• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Nüanszok dönthetnek a Tüskecsarnokban

1-1-ről folytatódik a két egymáshoz nagyon közel levő csapat, az FTC és a DVTK párharca, melynek különösen a második összecsapása annyira kiegyenlítettre sikeredett, hogy tényleg lehetetlen megjósolni, szerda este melyik félnek lesz jobb napja.

A negyeddöntő első mérkőzésén a DVTK még egyértelmű fölényben jégkorongozott, a játék valamennyi fontos elemében az FTC fölé tudott kerekedni: nemcsak a 37:24-es kapura lövési arány sokatmondó, de a bulikban is sokkal jobb volt a Miskolc, többet ütköztek és több időt is játszhattak emberelőnyben – ennek nyomán volt egy fórgóljuk is. Ezeknek meg is lett az eredménye a 4-2-es siker formájában, másnapra azonban jelentősen feljavult a Ferencváros, és fordult a kocka. A Jegesmedvéknek két harmad alatt volt összesen annyi lövésük, mint amennyit a Fradi csak az első húsz percben megeresztett a kapujukra, de elsősorban Vorisnak köszönhetően csak minimális volt a vendégelőny 40 perc után (1-2). A záró játékrészt pedig nagyon komolyan megnyomta a Miskolc, és a végén Razumnyak klasszisának köszönetően hajszál híján a második meccset is behúzta – ám aztán jött az összkép alapján megérdemelt ferencvárosi egyenlítés, majd a gyors hosszabbításos találat, ami egyben szériaegyenlítést ért. Hogy a két csapat nagyon közel van egymáshoz, azt az alapszakasz alapján tudtuk eddig is, de a második csörte tényleg zavarba ejtően egálos volt a bulik (39-35), az ütközések (19-17), a blokkolt lövések (11-14), a kaput nem találó lövések (8-10), az emberelőnyben lejátszott idő (4:53 vs. 4:00 perc) és a fórlövések (8-8) terén egyaránt. Egyszóval papíron is pont olyan szoros, kiélezett, nüanszokon múló összecsapás volt, mint ahogy a jégen is lehetett érzékelni, s mint amit a végeredmény is mutat.

Előzetesen semmi sem utal arra, hogy ez a tendencia a Tüskecsarnokban jelentősen megváltozna bármelyik irányba is, bár nyilván jelenleg az FTC van egy árnyalatnyival kényelmesebb helyzetben és lélektani előnyben hazai jégen, a pályaelőny elvételének tudatában. Ilyen kiélezett párharcoknál szoktak az apró hibák mellett a klasszisteljesítmények dönteni, ahogy azt legutóbb is láttuk. A DVTK legveszélyesebbje jelenleg a két orosz, Razumnyak és Berdnyikov (és az látszik, hogy Kulesovnak és Páterkának is nagyon jót tett, hogy utóbbival mehet egy sorban), míg a Fradinál a Nagy Gergő, Kestilä, Kulmala trió lóg ki felfelé. A kapusok szerepét aligha kell kihangsúlyozni, legutóbb a visszatérő Aranyon és Vorison sem múlott semmi, egy ilyen szoros párharcban inkább már a hibák száma dönthet – abból vasárnap a Miskolcnál volt eggyel több, de ez semmit sem jelent, nagyon izgalmas lesz látni, hogy ezúttal mi lehet majd a kulcs az előre megjósolhatatlan kimenetelű újabb felvonás végén.

A ferencvárosiak behúzták a miskolciak elleni negyeddöntő harmadik mérkőzését, így 2-1-re vezetnek a párharcban.

Sokat nem kellett várni az első gólra, mindössze 55 másodpercet. A DVTK iramodott meg az FTC kapuja felé, Berdnyikov akár középre is passzolhatott volna, de ehelyett a szélről kilőtte a hosszú felsőt. Tizenhat másodperc múlva jött a Fradi válasza, a zöld-fehérek kettő az egyben mehettek a kapura, Nagy Gergő zúdította a korongot a hálóba. Az első harmad nagy részében a vendégek harmadában zajlott a játék, Vorisnak több védést is be kellett mutatnia az igen élesen és agresszívebben játszó hazaiak ellen. A 13. percben ő sem tudott menteni, miután Kiss Roland a felezőnél eladta a korongot, Tóth Adrián egyedül mehetett a kapura, s Voris mellett okosan a bal alsóba lőtt. A folytatásban akadt néhány helyzete a DVTK-nak, de akár az FTC is tovább növelhette volna az előnyét.

