről, valamint jövő évi terveiről.

Milyen volt az Elite Cup első éve? Beváltotta a sorozat a hozzá fűzött reményeket?

Amit így villámléptekben szerettünk volna megvalósítani, azt úgy gondolom, sikerült. Egy jó tanulóév volt számunkra, a csapatok általánosságban elégedettek voltak, hiszen ha nem így volna, nem is futnánk neki újra nagyobb csapatszámmal az előttünk álló idénynek. A résztvevő együttesek kedvező visszajelzései más klubokra is jó hatást gyakoroltak, új szereplők is szívesen csatlakoztak hozzánk az újonnan induló idényre. Az első évadunkban kevés forrásból dolgoztunk, nem túl erős PR- és marketing-tevékenységgel, ha a lehetőségeink engedik, ezekben mindenképp fejlődni szeretnénk, rengeteg munka vár még ránk, hogy a következő évet is sikeresen vehessük.

A megszorítások és a versenyrendszer átalakítása mennyire érinti az Elite Cup sorozatot?

Nyilván mindenkit érintenek, így minket is. Tavaly a legtöbb csapat augusztus elsején kezdett jégen, most sokan csak augusztus közepén tudnak majd jégre menni. Az első tornáink az augusztus 18-ai hétvégén lesznek majd, és sajnos vannak olyan csapatok, amelyek a szezon első Elite Cup-fordulóján még nem lehetnek ott a jéghiány miatt. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor több, mint 16 klub vesz majd részt a két korosztály (U16 és U18) mezőnyében. A négy magyar akadémia mellett a négy legjobb szlovák és osztrák együttes, 2-3 cseh klub, 2-3 szlovén gárda, a Székelyföldi Jégkorong Akadémia, a lengyel és olasz válogatott, egy svájci alakulat, valamint minden bizonnyal a szezon második felében egy észak-amerikai Select-válogatott is becsatlakozik. Tárgyalunk további csapatokkal, akik akár az idei szezonra is csatlakozhatnak a versenysorozathoz, de persze azt is látnunk kell, hogyan illeszkednek a projektünkbe, illetve mennyire versenyképesek, hiszen nem akarjuk lejjebb adni a szintet. A tervek szerint minden hónapban lesz egy-egy forduló.

Az előző kiírásban, az U18-as bajnokságban csak csoportmeccseket rendeztek, eredetileg lett volna arról is szó, hogy négyes csoportokban kis final fourok lesznek a szezon végén. Történt valami változás a lebonyolításban, miért nem lettek végül helyosztó mérkőzések?

Szerettünk volna négyes döntőt, de annyira feszített volt a szlovák és osztrák versenynaptár, hogy nem tudtuk tető alá hozni. Így erről letettünk, és bár legalább egy döntő mérkőzést mindenképpen meg akartunk rendezni, sajnos az sem jött össze a válogatottak ifjúsági világbajnoki felkészülése miatt. Idén már sokkal tudatosabban készülünk a döntőkre, már most kiírtuk az időpontját, a csapatok ennek ismeretében indulnak. Ha netalán valaki mégsem tudna részt venni a Final Fourban, akkor a helyezésben soron következő csapat kerül be a helyére. Idén mindkét korosztályban tornarendszerben gondolkodunk, a serdülőkre kettő, az ifjúságiakra három napos tornák várnak majd. Az Elite Cup versenynaptára jó egy hónapja elkészült már, és elmondhatjuk, hogy a korai egyeztetések és a közöttünk lévő nagyszerű kapcsolatoknak hála a különböző országok szövetségeivel együttműködve sikerült olyan programot összeállítani, amelyben össze tudjuk hangolni a bajnoki, válogatott és elite kupás versengést. A csehekkel, illetve a szlovákokkal nehezebb e tekintetben, de náluk meg olyan mély a klubok játékoskerete, hogy nem okoz gondot egy ezen a szinten abszolút versenyképes csapat összeállítása.

Az első évben az U16-osok egész évet átívelő tornarendszerben játszottak, de végül nem csak az eredetileg bemutatott együttesek szerepeltek, hanem később például a Vasas, az SZJA, a Liptovsky Mikulás, illetve a Kranj is. Hogyhogy bővült menet közben a sorozat?

