• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Most kéne számolni a pipéket – de érdemes-e?

Az idei rájátszás első körében sem maradunk erdélyi párharc nélkül, a Brassó és a Csíkszereda negyeddöntője talán a legmegjósolhatatlanabb párosítás. És nem feltétlenül csak azért, mert a két csapat ennyire közel van egymáshoz, hanem főként azért, mert a playoffra megérkező Csíkszereda köszönőviszonyban sincs azzal a csapattal, amelyiket az alapszakasz túlnyomó részében láthattunk.

Merthogy a csíkiak kerete igen komoly változásokon ment keresztül az alapszakasz hajrájára kanyarodva, ez pedig a sorösszeállítást is jelentősen átalakította. Az ennek következtében újratervezett csíkszeredai sorokról viszont nincs elég nagy mintánk, hiszen Radek Vesely 12, Ilja Krikunov és Cody Milan 11, Nicholas Charles Schaus 10, Jakov Szeleznyov és Niko Mikkola pedig mindössze 9 mérkőzésen léptek jégre. Mindehhez a kis mintához hozzájön az is, hogy az új vezetőedző, Jeff Paul elképzeléseiről sem tudunk egyelőre sok mindent. Ezért is nagyon nehéz a szokásos módon vizsgálni a Csíkszeredát. Ettől függetlenül az érkezők esetleges hozzáadott értéke ezen a kisebb mintán is kezd körvonalazódni.

Cody Milan és Radek Vesely egyaránt a kapu előtti hatékonyságot növelheti a Csíkszeredánál, amely egyébként támadójátékban nem mutatott komolyabb kilengést ebben a szezonban. A meccsenkénti 3.6-os xG-jét ugyan egy kicsit alulütötte, de a 3.5-ös lőtt gólátlag így is ligaszinten a harmadik helyre rangsorolja a csapatot, miközben csak a mezőny két ezen a téren extrán felülteljesítő csapata előzi meg a Sportklubot: a BJAHC és Gyergyó. Azonos létszámban 60 percre vetítve Vesely a legtöbb, Milan a második legtöbb gólt átlagolja csapaton belül, utóbbi pedig a minősített gólhelyzetek terén is a második helyet foglalja el a házi listán. Ráadásul a két játékos szituációtól függően szabadon mozgatható soron belül, hiszen mind Milannek, mind Veselynek megvan a centerposzt ellátásához szükséges képpeségtárháza – bár utóbbi védekezésben egy kicsit kiforrottabb, amihez az 53%-os korongelhozatali aránya is sokat tesz hozzá. A két támadásban hatékony játékos mellé pedig az a Becze Tihamér kerülhet, akinek idén rengeteg különböző sorösszeállításban kellett szerepelnie, és részben ennek is köszönhető, hogy egy kevésbé produktív alapszakaszt tudott felmutatni. A helyzetei megvoltak bőven, azonos létszámban 60 percre vetítve a legtöbb gólhelyzet rá jött ki, és a legtöbb lövéssel is ő rendelkezett az alapszakasz végére. Ennek ellenére viszont 1.00 alatti lőttgól-átlaggal bír, s az így felmutatott pontátlaga is éppen csak a top10-be sorolja őt csapaton belül. Összességében a 33 meccsen szerzett 26 pont nem vészes tőle, de nem véletlen, hogy a szezon végére kikerült a top6 csatár közül, vissza a harmadik sorba a két új érkező mellé. Becze szezonja ráadásul nem is a támadójátékban hagyott kívánnivalót maga után, hanem elsősorban a korong nélküli játéka miatt. Hiába volt idén a csapat legtöbb ütközéssel rendelkező játékosa, az általa vezetett letámadás közel sem volt olyan hatékony: ahhoz képest, hogy mennyi támadóharmadbeli forechecket indított, kevés korongot szerzett az ellenfél területén, az ütközései ugyan megvoltak, de sokszor egy-két ütem késéssel, amit kihasználva az ellenfél a letámadás ellenére könnyen tudta kontrolláltan kihozni a saját harmadából a korongot.

