• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

A Vákárban is a minőség dönt majd?

Hiába lőtte túl az erdélyi negyeddöntő első két meccsén mindkét alkalommal a Sportklubot a Brassó, a pályaelőnyt így is elbukta. A Coronának vagy a védekezésén, vagy a helyzetkihasználásán kell tovább javítania (vagy mindkettőn), különben pokolian nehéz dolga lesz a Vákárban.

Az erdélyi negyeddöntő első két meccsének talán legfontosabb tanulsága, hogy a Csíkszereda minőségi játékosainak jóval kevesebb helyzet is elegendő a gólszerzéshez. A brassóiak létszám- (a Corona mindkét meccsen négy teljes sorral ment, ellentétben riválisával) és meccsfölénye ellenére már a párharcnyitány is csak a túlórában dőlt el a Corona javára, a második összecsapáson pedig a középső harmadra ismét jelentőssé váló barcasági nyomás ellenére gyakorlatilag 35 perc alatt eldöntötte a mérkőzést a Sportklub. Ráadásul itt most azzal sem lehet vádolni a címvédőt, hogy a légiósai húzták volna, hiszen a két találkozó összesen 9 szeredai találatából – örömteli módon – 6-ot is magyar játékos szerzett (ugyanez a szám a Brassónál 7-ből 2 Kóger és Kovács Mátyás révén). A legutóbbi csörtére ráadásul az emberhátrányos védekezését is összekapta a Sportklub. Míg az első felvonás során 4-ből 2 gólt is kaptak létszámhátrányban (miközben 3 fórból egyet sem szereztek), ami csupán 50%-os penalty killing-mutató, addig másnap nem kevesebb mint 7-ből 7 hátrányt védekeztek ki a szezon egyik legjobb meccsét játszó, 56/55-ös mutatóval és 98.21%-kal záró Adorján Attila vezetésével (akire már korábban is jellemző volt a jó formaidőzítés, s hogy egy esetlegesen gyengébb alapszakasz után a rájátszásban brillírozni tudott). Mellette kellemes meglepetésre ugyancsak vezérré lépett elő az a Péter Balázs, aki az alapszakaszban inkább az asszisztokban jeleskedett (bár 9 gólját sem kell szégyellnie), most viszont mindkétszer betalált és 3 egységgel áll a negyeddöntő két meccse után. Hogy mellettük Sofron és Stach is hozzák az elvártat, szinte már megszokott.

A Brassónak tehát vagy a védekezésén kell javítania (playoffban két hazai meccsen 9 kapott gól nem túl jó ómen), vagy a helyzetkihasználásán, hiszen hiába lőtte túl jelentősen mindkét összecsapáson riválisát – előbb 7-tel, majd 15-tel –, ez csak egy túlórás sikerre és egy sima vereségre, ezzel együtt a pályaelőny elvesztésére volt elegendő. Az első meccsen mesterhármassal záró Schaber például másnap 8 lövéséből 0 pontot hozott össze, Domingue hasonló statisztikát tud felmutatni, a kapuban pedig Rylan Toth egyszer sem érte el még a 89%-ot sem. És akkor még arról nem is szóltunk, hogy a csíkiak veterán légiósaiban bizonyosan van még bőven tartalék, ahogy azt már korábban nem egyszer megmutatták, hiszen Szkacskov és Krikunov is csak 2-2 gólpasszal áll eddig, Kubát pedig csupán eggyel, ami az ő szintjükön kevésnek mondható – ha ők is beindulnak, nagyon nehéz dolga lesz az ellenfélnek, főleg a Vákárban.

A brassóiak behúzták a Sportklub elleni első idegenbeli mérkőzést, így visszavették a pályaelőnyüket.

A két csapat első csíkszeredai playoffmeccsén a hazaiaknál ugyanúgy Adorján védett, mint korábban, ellenben a brassóiak kapust cseréltek, Toth helyett Polc állt a vasak között. A találkozó elején a Corona kihagyott egy emberelőnyt, aztán a kiegészülés után fél perccel egy késleltetett kiállításos szituációban a Sportklub megszerezte a vezetést, Becze középre tett korongja egy sárga mezes játékosról bejutott a kapuba (1-0). A csíkiak nagyjából tíz percig vezettek: Schaber remek korongot kapott a kapu mögül, a brassói játékos pedig értékesítette a ziccert (1-1).

