• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Izzik a csarnok, ki a magyar bajnok?

Az FTC-Telekom a negyeddöntő leghosszabb párharcát megnyerve végül ebben a szezonban is magyar bajnoki döntőt játszhat, ugyanakkor hosszú idő után talán először fordul elő a zöld-fehérekkel, hogy az esélytelenebb félként érkeznek a párharcba. És nem feltétlenül csak azért, mert az alapszakaszban a BJAHC mind a négy egymás elleni mérkőzést magabiztosan megnyerte, hanem azért is, mert amikor már úgy tűnt volna, hogy kezdenek egyenesbe kerülni, újabb megoldásra váró problémák ütötték fel a fejüket.

A DVTK elleni párharc hatodik mérkőzésén ugyan sikerült kis mintán pótolni Aku Kestilät, de kérdés, hogy a rájátszás további részében hogyan sikerül betölteni a kiesésével keletkezett űrt az első sor közepén.

Kestilä az alapszakaszban is a Ferencváros házi gólkirálya és legnagyobb tűzerővel rendelkező csatára volt, és ezt a DVTK elleni sorozatra is sikerült átültetnie. 60 percre vetítve övé volt a legtöbb minőségi gólhelyzet, két góljával és két gólpasszával pedig a csapat házi pontlistáján a második helyen zárt. Az általa vezetett első sor Sailióval és Betteridge-dzsel kiegészülve támadásban sokat adott a Ferencvárosnak, ugyanakkor a gyors átmeneteknél sokszor kijött már a Jegesmedvék ellen is ennek a sornak a védekezésbeli limitáltsága, s igazi adok-kapok észak-déli hoki jellemezte akkor a párharcot ezzel a sorral a jégen. Jól világít rá erre, hogy csapaton belül ez a sor engedte a legtöbb kapura lövési kísérletet az ellenfeleknek, igaz, még így is +3-as Corsival zárt, vagyis még ezt is sikerül kompenzálni mennyiségben. Sőt, minőségben is, hiszen a szérián belül ez a sor zárt a második legjobb gólkülönbséggel (3-1). Mindezt nagyban befolyásolja a két első soros szélső játéka, hiszen Jari Sailio és Oliver Betteridge is inkább a vonalak közötti korongfelvételben, vagy a támadóharmadbeli jelenlétükkel tesznek hozzá a Fradi sikeréhez, így a védekezésbeli hiányosságokat Farkas Simon jelenléte sem palástolta, aki a negyedik sorból lépett fel a DVTK ellen. Farkas a védőharmadban valamivel hatékonyabban lépett fel korongelhozataloknál, valamint az 50-50-es párharcokba is bátrabban állt bele, ugyanakkor a támadóharmadban egysíkúbb lett vele a Ferencváros játéka.

A második sornak sem volt egyszerű párharca, hiszen Matias Sointu a hat mérkőzésből mindössze kettőn lépett jégre. Az első két miskolci találkozóra el sem utazott sérülés miatt, míg további két mérkőzést eltiltás miatt kellett kihagynia. Így került fel Nagy Gergő és Rasmus Kulmala mellé harmadik csatárként Turbucz Martin, aki az egész párharc egyik legmeghatározóbb játékosa volt annak ellenére, hogy a szezont az Andersen Ligában, a negyeddöntőt pedig még a ferencvárosi alsó két sor tagjaként kezdte. Ez a trió messze a széria legjobb sora volt, támadásban és védekezésben egyaránt. Nagy kétirányú játéka megteremtette annak lehetőségét, hogy Turbuczon kisebb felelősség legyen a saját harmadban, míg Kulmala is jobban koncentrálhatott a játékszervezésre, aminek meg is lett az eredménye. 60 percre vetítve övé volt a szériában a legtöbb gólpassz, a második legtöbb elsődleges gólpassz, a legtöbb lövésig vezető akció és a legalább négy mérkőzésen jégre lépő ferencvárosi játékosok közül a legtöbb pont is. Ez a sor az egész széria legtöbb lövését hozta össze (54), és mindössze feleennyit engedett (27), valamint 4-0-val hozta le a jégen töltött perceket gólszerzésben. Egy, a játékot ilyen szinten kontrollálni képes sor a playoffban felértékelődik, és akár el is dönthet egy párharcot. Mégis vélhetően Nagy és Kulmala mellett Sointu kezdi a párharcot ebben a trióban, már csak azért is, mert a BJA ellen még inkább próbára lesz téve a Fradi mélysége, hogy hány gól érkezik az alsó két sortól. És ezt jelenleg elsősorban a negyeddöntős párharcot eldöntő gól szerzőjétől, Turbucztól lehet a leginkább várni a harmadik sor tagjaként, Tóth Adrián és Kreisz Brúnó mellett.