Ilja Krikunov érkezése az első sort érinti mélyen, ahol Stach és Szkacskov mellé kellett beilleszkednie, akik az egész idényt szinte végig egymás mellett játszották végig. Krikunov játéka a helyzetkialakítást segítheti elő, hogy az imént említett két sortársa még jobban ki tudjon teljesedni. Ők egyébként csapatuk legponterősebb játékosai voltak azonos létszámban: 60 percre vetítve Jevgenyij Szkacskov holtversenyben a második, David Stach pedig a harmadik legtöbb pontot átlagolja. Arról nem is beszélve, hogy a két játékosra épül kis túlzással a Csíkszereda emberelőnyös játéka is, ahol Szkacskov olykor irányítóként tevékenykedik a halfwallon, olykor pedig ő az, akire rengeteg emberelőnyös figura is fel van rajzolva, Stach pedig a kapu előtt próbál érvényesülni. Kettejük duója az egész szezont figyelembe véve kiemelkedő volt, mindketten pont/meccs átlag fölött zártak, Szkacskov házi pontkirály lett, Stach csupán egy ponttal maradt el tőle, és az általuk vezetett támadójáték intenzitását is jól mutatja, hogy amikor ők ketten egyszerre voltak a jégen, akkor jelentősen sikerült is túlütni az ellenfelet (+53-as Corsi). Az más kérdés, hogy a harmadik játékos nem minden esetben tudta meghozni a kellő egyensúlyt és időnként kifejezetten felborult a pálya, amit az ellenfelek gyors átmenetekkel ki is tudtak használni. Krikunov legnagyobb hozzáadott értéke az lehet ebben a sorban, hogy a korong nélküli vagy korong elleni játékával levegye a terhet védekezésben a két sztárról, akik ezáltal jobban koncentrálhatnak arra, amiben jók.

Az egyetlen, nagyobb mintán is igazán stabilnak tűnő támadóhármas a jelenlegi ismeretek fényében a Péter, Rokaly, Sofron trió volt. Már-már mondani sem kell, hogy a folyamatosan kísérletező Sofron István helyét szintén nehezen sikerült megtalálni az idei csapatban, a szezon derekára sikerült formába lendülnie neki is, és 19 góljával megnyerte a házi góllövőlistát is. 60 percre vetített 16 lövéses átlága szintén a negyedik legtöbb volt az alapszakaszban csapaton belül. Nagyon jól illik egymáshoz a három profil ebben a sorban, hiszen Rokaly Szilárd a kétirányú játékával igyekszik kontrollálni ezt a sort, miközben Péter Balázs a támadóharmadbeli betöréseivel tud sokat hozzátenni a támadójátékhoz. Sofron egyébként Rokalyhoz hasonlóan a korong nélküli játékból is kiveszi a részét, a palánk melletti párharcokra akár a támadóharmadban, akár a semleges zónában ő igyekszik odaérni.

Rengeteg játékos érkezett a Szeredához az elmúlt hetekben, de kérdés, hogy érdemben mennyire lett mélyebb ez a keret. Az biztos, hogy Reisz Áron védőharmadbeli jó játéka elengedhetetlen a sikeres sorozathoz, ahogyan egy EGÉSZSÉGES Részegh Tamás is rengeteget hozhat a konyhára – már csak azért is, mert az idei alapszakaszban azonos létszámban azok a sorok tudtak igazán shutdown sorként funkcionálni, amelyben ő is szerepelt. Egy hasonló sor megtalálása pedig hosszabb távon akár bajnoki címet is érhet.

Salló Alpár visszatérését követően elég gyorsan egyértelművé vált, hogy ő lesz az első hátvédpárosban Karel Kubát társa. A cseh bekk a csapat legponterősebb hátvédje volt az alapszakaszban, aki stabilan az első emberelőnyös sor meghatározó játékosa is a kékvonalról, ahonnan valódi tűzerőt jelent: a csapat hátvédei közül övé a legtöbb kapura lövési kísérlet azonos létszámban és emberelőnyben egyaránt. A legtöbb jégidővel az alapszakaszt Kubát és Láday Tamás párosa hozta össze, de a szezon végére Láday lekerült a második hátvédpárba, a frissen érkező Nicholas Schaus mellé tartósan – ami rengeteg lövést hozhat a csapat konyhájára a kékről, hiszen mindkét bekk nagyon lelkesen próbálkozik a támadóharmadban. A kérdés csak az, hogy mennyire tudnak majd besegíteni a visszazáró csatárok a védekezésben, mert sem Láday, sem Schaus nem a legjobb 1v1-es védő és backcheckben sem annyira erősek.