Úgy írtuk ki a versenyprogramot, hogy ha valamelyik csapatnak közbejön valamilyen nem várt fordulat – sérüléshullám, válogatott felkészülés, financiális gondok -, akkor a szervezők vállalják, hogy új klubcsapatot hívnak be a tornák szereplőinek soraiba. Nem titkolt szándékunk volt felmérni, hogy más országokban, például Szlovéniában milyen a befogadókészség az Elite Cupra, így hívtuk meg egy tornára például a Kranjt is. Nagyon jó visszajelzések érkeztek a szlovénoktól, így idén várhatóan már onnan is több klub érkezik.

Mi alapján lett a Salzburg az U16-os sorozat győztese?

Az egyes kétnapos tornákat követően a helyezések függvényében az első három pontot kapott, a második kettőt, a harmadik egyet, a negyedik nullát. A legtöbb csapat négy tornán vett részt, néhányan kevesebben. A Salzburg hármat megnyert, a negyediken harmadik lett, így 10 pontos volt. A Nyitra szintén nyert három tornát, de a negyediken utolsó lett, így csak 9 pontot szerzett. A magyar csapatok közül az Újpesti JA zárt a legjobban, szintén 9 pontosak lettek.

Mit gondolsz arról, hogy amíg U16-ban a magyar klubok meccsben vannak az osztrák/szlovák csapatokkal, U18-ban kinyílik az olló: a négy akadémia közül egyedül az Újpest tudott két meccset nyerni külföldi csapat ellen, valamint a BJA-nak jött össze még egy siker a Stájerország ellen.

A hokisok világszínvonalú képzésétől sajnos jelenleg még messze vagyunk. Nagyon kevés olyan fiatal magyar hokisban van meg az a fajta elköteleződés a munka iránt – a tehetséggel párosulva –, mint az előttünk járó nemzeteknél. Éles verseny volt tavaly is a kupában, és ez idén még durvább lesz, mert nem a mezőny aljához jönnek csapatok, hanem a tetejéhez, most úgy látjuk, hogy inkább Salzburg-erősségű klubok csatlakoznak. Valószínűsíthetjük, hogy ezekből a műhelyekből később számos profi jégkorongozó kerül ki, nálunk ez annyira nem jellemző egyelőre, van egy-egy kiugró példa, de csekély mondjuk a szlovákokhoz képest. Sokat beszélgetünk erről azzal a két szlovák sráccal, akikkel útjára indítottuk az Elite-kupát: valami nem kerek a játékosképzésünkben. Hiába van egyre több igazolt versenyzőnk, mégis nagy a lemaradásunk azokban a korosztályokban, ahol már jegyezhető, mérhető az eredményesség. A megoldást nyilván nem egy gyors kérdezz-felelekben fogjuk meglelni, de azt gondolom, az egyik kulcsszó a türelem lehet. Előbb utóbb a sok munka és a jó energiák meghozzák a gyümölcsüket. Azt gondolom, hogy ez egy régi-új magyar betegségünk, amely áthatja a kultúránkat – és ezáltal a sportot is –, túl sokat rángatjuk a kormányt, és nem hagyunk időt és teret egy-egy új koncepció szárba szökkenésének.

Miben tudta segíteni az U18-as Bauer Elite Cup az ifjúsági válogatott felkészülését, az edzői stáb figyelemmel követte a meccseket?

Valószínűleg figyelték, és voltak kint a meccseken. Nyilván a fejlődés útja az, ha sokat és jól edzel, és kemény meccseket játszol, ha kimozdulsz a komfortzónából, falnak szaladsz és újból felállsz. Csak így lehet előrejutni. Az akadémiák vezetői is látják, hogy minél több ilyen meccsre van szükség, ahol komoly ellenfél jön szembe. Személy szerint nagy örömmel látom, hogy a négy magyar akadémia milyen jól tud együtt gondolkodni sok-sok dologban. A magyar hoki evolúciója folyamatos, stabil, és ez előbb-utóbb láttatni fogja magát az idősebb korosztályok eredményeiben is. Az osztrák hoki most ott tart, hogy eséllyel lép oda felnőttszinten a top 8 hokinemzet mögé, hogy akár el is kapja valamelyiket éles meccsen. Pedig hol voltak ők ezelőtt tíz évvel? Együtt gondolkodva, becsületesen dolgozva, folyamatosan kommunikálva, kihasználva a lehetőségeinket, ki tudja, mi meddig érhetünk el tíz éven belül.