Két mérkőzéssel folytatódnak a konferencia-elődöntők az NHL-ben

A Dallas–Seattle és a Toronto–Florida mérkőzések után csütörtök hajnalban Vegas–Edmonton és Carolina–New Jersey találkozókat rendeznek.

Több szempontból is igazi csemegének ígérkezik a Vegas–Edmonton párharc. Egyrészről a Golden Knights kétpontos előnnyel végzett az Oilers előtt a Pacific-csoport élén, miközben kettejük négy alapszakasz-mérkőzésén a kanadaiak a lehetséges nyolc pontból hetet begyűjtöttek. Másrészt először csaphat össze a playoffban a 2015-ös draft első (Connor McDavid) és második (Jack Eichel) választottja, ami azért érdekes, mert a 8 évvel ezelőtti játékosbörze előtt és után is Eichel mindenhol azt nyilatkozta, hogy ő a jobb játékos. (Ma már tudjuk, nagyon nem lett igaza.)

De vissza a jelenhez és először a Vegashoz. A csapat kapitánya, az alapszakasz utolsó három hónapját kihagyó Mark Stone úgy tért vissza a jégre, mintha mi sem történt volna: 8 ponttal a csapat legjobbja volt holtversenyben. Ilyen kihagyás után már ez is meglepetés, az igazi szenzációt viszont az szolgáltatta, hogy Chandler Stephenson is 8 egységgel végzett, miközben Eichel és William Karlsson ötöt-ötöt gyűjtött; a Phil Kessel, Riley Smith, Jonathan Marchessault trió pedig gól nélkül maradt. A Winnipeg ellen ezt még elbírta a Vegas, de az Edmonton ellen ettől több kell majd a top 6 többi játékosától. Kísértetiesen hasonló a helyzet az Edmontonnál. Abban semmi meglepő sincs, hogy Leon Draisaitl 11, Connor McDavid pedig 10 pontot pakolt a táblára, azt viszont senki sem várta, hogy tízzel végez majd Evan Bouchard is. A trió mögött azonban óriási szakadék tátong, hiszen őket öt játékos is csupán négy szerzett egységgel követi.

Kapusposzton egyelőre a Vegas felé billen a mérleg nyelve. Amíg Laurent Brossoit a védési hatékonyságban és a kapottgól-átlagban is több mint egy tizedet javult az alapszakaszhoz képest, addig a másik oldalon Stuart Skinner bizonytalanságát egyelőre kompenzálja az Oilers csatársora. Skinner olyan alapszakaszt produkált, hogy a Calder-trófea egyik legnagyobb esélyeseként tartják számon, ám nála is bebizonyosodott, hogy a rájátszás más kávéház: a hatékonysága 91,4%-ról 89-re, az átlaga 2,75-ről 3,43-ra romlott. S hogy mivel tudja ezt ellensúlyozni az Edmonton? Természetesen az emberelőnyös játékával és azzal, hogy folyamatosan ágyúzza Brossoit kapuját. Az Oilers a Kings ellen a fórok harmadát kihasználta, de nem is ez az igazán megdöbbentő, hanem az, hogy McDavid és Draisaitl együtt 53(!) gólt lőtt fórból az alapszakaszban, miközben a Vegas csapatszinten összesen 43-at. A folyamatos attak Oilers-részről pedig azért lehet perdöntő, mert a Vegas védelme láthatóan szétesett, és csak a Winnipeg gyenge hatékonyságán múlt az, hogy nem lett szorosabb a párharc. Az alapszakaszban messze a Knights blokkolta a legtöbb lövést, a playoffban viszont a Jets megtalálta a rést a pajzson, aminek köszönhetően ebben a kategóriában a déliek visszaestek a 12. helyre.

