• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Kiegyensúlyozottság vs. formaidőzítés?

Az Erste Liga-rájátszás első körének nyitó párosításában két egészen különböző dinamikájú alapszakaszt a háta mögött tudó csapat találkozik egymással. De vajon a playoffban az egész szezonban kiegyensúlyozottan magas minőségű teljesítmény, vagy a jó formaidőzítés értékelődik fel a DVTK Jegesmedvék–FTC-Telekom párharcban?

A Ferencváros remekül kezdte az idényt, a magyar bajnoki címvédő az első hét mérkőzéséből hatot megnyert, és úgy tűnt, minden gördülékenyen megy. Aztán jött a Kontinentális Kupa selejtezője, ahol elmaradt a továbbjutás, majd visszakanyarodva az Erste Ligára egészen pocsék formát mutatott Fodor Szabolcs csapata. A Ferencváros vezetőedzőjének ráadásul a sérültek mellett a légiósok sem hozták meg középtávon azt a pluszt, amivel átlendíthették volna a csapatot a holtponton, így megkezdődött a vártnál is hosszabb újratervezés. A Kontinentális Kupa hétvégéjétől egészen a naptári év végéig mindössze egyszer fordult elő a Fradival, hogy egymás után legalább két mérkőzést nyerjen a bajnokságban, a Magyar Kupa küzdelmeitől pedig már a negyeddöntőben elbúcsúzott az ősi rivális Újpest ellen. Az Erste Ligában viszont a Ferencváros 2023-ban lejátszott 11 meccséből nyolcat megnyert, mindössze háromszor szenvedett vereséget, és egy kétmeccses, egy hárommeccses, illetve egy újabb kétmeccses győzelmi sorozattal zárta az alapszakaszt.

Ebben a szezonban is elég egyértelművé vált, hogy a csapat legfontosabb játékos Nagy Gergő, aki 33 meccsen szerzett 48 pontjával toronymagasan nyerte a házi listát – ez a 48 pontos teljesítmény ligaszinten a nyolcadik helyre elegendő, ahogyan a 28 kiosztott gólpassza is, melyből 21 elsődleges assziszt volt. A csapatkapitány egyébként a Ferencváros egyetlen játékosa, aki pont/meccs átlag fölött hozott ebben a szezonban, ezt megközelíteni csak Kulmala és Kestilä tudta. Nagy 196 kapura lövési kísérlete a negyedik legtöbb volt csapaton belül, és 34 minősített gólhelyzete szintén a legjobbak között volt. De a magyar válogatott centere nemcsak a támadójátékban vállal nagy szerepet, hanem a kétirányú játéka is rengeteget hoz a csapat konyhájára. Emberhátrányban a csatárok közül csak Kestilä, Kulmala és Betteridge töltött több időt a jégen, miközben a korongbedobásokat 52%-ban meg is nyeri. Az FTC-Telekom első embere mellett gyakran cserélődtek a sortársak, az egész szezonos minta viszont azt adja ki, hogy a leghatékonyabb párost Rasmus Kulmalával alkotta. A finn-magyar szélső második lett a házi pontlistán (34 meccs, 12 gól, 21 gólpassz), s Nagyhoz hasonlóan a kétirányú játékban is nagyon fontos eleme csapata játékának, idevéve az emberhátrányos szituációkat. Habár mindössze 12 gólt szerzett, az end product összességében rendben volt nála: 199 kapura lövési kísérlete a harmadik legtöbb csapaton belül, az 51 minősített gólhelyzete pedig 13-mal több, mint amennyivel Kestilä áll a házi lista második helyén. Azok a sorok, amelyekben Nagy és Kulmala együtt szerepelt idén, és legalább 20 percet töltött a jégen 5v5-ben, összesen 115-tel lőttek többet kapura, mint az ellenfél, ami jól mutatja, hogy ez a páros mennyire jól tudja diktálni a játék ritmusát. Ugyanakkor azt hozzá kell tenni, hogy ezt a két játékost gyakorta a szezon elején és derekán külön sorokban játszatta Fodor Szabolcs pont azért, hogy két sorában is legyen egy olyan játékos, aki akár szélsőként, akár centerként tudja kontrollálni a mérkőzés ritmusát. A szezon végére viszont elég egyértelművé vált az edzői stáb számára, hogy a két magyar csatárt egy sorban szerepelteti, és harmadikként a szezon közben érkező Matias Sointu került melléjük. Sointu jól szállt be, 7 meccsen 3 gólt és 3 gólpasszt szerzett az Erste Ligában, és ugyan csak kis mintán, de 60 percre vetítve a harmadik legtöbb minőségi gólhelyzet az övé.