A hátvédpárokat illetően Lauri Kärmeniemi és Seregély Máté párosa töltötte a legtöbb időt a jégen, nem meglepő ebből kiindulva, hogy ellenük is jött a legtöbb kapura lövési kísérlet a Ferencváros kapujára. Ám támadásban sikerült mindezt ellensúlyozni, részben annak is köszönhetően, hogy ez a páros szinte csak és kizárólag az első két sor valamelyikével volt a jégen. A támadóharmadban hasonló szerepet töltött be Jozef Hrabal és Julius Marva kettőse, ám védekezésben sokkal nagyobb felelőssége volt, mint az első bekkpárnak. Ugyanis amikor Hrabalékkal a kékvonalon sokkal agresszívabb letámadást gyakorolt a Ferencváros, sokkal több 1v1-es párharc alakult ki a semleges harmadban, vagy a saját kék magasságában, ezt pedig inkább a fizikalitásukkal igyekeztek megoldani. Illetve ennél a sornál körvonalazódott leginkább, hogy támadásban Hrabal felé csúszik a mérleg nyelve, és Marva az „otthon maradó” hátvéd kettejük közül. Konsta Mesikämmen és Boros Dániel bekkpárja volt talán a legsebezhetőbb abból a szempontból, hogy ők voltak a legkevésbé megtámogatva a csapat legjobb kétirányú játékosaival.

A párharc során fontos visszatérő volt Arany Gergely a kapuba, aki az alapszakasz során ugyan nem nyújtott kiemelkedő teljesítményt, de a rájátszásban hozta az extra stabilitást a kapuban. 93%-os védési hatékonysága már önmagában véve is extra, de ahhoz képest, hogy az alapszakaszban közel 20 góllal kapott többet, mint amit a kapujára érkező lövések minősége alapján az xG-modell előrevetít, ebben a szériában 10.4-es xGA-ra kapott mindössze 11 gólt.

A DVTK elleni párharc beharangozójának végén ezt írtam: „Főleg az a csapat kerülhet nagy helyzeti előnybe, amelyik képes lesz a liga egyik legrosszabb emberelőnyös játékát egy kicsit magasabb szintre emelni. Ez egy topcsapat ellen, mint a Gyergyó, vagy a BJA a meccsben maradáshoz lehetne elegendő, ebben a viszonylatban viszont akár az egész párharcot döntően befolyásolhatja.”

Nos, a továbbjutást végül nem ez döntötte el. A Ferencváros ugyanis a 13 emberelőnyéből egyetlenegyet sem tudott gólra váltani, köztük volt egy 5 perces 5v4 is a hatodik mérkőzésen. A legtöbb jégidőt emberelőnyben a Hrabal, Kestilä, Nagy, Betteridge, Kulmala ötös töltötte a jégen létszámfölényben – Kestilä kiesését követően Turbucz került a helyére –, de még ez a sor is csak helyzetekig jutott, már amennyiben ez összejött. A Fradinak ugyanis az első emberelőnyös támadásait rendre a saját harmadából kellett indítania, mivel Nagy csak 30 (3/10), de még Kestilä is csak 44%-ban (4/9) nyeri a bulikat emberelőnyben, ezért az emberhátrányos csapatnak rögtön sikerült az esetek jelentős részében felszabadítani. De még amikor sikerült is visszahozni a támadóharmadba a korongot, és felállni, a minőségi helyzetek kialakítása olyankor is problémát okozott. A védekezés könnyebben le tudta követni a Fradi korongjáratását részben azért is, mert egészen furcsa módon a zöld-fehérek úgy álltak fel, hogy a két szélső játékos a kör magasságában sosem volt kapásoldalon. A jobbkezes játékos a jobb szélen, míg a balkezes játékos a bal szélen várta a korongot, így még ha sikerült is jó ütemben áthelyezni a támadás súlypontját az egyik oldalról a másikra, a védelemnek mindig volt ideje a lövés előtt átérni. Érdemi kapáslövések a kékről érkeztek, elsősorban Hrabaltól, minőségi helyzetet pedig leginkább akkor tudott kialakítani a Ferencváros, hogyha Kulmala vagy Nagy a sarokból, vagy onnan felmozogva a half-wallról kereste a sloton keresztülmenő passzsávokat.