A csíkiak idén 3.44 kapott gólt átlagolnak, ami az ötödik legmagasabb az egész ligát nézve. Ugyanakkor mindez viszonylag egálban van a várható kapott gólok mennyiségével az engedett helyzetek minősége alapján, ugyanis ezt a mennyiséget 3.3-as meccsenkénti engedett xG-re hozza a Csíkszereda. Ez részben annak is köszönhető, hogy ligaszinten elit kapusteljesítmény nem igazán támogatja a Szereda védekezését. Adorján Attila 3.28-as meccsenkénti kapott gólátlaggal, 90%-os védési hatékonyság alatt védett, és a kapujára érkező lövések minősége alapján 19 góllal kapott többet, ami az egész ligában az egyik legnagyobb alulteljesítés. Makszim Szamankov pedig még ennél is kevesebbet tudott hozzátenni a kapuból.

Erdélyi riválisával szemben a Corona Barsov viszont szinte végig ugyanazon a fordulatszámon pörögve, viszonylag kevés újragondolással teljesítette az alapszakaszt, és elég jól kirajzolódott, hogy ez a csapat addig juthat támadásban, ameddig az első két sora repíti. Radim Valchar nemcsak a csapat, de az egész Erste Liga egyik legjobb játékosa már évek óta, produktivitásáról pedig legyen elég annyi, hogy 60 percre vetítve nagy mintán senki nem szerzett nála több gólt és osztott ki több elsődleges asszisztot. Mindez jól mutatja, hogy nemcsak a befejezésben, hanem a helyzetkihasználásban is a Brassó legjobbja. A Kevin Domingue-gel alkotott párosa pedig mennyiségben és minőségben is elképesztően extra dominanciára képes azonos létszámban. Amikor ők ketten egyszerre szerepeltek a jégen az alapszakaszban, akkor 58-cal több kapura lövésig jutott a Brassó, mint amennyit engedett. Ráadásul velük a minősített gólhelyzetek tekintetében is rendre felülmúlja az ellenfelét a Brassó, ami nem csoda, hiszen mindketten top4-ben vannak a házi listán ebben a viszonylatban. És mindezt megtámogatja a liga egyik leghatékonyabban bulizó centere, Roberto Gliga, aki egészen kiemelkedő, 64%-os sikerességéi rátával nyeri a korongbedobásokat. Gliga korong nélküli játéka pedig lehetővé teszi azt, hogy Domingue és Valchar szabadjára engedje a fantáziáját, merthogy a center gyakorta nemhogy visszalép a védők irányába akkor is, amikor épp a támadóharmadba igyekszik bejuttatni a korongot a Brassó, hanem ő maga lép vissza az egyik felkorcsolyázó védő helyére, ez pedig extra rugalmasságot ad ennek a sornak.

Szintén hasonló dominanciára képes a csapat második sora, a Kóger, Schaber, VanWormer hármas, amelyben szintén remekül illenek egymáshoz a profilok. Kóger Dániel szezonja nem volt éppen a legzökkenőmentesebb, apró sérülések folyamatosan hátráltatták, de végül csak sikerült megtalálni a helyét, és 24 meccsen meglett neki a pont/meccs átlag. Ami valamilyen szinten persze garantálható volt annak tudatában, hogy Chase Schaber és Jared VanWormer oldalán kellett érvényesülnie. Schaber második, VanWormer harmadik lett a házi kanadai táblázaton, szintén jóval pont/meccs átlag fölött. Játékban egyébként megszólalásig hasonlít a Brassó első két sora egymásra, mindkét sorban van egy remek kétirányú játékos, egy nehéztüzér és egy olyan játékos, aki a támadóharmad minden szegletében képes különbséget jelenteni, akár egy megnyert párharccal, akár egy lövéssel. Ez a sor is sokkal több helyzetet alakít ki, mint amennyit enged, Schaber és VanWormer a szezon első heteitől kezdve szinte végig együtt játszott, időnként beforgott melléjük a Domingue, Valchar páros egyike, hogyha úgy hozta a sors, de minden esetben elképesztő mennyiségű és minőségű végtermék jött ki a támadóharmadban. Bár a hatékonyságon még van mit csiszolni, hiszen támadásban 3.8-as meccsenkénti xG-re (második legtöbb a ligában) üt mindössze 3.1 gólt a csapat, ami jól mutatja, hogy ebben a támadójátékban még bőven van tartalék.

