• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Ki álmodhat még tovább?

A címben feltett kérdés mind a BJAHC, mind a FEHA19 számára adekvát lehet, hiszen mindkét csapat bőven a szezon előtti várakozások felett teljesít. A budapestiek hosszú győzelmi sorozataiknak köszönhetően végül nemcsak, hogy top4-ben zártak, hanem meg is nyerték az alapszakaszt – miközben a Magyar Kupát is magasba emelhették –, a fehérváriak pedig az egész rájátszás legnagyobb meglepetését okozták azzal, hogy hihetetlen magabiztossággal söpörték ki a DEAC-ot a kvalifikációs körben.

A BJAHC hatalmas lendülettel vágott neki a szezonnak, és már az első néhány hét után kikristályosodott, hogy akár hosszú távon is releváns kihívói lehetnek az Erste Liga nagyjainak. A szezon első felében a BJA olyan játékot produkált ugyanis, ami hosszútávon is fenntarthatónak bizonyult, de az idő előrehaladtával Kangyal Balázs együttese nemcsak hogy szinten tudta tartani a csapat játékát, hanem még szintet is tudott lépni. Ennek egyik kulcsa egyértelműen az volt, hogy a légiósokra épülő első-második sor szinte az egész szezonban megúszta sérülés nélkül, így a kérdés csak az volt, hogy a hátsóbb sorok mennyire tudnak hozzátenni a csapat sikeréhez. Ráadásul amikor kényszerűségből mégis bele kellett nyúlni az első két sor összeállításába, az sem látszott meg a csapat eredményességén.

Merthogy a Culigin, Galoha, Djumic sor szinte ugyanazt tudta hozni az idei mintán, mint amit a Culigin, Galoha, McCormick trió. Az amerikai szélső távozását követően Mirko Djumic került fel az első sorba, aki végül 34 meccsen 33 ponttal zárta az alapszakaszt úgy, hogy amíg McCormick a BJA keretének tagja volt, addig jobbára a harmadik sorban kapott lehetőséget. De az 5v5-ös játékolvasása rengeteg extrát adott hozzá a csapat játékához, a 13 elsődleges gólpassza pedig holtversenyben a negyedik legtöbb volt az együttesen belül – csak Schlekmann, Viikilä és Culigin előzte meg. Djumic ráadásul nemcsak 5v5-ben tett sokat a közösbe, hanem stabil PP2-es csatárként és emberhátrányos játékosként is – utóbbiban főleg akkor hárult rá nagy szerep, amikor Nagy Krisztián nem volt bevethető. De látva az egész szezonos mintát, igazából lényegtelen volt, hogy ki játszik Ilja Culigin és Kirils Galoha mellett harmadikként, mert ez a két játékos end productban elvitte a show-t. Culigin 15 góljával a harmadik lett a házi listán, míg Galoha 17 találatával a második helyet szerezte meg a szezon végén – a center ráadásul pont/meccs-átlag felett zárta az alapszakaszt, 38 minősített gólhelyzete a második legtöbb volt csapaton belül, ahogyan 172 kapura lövési kísérlete szintén. A BJA első sora hihetetlen tempót diktált egész szezonban: a McCormick, Galoha, Culigin trió 57-tel lőtt többet, mint amennyit kapott, míg a Djumic, Galoha, Culigin hármas 50 lövéssel múlta felül ellenfelét. Ez pedig jól mutatja, hogy ha fel kell pörgetni a játék ritmusát, és nagyobb nyomást akar generálni az ellenfél kapujára a BJA, akkor ez a trió lehet a budapestiek húzósora.