Ám amilyen pocsék volt a Fradi emberelőnyös játéka, annyira volt hatékony az emberhátrányos védekezése. Még ha az alapszakaszhoz képest százalékban mindössze néhány századot sikerült is javítani, magát a játékot nézve összejött a szintlépés és a kellemetlenebb ellenféllé válás. A Ferencváros ugyanis nagyon jó érzékkel váltogatta emberhátrányon belül is azt, hogy mikor, melyik sora játsszon agresszívabban, vállalja be az 1v1 elleni párharcot, és szorítsa a periméterre a korongot birtokló játékost, illetve hogy mikor zárjon vissza fegyelmezetten a kapu előtti területre koncentrálva.

Ezzel a DVTK nem tudott mit kezdeni, de a liga legjobb emberelőnyös játékával rendelkező BJAHC vélhetően jobban ki tudja majd használni ennek a védekezésnek a gyenge pontját. Kangyal Balázs együttese ugyanis képes két, kottára hasonló emberelőnyös sort összerakni, hiszen az egész csapat tele van a korongot jól mozgató és jól lövő hátvédekkel, valamint minőségi csatárokkal, akiket többféleképpen is forgathat az alapszakaszgyőztes. Más kérdés, hogy igazából az egész emberelőnyös játékot el tudja vinni a Szabó, Garát, Elo, Viikilä, Schlekmann ötös…

És ez a mélység nemcsak az emberelőnyös játékra vonatkozik, hanem az 5v5 ellenire is. Habár a BJA az előzetesen vártnál jóval szorosabb meccseket nyerve jutott a legjobb négybe, de az, hogy összesen 11 különböző gólszerzője volt az együttesnek a FEHA19 ellen, jól mutatja, hogy – az alapszakasszal ellentétben – itt bőven nem csak az első két sorról szól a történet.

Persze, end productban még mindig kiemelkedik az Ilja Culigin, Kirils Galoha, Mirko Djumic alkotta első, valamint az Eetu Elo, Jesperi Viikilä, Schlekmann Márk-féle második sor. Galoháék eresztik el ugyanis a legtöbb lövést 5v5 ellen az ellenfél kapujára, igaz, ez a mennyiség nem feltétlenül társul minden esetben minőséggel is. Valamint az is érzékelhető volt, hogy ez a hármas a kétirányú játékban valamivel stabilabb volt még McCormickkal, mint ahogyan most Djumiccsal, de az általuk diktált tempó, az agresszív letámadás mind-mind továbbra is fenntarthatónak tűnik – legalábbis e szezon távlatában mindenképpen. Nagyjából ugyanez mondható el Elóék soráról is, annyi kiegészítéssel, hogy ők azért jóval magassabb minőségű helyzeteket képesek kialakítani, és mindkét átmenetben rendre létszámfölényes helyzetbe kerülnek, ami megkönnyíti mindkét kapu előtt a BJA sorsát.