A második harmad első öt percében a Fradi nem hagyta kibontakozni a DVTK támadásait, aztán akadt két-három helyzete a vendégeknek, a meccs feléhez közeledve pedig a Fradinak két ziccere. Először Páterka passzát fülelte le Kestila, egyedül mehetett a kapura, de az akció végén nem tudta eltenni a korongot Voris mellett. Nem sokkal később Tóth Adrián ugrott ki a védők közül, de a befejezés neki sem sikerült. A 33. percben emberelőnybe kerültek a miskolciak, de ezzel nem tudtak élni. Sőt, majdnem a Fradi lőtt gólt, miután Betteridge egy pimasz csellel lerázta a védőket, ezzel tisztára játszotta magát a kapu előtt, de a pakk elakadt Vorisban. A hátralévő időben sem unatkoztak a kapusok, mindkét oldalon akadt dolguk. Gól ebben a harmadban nem esett, a DVTK emberelőnyben várta a folytatást.

A DVTK fórja majdnem ferencvárosi gólt hozott: a félpályánál Tóth Gergő szerzett korongot, a ziccer végén Voris védett. A miskolciaknak az utolsó pillanatban volt egy jó lövésük, de Arany résen volt. Az FTC is elszalasztott egy fórt, amely alatt a vendégeknek is akadt veszélyes lövésük. Az utolsó tíz perc kezdetén Kiss Roland sérülése borzolta a kedélyeket, a fejre irányuló szabálytalanság után Sointu 5 perc+véglegest kapott. A miskolci védő az orvosi vizsgálat és a jegelés után néhány cserével később visszatért a jégre. Mindeközben a DVTK nem tudott egyenlíteni az ötperces fór alatt, sőt Vorisnak kellett mentenie az ismét kiugró Tóth Gergő elől. Ezt követően elszabadultak az indulatok, a kiállított Wehrs ütőjével verte a büntetőpad üvegét, mehetett zuhanyozni. A dühkitörése miatt a Fradi került emberelőnybe, azt még kivédekezték a vendégek, de miután lehozták a kapusukat, Tóth Adrián egy korongszerzés után üres kapus góllal állította be a 3–1-es végeredményt.

A mérkőzés stílszerűen bunyóval ért véget, folytatás csütörtökön szintén a Tüskecsarnokban.

fotó: FTC-Telekom

A két vezetőedző nagyjából hasonlóan látta az FTC és a DVTK harmadik összecsapását.

Fodor Szabolcs, vezetőedző, FTC-Telekom: „Szoros párharc, és ugye ilyenkor szoktuk említeni a speciális játékegységek jelentőségét. A végén az emberhátrány, amit ki tudtunk védekezni, és az, hogy az egész meccsen nem kaptunk gólt emberhátrányban, az nagyon nagy plusz volt, és akár mondhatjuk azt is, ha szeretnénk, hogy ez eldöntötte a mérkőzést. De azt gondolom, hogy önmagában ez azért kevés lett volna, nagyon sokat adott hozzá az, hogy nagyon jól küzdöttünk, és tényleg minden egyes játékos betartotta az utasításokat. A maximumot kell nyújtani minden egyes playoffmeccsen, ha szeretnénk nyerni. Beszéltünk már róla, hogy a DVTK rendkívül jó csapat, csak akkor van esélyünk nyerni ellenük, ha mindenki száz százalékot ad, és ez most is látszódott, egy ilyen szoros meccsen. Szóval továbbra is ezt kell csinálnunk, és csütörtökön is száz százalékot kirakni a jégre, aztán meglátjuk, hogy az mire lesz elég.”

Tokaji Viktor, vezetőedző, DVTK Jegesmedvék: „Szoros mérkőzés volt minden tekintetben, és valahogy most nekünk a góllövés egynél beragadt, és nem tudtunk továbblépni. Korán megszereztük a vezető találatot, de a game managementünk nem volt ideális, mint ahogy az előző meccsen sem – sőt, a rá következő cserében meg is kaptuk az egyenlítő gólt. Ebben mindenképp javulnunk kell. Ettől függetlenül, még egyszer mondom, férfias, kemény játék volt. Nyilván ez hozza magával az érzelmeket, pláne, amikor ilyen szoros csatáról van szó, és ha valamilyen döntő faktort kellene mondanom, akkor nyilván ez az ötperces előnyünk lenne. Az az előny kihasználatlanul maradt, a Ferencváros óriási akarattal, hévvel ki tudta védekezni, és tulajdonképpen ez volt az, ami azt gondolom, hogy eldöntötte a mérkőzést, hogy ott nem tudtunk közelebb jönni, vagy feljebb jönni. Ebben a történetben még akár az is benne lehetett volna a pakliban, hogy ott nem egy, hanem két gólt lőjünk, és megfordítsuk a mérkőzést, de valahogy a speciális egységünk nem tudott olyan precíz lenni, mint ami eddig jellemző volt ránk.”

A 3-1-es FTC–DVTK összefoglalója.