A legeredményesebb viszont egész szezonban a BJA második sora volt, és főleg ennek az ötösnek a kapu előtti hatékonysága rántotta meg igazán a rozsomákok szekerét. Az Elo, Viikilä, Schlekmann sor idén több mint 350 percet töltött a jégen, a három játékos összesen három meccset hagyott ki az alapszakaszban – mindhármat Elo –, így határozottan kijelenthető, hogy ebben a sorban volt a legjobb a kémia, ami a játék minden elemében tetten érhető volt. Legyen szó akár letámadásról, akár korong nélküli játékról, átmenetekről, vagy keresztmozgásokról és érkezésekről, ez a sor minden módját megtalálta a gólszerzésnek. Nem véletlen, hogy a bajnokság gólkirályát is ez a sor adja, Eetu Elo 31 góljával az alapszakasz legeredményesebbje lett, miközben a liga kanadai táblázatán is elérte a top3-at, egy ponttal megelőzve sortársát, Jesperi Viikilä-t. Mellettük Schlekmann Márk is a top10-ben zárt a liga pontlistáján. Persze, a produktivitásukhoz az is hozzáad, hogy rengeteg emberelőnyös jégidejük volt, de 5v5-ben pedig nagyon letisztult szerepköre volt mindhárom játékosnak. Gyors átmeneteknél egyből Schlekmannt próbálták megjátszani, akinek rengeteg kontrollált korongbevitele volt az ellenfél harmadában idén, és rengeteg minősített gólhelyzett jött ki rá – csapatszinten a legtöbb, szám szerint 46. Emellett védekezésben pedig ő indította a letámadást, amihez aztán Elo zárkózott fel elsőként, akire a legtöbb 5v5-ös figura volt felrajzolva. Viikilä pedig amellett, hogy 54%-kal nyerte a korongbedobásokat, végig kontroll alatt tudta tartani a játékot akár a saját, akár a semleges harmadban.

Amikor pedig Nagy Krisztián felépült, Szita Donát pedig beépült, a BJA-nak még több variációs lehetősége nyílt, miközben a többi fiatal is érdemi jégidőt kapott a hátsóbb sorokban, így a szezon során mindenkinél tisztán kirajzolódott a megfelelő fejlődési ív. A rozsomákok támadójátékán egyszerűen nem lehet fogást találni, és a speciális játékhelyzetek tekintetében is ligaelit az együttes. A 29.4%-os emberelőnyös és 91.1%-os emberhátrányos hatékonyság egyaránt a legjobb a mezőnyben. Az persze megint egy másik kérdés, hogy az alapszakaszban látott túlteljesítést fenn lehet-e tartani még az idei playoffban is. Merthogy a BJAHC idén mérkőzésenként közel egy góllal üt többet, mint ami a helyzeteik minősége alapján várható lenne. A 4.5-ös meccsenkénti ütött gólátlag kiemelkedően a legmagasabb, miközben a 3.6-os meccsenkénti xG „csak” a harmadik helyre rangsorolja a gárdát.

Rádaásul hátul is rettenetesen stabil a gárda, bár itt a bekkpárok kialakításánál sokkal többet kellett rotálnia a szezonban az edzői stábnak. Az első számú hátvédpárosnak Pozsgai Tamás és Szabó Bence kettőse számít, akik nagyszerűen egészítik ki egymást. Pozsgai jelenléte és korong nélküli stabilitása pedig lehetővé tette, hogy Szabó ilyen mértékben vállalhasson szerepet csapata támadójátékában. Huszonöt pontjával a csapat legponterősebb hátvédje lett az alapszakasz végére, ráadásul a páros mindkét tagja alappillére a csapat emberelőnyös és emberhátrányos játékának egyaránt. A fórjátékban ugyanakkor a hátvédek közül Garát Zsombor kapta a legtöbb jégidőt, aki egyébként az egész szezonban a legtöbb percet kapta, meccsenként 22 perc feletti jégidőt átlagolva. Mellette viszont folyton forogtak a bekktársak, Varga, Uimonen, Pozsgai, Gőz és Szabó négyes mindegyik tagjával legalább 90 percet töltött egyszerre a jégen. Garát a kékvonalas jelenléte miatt is kiemelt figyelmet érdemel az ellenfelektől, hiszen a BJA bekkjei közül övé volt a legtöbb kapura lövés idén 109-cel, de rajta kívül még Szabó is 100 feletti lövéssel zárt. Ugyanez a helyzet egyébként a szezon közben érkező Ivan Vorobjovval, aki kis mintán ugyan, de 60 percre vetítve 22 lövést átlagol, aminél többet csak Elo tud felmutatni, valamint a szintén 60 percre vetített 1.29-es lőtt gól átlaga szintén a legtöbb. Ezen alappillérek mellé pedig bárkit forgat is be az edzői stáb, a stabil védekezés a csatárok backcheckjeivel, ha nem is mondható garantáltnak, de mindenképp a liga egyik leghatékonyabb korong nélküli játékát eredményezik.