A playoff-Ferencváros akár képes is lehet arra, hogy megfogja ezt a magas oktánszámon pörgő támadójátékot, hiszen az egész szezonos és a negyeddöntős mintán is látható, hogy milyen alacsony xG-t engednek mérkőzésenként az ellenfeleiknek Nagy Gergőék. Viszont arra meg a FEHA19 elleni párharc világított rá, hogy Nagy Krisztián visszatérésével és Szita Donát érkezésével egy pluszréteget kapott a BJA játéka, ami a fontos pillanatokban át is lendítette a holtponton a csapatot – ebből pedig volt bőven. Az alapszakaszos 3.6 xG a negyeddöntőben 3 alá csökkent, de még ennek ellenére is sikerült meccsenként 4.5 gólt ütni, ami jól leírja, hogy mennyire hatékonyan dolgozik a BJA, és hogy mennyire ad is a gép adott esetben – persze mindezért sokat is tesz.

A támadójáték mellett a BJA védekezésének sincs igazán gyenge pontja, főleg ha a Szabó, Pozsgai páros, vagy Garát, Tóth Gergely, esetleg Dóczi támogatja meg mindezt a kék vonalról. Egyedül a fizikálisabb párt alkotó Gőz, Vorobjov duó lehet az, amelyiket lendületből esetleg a sarkára lehet állítani, és ami ellen könnyebben lehet bejuttatni a támadóharmadba a korongot korongbirtoklással – de ezzel a kockázattal amúgy is számolni kell, hogyha viszonylag fixen forognak a hátvédsorok a támadótriókhoz.

A kapuban az első körben ugyanazt kaptuk, mint a teljes alapszakaszban, a Farkas Roland, Kornakker Dániel tandem remekül zárt. Kornakker az egész negyeddöntő legmagasabb védési hatékonyságával végzett (95.16%), és 1.78-as xGA-ra kapott 3 gólt. Farkas pedig 92% fölötti hatékonysággal zárt, nagyobb alulteljesítéssel 2.78-as xGA-ra kapta az 5 gólt.

Az alapszakaszbeli párharcokból félrevezető lenne kiindulni, még az utolsó BJA–FTC meccshez képest is jelentősen átalakult a Ferencváros (bár azt érdemes megjegyezni, hogy azokon a mérkőzéseken a BJA sebességből nagyon jól elvette a fizikálisabb jégkorongot játszó Fradi élét), de az egész szezonos minta alapján a káposztásmegyeriek valamivel esélyesebben érkeznek meg az elődöntőbe, amely egyben magyar bajnoki finálé is. Ugyanakkor a negyeddöntőben már voltak arra utaló jelek – még ha végül ez nem is történt meg –, hogy az egész szezonon átívelő, mindkét kapu előtti felülteljesítés kezd egy kicsit kiegyenlítődni. A Ferencvárosnak viszont elengedhetetlen egy jobb emberelőnyös játék ahhoz, hogy ezeket a periódusokat ki is tudja használni. Viszont ha ezek megvalósulnak, akkor egy rettentően jó bajnoki döntőre van kilátás!

A ferencvárosiak elvették az alapszakaszgyőztes együttes pályaelőnyét.

Az első harmad első felében a BJAHC előtt adódtak nagyobb helyzetek, de Arany átmentette a jó formáját a negyeddöntőről. S ha már itt tartunk, a DVTK elleni párharcot lezáró Turbucz volt az, aki a 12. percben vezetéshez juttatta a Ferencvárost, miután Nagy Gergő korongot szerzett a kék vonalnál, passzolt, ő pedig középtávolról a hálóba lőtt. Egészen pontosan négy percet kellett várni az újabb zöld-fehér gólra, emberelőnyben Kulmala mutatott be egy remek cselt, majd Farkas Roland mellett a felsőbe bombázott. Akár még tovább növelhették volna előnyüket a vendégek, de először Kreisz, majd Tóth Gergő lövését védte a BJAHC kapusa.