Összességében elmondható, hogy a Vegasnak 5 az 5 ellen kell megnyernie a meccseket és a párharcot is, éppen ezért az Oilers a minél több előny kiharcolását fogja erőltetni. X-faktor lehet a mélység és a kék vonalról való támogatás. Ám ha ezt hozná is a Vegas, akkor sem mehetne biztosra, mert nincs egy McDavidje, aki ha ufó-üzemmódba kapcsol, akkor nemcsak meccseket, de komplett szériákat is eldönthet. Ez a különbség a hetedik mérkőzésen lesz a legszembetűnőbb, amit idegenben fog megnyerni az Edmonton.

Nincs könnyű helyzetben Rod Brind’Amour, a Carolina mestere. A top 6-ból továbbra is hiányozni fog Max Pacioretty, Andrej Szvecsnyikov és Teuvo Teräväinen, így továbbra is nélkülük kell felvenniük a harcot a New Jersey ellen. A trió hiányában Sebastian Aho mellé könnyen fel tudott nőni Martin Necas és Stefan Noesen, illetve meglepetésre az a Paul Stastny, aki a negyedik sor centereként is négy gólt tudott ütni, közte a továbbjutást érőt a hatodik mérkőzés hosszabbításában. A New Jersey eközben egy kétfejű szörnyre hasonlít Jack Hughes és Akira Schmid jóvoltából. Az alapszakaszt 99 pontos franchise-rekorddal záró Hughes még úgy is az őrületbe kergette a Rangers játékosait, hogy a hét meccsen csak 3 gólt és 5 pontot szerzett. A Devils játéka egyértelműen tőle függ: ha őt ki tudják venni a játékból, a Carolina könnyedén győzhet. Hughes mögött ugyanis óriási szakadék tátong, hiszen a húzóemberek közül a Timo Meier, Nico Hischier, Jesper Bratt, Tomás Tatar négyes mindössze két gólt hozott össze.

A Devils másik feje, a semmiből előhúzott, Vítek Vaneceket váltó Akira Schmid hatalmas talány. A svájci újonc hálóőr négy meccséből kettőt shutouttal behúzott, de a Rangers elleni széria hatodik felvonásán le kellett cserélni, annyira kitömték. Ám ha a formáját konzisztenssé tudja tenni, akkor alaposan megnehezítheti a Carolina életét. A másik oldalon eközben Brind’Amour azzal a kényelmes gonddal küzd, hogy Antti Raanta és Frederik Andersen személyében két abszolút első számú kapusa van, és bármelyiket be tudja vetni, ahogy ezt meg is tette az Islanders ellen. Ha tippelni kellene a New Jersey elleni kezdőre, akkor a dánra tennénk a voksunkat, mivel a továbbjutást jelentő hatodik mérkőzésen is ő védett a Rangers ellen.

Ebben a szériában nagyon sok fog múlni a speciális egységek játékán. A Carolina az első körben 20%-kal használta ki a fórokat, és a teljes mezőnyt tekintve is a legjobb volt az emberhátrányos mutatója (95%). A másik oldalon ez a két érték 16% és 82%, de mégsem ez teszi majd érdekessé a csatát, hanem az, hogy az alapszakasz négy egymás elleni mérkőzésén a New Jersey 13 előnéyből egyet sem tudott értékesíteni, miközben a Carolina négy emberhátrányos gólt is szerzett.

Mindent egybevetve a Carolina mélysége erőteljesebbnek tűnik, miközben a New Jersey túlnyomórészt két játékosra épít, közte egy újonc kapusra. Természetesen nem írnánk le Schmidet, de egy elsős hálóőr a playoffban ritkán ér el igazi sikereket. Ugyanakkor emlékezhetünk, hogy a Hurricanes éppen egy újonc portásnak, bizonyos Cam Wardnak köszönhetően hódította el a Stanley Kupát 2006-ban, aki emellé még a rájátszás legjobbjának járó Conn Smythe-trófeát is megkapta. Hasonló csoda viszont idén nem történik: Schmid egy-két meccset ellophat, de a Carolina rutinból behúzza a szériát, és hat meccsen kiharcolja a konferenciadöntőbe jutást.