Ebből a szempontból pedig abszolút racionális döntés volt Connor Sills megszerzése, akinek a játéka nem feltétlen makulátlan, de a támadóharmadban a koronggal hozzá tudja tenni azt a pluszt, ami ahhoz kell, hogy kijöjjön a csapatban rejlő potenciál. Persze Sillsnek egy kicsit nehezebb dolga lehet a harmadik sorban, az edzői stáb részéről viszont érthető, hogy a jól működő első két sort nem akarta megbontani. Sillsnek így a harmadik sorban legalább meglesznek a lövései is és élvezheti, hogy rá épül a sor támadójátéka.

A Brassó nem tartozik a legjobb emberhátrányos csapatok közé, szerencséjére a Csíkszereda sem épp a leghatékonyabb emberelőnyös együttesek egyike. Így talán el fogja bírni a Garrett Clarke-faktort is, bár kérdés, hogy pont emiatt mennyire fogja majd masszív játékpercekkel megajándékozni a hátvédet az edzői stáb. Merthogy az utolsó néhány meccsen Clarke Sweeney oldalán játszott, de az egész szezonban folyamatosan ment variálás, hogy a top4 hátvédet hogyan ossza el Dave MacQueen. A csapat legnagyobb szerencséjére amit a top2 támadósorról el lehetett mondani, hogy hasonló profilúak, azt ugyanúgy el lehet mondani a három hátvédpárosról egyaránt. A Brassónál ugyanis mindhárom bekkpár ugyanúgy áll össze: egy támadásban sokkal aktívabb hátvéd, akinek a helyére esetenként a centernek kell visszamozognia (Clarke, Williams és Boriszenko), akit egy „otthonmaradósabb” fizikálisabb, jobban 1v1-ező hátvéd segít ki.

Mindez kiváló elegyet alkot, hiszen a Brassó mindössze 2.9-es xG-értékű helyzetet enged mérkőzésenként (harmadik legalacsonyabb a ligában), és 2.86 gólt kap. A csapat védekezése tehát egy egész szezonon keresztül fenntartható, miközben a támadójátékban még van szintlépési lehetőség, ami egy playoffot megelőzően kifejezetten jó hír egy csapat számára. Pláne, hogyha ehhez egy javuló kapusteljesítmény is társul, amit elsősorban Rylan Tothtól kaphat meg a kapuban, aki 2.51-es meccsenkénti kapottgól-átlaggal és közel 92%-os hatékonysággal rendelkezik.

Magával a párharccal kapcsolatban nehéz jósolni, ahogyan a két csapat alapszakaszban lejátszott meccseiből sem érdemes kiindulni – főleg az első kettőből –, hiszen azóta rengeteg minden változott: a Brassó játéka kiforrott, a Csíkszeredáé pedig maga a rejtély. Így a sok kérdőjel miatt jó eséllyel nem csak öt meccsen keresztül nézhetjük az idei erdélyi derbit.

Rengeteg izgalmat hozott az erdélyi csapatok negyeddöntőjének első felvonása, ahol végül a hazai csapat jött ki jobban a hosszabbításból.

A csapatok már az első perctől kezdve nyílt sisakos játékot vittek a jégre, ezt remekül jelzi az első harmad 20-16-os kapura lövési mutatója, valamint az is, hogy öt gól született. A 3. percben tíz másodperc alatt kétszer is eredményes volt a Sportklub: előbb Stach tette be közelről a korongot Tothnak, aztán Reisz elhozott bulijából Sofron vert nagy gólt, a korong talán irányt váltott Kógeren. A csíkiak többször is közel jártak a harmadik találatukhoz, ám a játékrész második fele a brassóiaké volt: Kovács Mátyás lövése átcsorgott Adorjánon, majd Schaber egyenlített emberelőnyben, 27 másodpercre rá pedig Sills fonákkal fordított.