A meccsenkénti 2.36-os kapott gólátlag a legkevesebb az Erste Liga mezőnyében, ahogyan az ellenfeleknek meccsenként engedett 2.8-as xG pedig a második legalacsonyabb, de ahogyan a támadó, úgy a védő oldalon is megfigyelhető egy igen komoly túlteljesítés. Amiben persze elidegeníthetetlen érdemei vannak a két kapusnak is, bár a védekezés is hozzáteszi a magáét bőven azzal, hogy nem enged sok magas minőségű gólhelyzetet az ellenfeleknek. Farkas Rolandnak, aki 93.5%-ös védési hatékonysággal fejezte be az alapszakaszt és mindössze két góllal kapott többet, mint amennyit a kapujára érkező lövések minősége alapján az xGA előrevetít. De Kornakker Dánielnek sincs miért szégyenkeznie, aki szintén 92%-os hatékonysággal dolgozott. Egy ilyen kapustandemmel megtámogatva pedig nem véletlen, hogy a szezon elején még óvatosan kezelt BJA, az idei playoffra már a bajnoki cím egyik esélyeseként lépett elő.

Túlzás lenne azt állítani, hogy megoldott már nehezebb feladatot is a FEHA19, a kvalifikációs körből történő továbbjutás sikerélménye viszont extra felszabadultságot adhat a fehérváriaknak. Egészen döbbenetes magabiztossággal sikerült kicsapni a DEAC-ot, és intő jel lehet akár a BJA számára is mindez – bár a hosszú padból ebben a párharcbán már vélhetően kevesebbet tud profitálni a FEHA19, mint a kvalikörben.

Az Ambrus, Moksancev, Cizas sor nagy tempót diktált és céltudatosabb volt végig, mint az ellenfél. Ez a sor 25 lövéssel többel fejezte be a párharcot, mint a DEAC, Moksancev pedig a csatárok közül a legtöbb lövéssel zárt. És habár ez a sor volt a jégen mutatott játékot figyelembe véve a legdominánsabb a Debrecen ellen, végterméket figyelembe véve viszont a második-harmadik sor húzta a csapat szekerét. Dobos Bendegúz 3 góllal és két gólpasszal járult hozzá csapata továbbjutásához, Rétfalvi Kristóf pedig a második sor tagjaként hozott 2+3-at. Hogy milyen jól forgatta a sorait a FEHA19 az play-in körben, jól mutatja, hogy még a papíron nagy tűzerővel rendelkező DEAC ellen is a párharc végére a legalább 10 percig együtt játszó támadósorok közül egyedül a második sor zárt negatív Corsival, a másik három sor egyaránt pozitívan zárt. De ami talán még fontosabb, hogy a hatékonyság mindkét kapu előtt megvolt, így egyik sor sem fejezte be negatív gólkülönbséggel a szériát.

A legnagyobb támogatás viszont támadásban a kékvonalról érkezett, a csapat hat legtöbb lövéssel rendelkező játékosa között négy hátvédet találunk, kettőt az első két helyen. Csollák Márkó Tim Dolinar mellett teljesedhetett ki a 24 lövési kísérletével (melyből egyébként 7 emberelőnyös volt), Roman Racsinszkij pedig Dobmayer Dominik oldalán tehetett a közösbe 20 lövést. Míg a harmadik bekkpárban Kamil Mingazov tűzerejére építhetett 5v5 elleni támadójátékban a fehérvári együttes.

Védőoldalon pedig ugyan sok lövés érkezett, de ezek minősége egyáltalán nem volt magas, ami szintén a védekezést dícséri. Márkus Leventének mindössze 5.3-as xGA-val kellett szembenéznie, amiből kapott összesen négy gólt, vagyis a hárommeccses mintán még sikerült is felülteljesítenie, ami szintén alapjaiban határozta meg a csapat stabilitását. Amire a BJA kreatív, kombinatív és produktív támadójátéka ellen hatványozottan szükség lesz majd.

A két csapat idei négy alapszakaszbeli meccsét egyaránt a BJAHC nyerte, egy kivételével kifejezetten magabiztosan. És habár közhely, de nagyon igaz hogy a playoff egy más kávéház, amit a FEHA19 az előző körben be is bizonyított. Amennyiben a fehérváriak ugyanazzal a szervezettséggel le tudják zárni a saját semleges zónát és a saját kéket legalább annyira, hogy ne lehessen őket könnyen megverni átmenetkből, akkor okozhatnak nehéz harmadokat az alapszakaszgyőztes számára.