Így a harmadik Fradi-találat csak a második harmad első percében érkezett: Sailio szlalomozott el a védők között, adott egy keresztpasszt Sointunak, aki visszapasszolt középre, ahol Betteridge érkezett. Nem sokkal később a BJAHC kettős emberelőnyben jöhetett volna vissza a meccsbe, de az FTC kiválóan védekezett, és így a legveszélyesebb lövéseket elengedő Elo csak kapuvasig jutott. A játékrész közepe ismét ferencvárosi gólokat hozott. Először négy a háromban mehettek a vendégek a kapura, Hrabalnak bőven volt ideje arra, hogy átgondolja, hová lője a korongot, végül a botos felsőt választotta. Két perc sem telt el, amikor fórban Sailio lőtt a kék vonalról, Tóth Adrián bottal még beleért a kapu előtt, így ő módosította 5-0-ra az állást. A 34. percben Elo ziccert hibázott, majd a 39. percben az időközben a BJAHC kapujába beállt Kornakkernek emberelőnyben kellett kijönnie a kapuból, hogy megakadályozzon egy indítást, de eldobta a botját, így büntetőhöz jutott az FTC. Nagy Gergő szépen elfektette a kapust, majd a mamutja felett a hosszú oldali kapuvasat találta el. Miután ezt megúszta a hazai csapat, fel tudott állni fórban és Culigin révén szépített is.

A harmadik harmad BJAHC-góllal indult: Tóth Richárd a szélről Szitához passzolt, aki továbbadta Nagy Krisztiánnak, ő pedig a kapu mellől kapásból Arany mellett a hálóba lőtt. Az utolsó tíz perchez közeledve a hazaiak kivédekeztek egy emberhátrányt, és nyilván mentek előre, hogy tovább csökkentsék a hátrányt, s bár két és fél perccel a vége előtt betaláltak, de a játékvezetők jelezték, Galoha gólját Djumic magas botja előzte meg. Az utolsó két perc kezdetén időt kért Kangyal Balázs, a BJAHC lehozta a kapusát, de hat az ötben sem voltak már eredményesek. Az elődöntő első mérkőzését az FTC-Telekom nyerte 5-2-re, és elvette az alapszakaszgyőztes pályaelőnyét.

fotó: Várhegyi Erna/BJAHC

A BJAHC–FTC-Telekom elődöntő első felvonásának edzői nyilatkozatai.

Kangyal Balázs, vezetőedző, BJAHC: “Azt mondtam az elején is, hogy nehéz lesz. Egy kiváló csatából jöttek, amit a Diósgyőrrel játszottak, mi kilenc napig ültünk az öltözőben. Nyilván edzettünk és készültünk, de ezt nem lehet modellezni sehogy. Nem kifogás, de azért lehetett látni, hogy más sebességen ment a két csapat az elején. Nekünk a harmadik harmadban lehetett nyomokban látni azt, amire mi képesek vagyunk, de akkorra már tulajdonképpen elment a meccs. Nyilván a legfontosabb az, hogy mennyit tudunk belőle tanulni, hogyan tudunk vasárnap más sebességgel kezdeni. Ilyen a playoff. Ebben azért van még mit tanulnunk és tapasztalatot szerezni, úgyhogy jön a pihenő este, és vasárnap minden kezdődik elölről.

Fodor Szabolcs, vezetőedző, FTC-Telekom: “Nagyon keményen dolgoztunk csapatként, én azt gondolom, ez a legfontosabb. És ugye együtt a közönségünkkel, akik nagyon hangosan buzdítottak bennünket és nagyon sokan jöttek ki ide – erről már beszéltem –, hogy ez így tud sikerülni, ha egymásra találnak az elemek, csapatként, egy egységként tudunk küzdeni. Azt gondolom, hogy ez most látszott. És nagyon gyorsan el kell ezt felejteni, mert az látszott, hogy a BJAHC mennyire rendkívül erős csapat. Ha csak végignézzük az összeállításukat, nem véletlenül voltak ott, ahol végeztek az alapszakaszban és nem véletlenül vannak itt, szóval, azt gondolom, hogy most ezt elfelejtjük, és vasárnap ugyanilyen csapat egységgel kijövünk és meglátjuk, mire lesz elég egy rendkívül erős csapat ellen.

Az FTC BJA elleni elődöntő-nyitó sikere, benne a ferencvárosiak rájátszásos fórgólínségét megszakító előnyös bombával.