Húsz másodperc telt el a második felvonásból, amikor eljött az első Sportklub-emberelőny. A vendégek jól járatták a korongot, de nem tudtak egalizálni. Ami nem jött össze öt a négy ellen, nem sokkal később kétszer is sikerült teljes létszámban. Péter Balázsék megléptek kettő a kettőre, a vendégek 66-osa nem passzolt, lőtt, a korong bement Toth válla fölött, aztán egy percre rá Milan révén megint a csíkiaknál volt az előny. Nem sokkal később egy brassói kapuvas, majd egy Láday-kisbüntetés is volt az eseménydús összecsapáson. A harmad hajrájában mindkét csapat kibekkelt egy-egy hátrányt.

A harmadik játékrész közepén emberelőnyben próbálkozhattak a hazaiak, sikerrel, Domingue egyenlített közelről. Az izgalmas küzdelem hozzá méltó végjátékot hozott. Másfél perccel a vége előtt egy emberhátrányos góllal megszerezte a vezetést a Corona, ám amikor 15 másodpercre rá már hat az öt ellen játszott a Sportklub, Salló lövése átperdült Tothon, így 5-5-re módosult az állás.

Az öt az öt elleni túlórát a csíkiak kezdték jobban, mégis a Corona talált be: kevesebb mint három perccel a hosszabbítás kezdete után Kóger passzát Schaber átvette, majd belőtte Adorjánnak. A Corona Brasov 6-5-re nyert, a párharc hétfőn folytatódik.

fotó: Corona Brasov

Edzői nyilatkozatok a brassói thriller után.

Dave MacQueen, vezetőedző, Corona Brassó: „Nyilván nagyon boldogok vagyunk, hogy végül megtaláltuk az utat a győzelemhez. Kicsit idegesnek tűntünk a meccs elején. Az látszik, hogy az ellenfélnél van néhány játékos, akik megnyerték a legutóbbi két bajnokságot. Mi négy góljuknál is mentális hibákat ajándékoztunk nekik, a semleges zónából ugorhattak ki, márpedig ők túl képzettek ahhoz, hogy ezekkel ne éljenek és ne találják meg a rést a védelmünkön. Ezenkívül a második és talán a negyedik góljuk is a mi játékosunkon megpattanva kötött ki a hálóban. Mindenki tudja, hogy ez a széria több lesz négy meccsnél, így nem lehetnek túl nagy csúcs- vagy túl nagy mélypontjaid. A harmadik sorunk mindent megadott nekünk, amire szükségünk volt. Onnantól, hogy mindenki marad a játéktervnél, és ahogy szeretnénk, hogy ezek a srácok játsszanak, jó meccsek lesznek. Szerencsére Kóger nagyot alakított a győztes gólunk előtt, nagy türelmet mutatott a kapu mögül visszakanyarodva, megnyitotta a területet, a győztes lövés pedig egy remek lövés volt a mamut fölé. Dicséret illeti a srácokat, kemény, fizikális meccs volt, a bírók is engedték a játékot mindkét oldalon. Ez egy ilyen típusú párharc lesz. A siker után annyit mondtam a srácoknak, élvezzék ki a következő öt percben, aztán máris kezdjenek készülni a hétfőre!”

Jeff Paul, vezetőedző, SC Csíkszereda: „Bármelyik bajnokságban nehéz úgy nyerni – főleg a playoffban –, ha hat gólt adsz az ellenfélnek. Kivideózzuk a meccset és elvégezzük a szükséges módosításokat. És ez a szép része, hogy másnap újra visszapattanhatsz a lóra. Voltak olyan srácaink, akik igazán kitettek magukért, és olyanok is, akiktől több várható el. De újra elmondtam nekik, hogy ez egy széria, soha nincs túl nagy magasság vagy túl nagy mélység. Erre ez a meccs is egy tökéletes példa volt: a dolgok itt nagyon gyorsan történnek. Ráadásul még csak nem egészen két hete vagyok itt, úgyhogy a srácokra bízom, hogy dolgozzanak keményen, aztán meglátjuk. “

A Corona–Sportklub tizenegy gólja hat és fél percben.