Az alapszakaszgyőztes hosszabbításra kényszerült a farmcsapat ellen, de Vorobjov átlövésével behúzta az első mérkőzést.

Az alapszakaszgyőztes BJAHC a legerősebb összeállításában fogadta a kvalifikációból érkező FEHA19-et: a vendégeknél Györffy és Salamon helyére Kóger Balázs és Alapi került be a negyedik sorba. A kapuban Farkas Roland és Márkus Levente kezdtek. Alig telt el másfél perc a mérkőzésből, megszerezte a vezetést a BJA: Nagy Krisztián centerezését Szita Donát vágta a kapuba, 1-0. Azonnal válaszolhattak volna a fehérváriak, de Moksancev lövése csak a vasat találta el. Intenzív oda-vissza játékot hozott a harmad, a kapura lövéseket a vendégek vitték, de talán Ádám Zsolt járt legközelebb a második találathoz.

A középső felvonás hasonlóan indult, mint az első: ezúttal Vorobjov adta középre a pakkot az alapvonal mögül, Szita kapásból ellőtte, 2-0. A 25. percben eljött a mérkőzés első speciális játékhelyzete, sőt Tóth Gergely kisbüntetése során a liga leggyengébb emberelőnyös egysége mattolta a legjobb védekezőt: Mingazov eresztett meg több sistergős bombát a kékről, az egyik az addig hibátlanul védő Farkasról Moksancev elé pattant, a szezon közben érkező orosznak csak az üres kapuba kellett húznia a korongot, 2-1. A 30. percben a BJA is kipróbálhatta emberelőnyös játékát, Márkus vezetésével kivédekezték a fehérváriak. A folytatásban Djumic lőtt kapuvasat, majd a 38. percben Galoha törlesztett egy korábbi sérelmet, fejre irányuló támadását végleges kiállítással honorálták a játékvezetők. A nagybüntetésből még csak fél perc telt el, amikor újból 4 a 4 következett, Cizas maradt le és akadályozta ellenfelét. Az egyenlő létszám a hazaiakat zavarta meg jobban, fél perccel a harmad vége előtt Fekete Alex indult meg, szépen húzogatta a korongot Szabó Bence mellett, majd kilőtte a hosszút, 2-2.

A harmadik játékrészt Galoha áthúzódó kiállítása miatt emberelőnyben kezdte a FEHA19, majd 7 másodperccel a kiegészülést megelőzően Gőz Balázs is kiülhetett két percre. A nagy vendég lehetőség dacára az eredmény nem változott. A folytatásban mindkét együttes visszább vett, a stabil védekezés került előtérbe. Egészen az 50. percig, amikor egy lecsorgó korong Keceli-Mészáros elé került a BJAHC kapuja előtt, a 19 éves támadó fonáklövése utat talált Farkas kapujába, 2-3. Fél percig sem tartott a FEHA19 vezetése: Tóth Richárd lépett el Dolinar mellett, szélről leadott lövése átment Márkus lábai között, 3-3. Lendületben maradtak a hazaiak, Csollák csak szabálytalanság árán tudta megakadályozni az újabb nagy helyzetet. Kangyal Balázs együttese második emberelőnyével sem élt, majd a kiegészülést követően újból biztonsági játékra törekedtek a csapatok. A fennmaradó időben több gól már nem esett, hosszabbítás következhetett.

A ráadás első percei BJAHC-fölényt és Gőz helyzetét hozta. Moksancev vezetésével kijött a szorításból a FEHA19, ám a 65. percben mégis góllal zárult a budapestiek akciója: Elo a földön fekve készítette le a korongot Vorobjovnak, az orosz bekk középtávoli lövése kipókhálózta a felső sarkot. A BJAHC hosszabbítást követően 4-3-ra megnyerte az első mérkőzést, folytatás vasárnap este 19:30-as kezdéssel, ismét Káposztásmegyeren, ellenben az M4 Sport+ kamerái előtt.

Fotó: Várhegyi Erna / BJAHC

Nyilatkozatok a BJA–FEHA19 negyeddöntő hosszabbításba torkolló nyitó mérkőzése után.

Videón a túlórába nyúló BJA–FEHA19 legfontosabb jelenetei.