A mérkőzés 26. percében Garcia gáncsolta Krikunovot, eljött az első tényleges Sportklub-fór, a vendéglátó nem élt a lehetőséggel. A középső harmad második felében a brassóiak is játszhattak öt a négy ellen, ez gólt hozott, a korongjáratás végén Valchar volt eredményes (1-2). A csíkiak nem sokra rá emberfórban egyenlíthettek volna, ám nem tudtak érdemi lehetőséget kialakítani, ami megbosszulta magát: Domingue-ot nem támadták meg a hazai védők, aki egy pontos lövéssel megduplázta a Corona előnyét (1-3). A játékrész utolsó percében mindkét oldalon adódott egy-egy komolyabb gólhelyzet, ám nem változott az eredmény.

A harmadik felvonás elején a Sportklub minimalizálta a hátrányát, Krikunov középre tett korongjára jó ütemben érkezett Stach (2-3). A hazaiak hajtottak az egyenlítésért, magasabb tempójú játék folyt a jégen, mint az előző harmadban. A kék mezesek nyomása a játékrész közepén emberelőnnyé érett volna, ám a késleltetett kiállítás alatt heten voltak a jégen, így négy a négy ellen folytatódott a játék. Öt perccel a vége előtt Stach kisbüntetést kapott egy bulinál, amit nehezen vett tudomásul. A Corona élt az emberelőnnyel, VanWormer beleért Boriszeno lövésébe, Adorján tehetetlen volt (2-4). A végjátékban a csíkiak időt kértek és lehozták a kapust, aztán egy brassói kiállítás nyomán hat a négy ellen támadhattak, hiába, Domingue egy üres kapus góllal végképp eldöntötte a mérkőzést.

A Corona Brasov 5-2-re nyert, összesítésben 2-1-re vezet, a két csapat pénteken újra összeméri erejét.

fotó: Pál Zoltán/SC Csíkszereda

A Sportklub–Corona negyeddöntő harmadik felvonásának tréneri nyilatkozatai.

Jeff Paul, vezetőedző, Csíkszeredai Sportklub: Nem igazán tetszett, ahogyan kezdtük a mérkőzést, ahogyan az elszántságunk és a mutatott játék sem. Aztán sikerült fentebb kapcsolnunk, de ennél jobbnak kell lennünk. Ez egy hosszú széria, pénteken vissza kell kapaszkodnunk a nyeregbe. A lelátón nagyszerű volt a hangulat! Kíváncsian is vártam, ugyanis hallottam, milyen remek szokott lenni. Kimagasló volt, sajnálom, hogy nem tudtuk jobb teljesítménnyel meghálálni, de ilyen a rájátszás. Jól játszott az ellenfél a mérkőzés egésze alatt, megérdemelten nyertek. Pénteken új nap, újabb összecsapás. Megtekintjük a videóanyagot a pénteki ebéd előtt, majd nekivágunk az újabb találkozónak.

Strenk Hunor, másodedző, Corona Brasov: Azt gondolom, amiért jöttünk, azt sikerült végrehajtani. Mindig nehéz ezen a pályán játszani, a hazai közönség most is kiváló hangulatot teremtett, de mi próbáltunk a saját játékunkra koncentrálni, és azt az ellenfélre ráerőltetni. Azt gondolom, ez maradéktalanul sikerült is. Mindenki hozzátett valamit ehhez a győzelemhez. Ennek nagyon örülünk, de most is az aranyhal memóriájára lesz szükség. Tíz másodpercig az edzői beszéd után lehet még róla beszélgetni az öltözőben egy pár szót, de utána elfelejtjük, és pénteken újra jégre kell állni. Hosszú szériáról beszélünk, úgyhogy nagyon nagy jelentőséget nem tulajdonítunk neki, de mindenképpen bíztató, ahogyan játszottunk most.