Ha lesz egy sora 5v5-ben a Ferencvárosnak, ahol nem lesz gond a tűzerővel, akkor az vélhetően a Betteridge, Kestilä, Sailio alkotta trió. Oliver Betteridge 60 percre vetítve 18 lövést jegyez, csakúgy, ahogyan Aku Kestilä, aki amellett, hogy 241 lövésével magasan vitte a házi lista első helyét, 21 találatával a csapat házi gólkirálya is lett. Mindkét játékos a Nagy, Kulmala pároshoz hasonlóan stabil eleme a Fradi emberhátrányos játékának, de a légiósduó sokkal inkább támadásban tud a csapat hasznára lenni. És amíg a Nagy, Kulmala viszonylatban mindkét játékos képes arra, hogy helyzeteket alakítson ki – akár saját magának is –, addig Kestilä sokkal inkább a társak helyzetkialakító és játékszervező képességére van utalva. Ettől függetlenül egy playoffpárharcban az egyéni villanásaival abszolút tényező lehet a finn, és nem csak a végtermékkel, hanem a ritmusváltásaival is, hiszen 13 kiharcolt kiállítása a legtöbb a csatárok között csapaton belül. Ahogyan nagyon sok játékos, úgy Betteridge és Kestilä ideális helyét is nagyon sokáig kereste az edzői stáb, így a melléjük kerülő harmadik játékos kiléte is sokáig kérdőjeles volt. A szezon végére azonban ebbe a sorba is egy szezon közben érkező játékos lett a megoldás, Jari Sailio, aki a legtöbb jégidőt ebben a szezonban Kestilä és Kulmala oldalán hozta össze. Ez a sor igen komoly tűzerővel rendelkezik, a kérdés pusztán az, hogy milyen hatékonysággal dolgozik majd a kapu előtt.

És ez nemcsak ennél a sornál kérdés, hanem összességében a Ferencváros támadójátékának is a legnagyobb kérdőjele. Merthogy a zöld-fehérek hiába alakítanak ki rengeteg lövőhelyzetet és meccsenként a legtöbb minősített gólhelyzetet, a mennyiséghez nem társul megfelelő minőség. Az FTC-Telekom idén hiába alakította ki az Erste Liga mezőnyében a legmagasabb xG-t mérkőzésenként (3.9), ezekből mindössze 3.2 gólt üt per meccs, 0.7-tel kevesebbet, mint amit a várható gólmodell előrevetít – ez pedig az egész ligában a legnagyobb alulteljesítés. Ezen a hatékonyságon javíthat a szintén a szezon közben a csapathoz érkező Turbucz Martin, aki 9 meccsen 2 gólt és 7 gólpasszt tett a közösbe.

A minőségi hatékonyságon kívül pedig szintén visszatérő probléma volt a fővárosiaknál, hogy nem volt elég mély a pad, most viszont joggal reménykedhetnek abban, hogy a keret megfelelő feltöltése után a playoffnak már egészséges rotációval tudnak nekivágni.

Az egész alapszakaszon átívelő kísérletezgetés természetesen a hátvédpárokat is mélyen érintette, gondolva itt elsősorban Nilsson kivágására és Sarcia kiesésére – utóbbi a harmadik számú hátvédpáros kilétét érintette igazán, a top4 hátvéd jégidő és szerepkör alapján elég egyértelműnek hatott. Lauri Kärmeniemi és Seregély Máté párosa messze a legtöbb jégidőt töltötte együtt a 2022/23-as szezonban 247:29-cel. A finn a Ferencváros legstabilabb pontjának is tekinthető ebben a hátvédrotációban, hiszen a Hraballal alkotott bekkpárja a második legtöbb jégidővel zárta az alapszakaszt. Ugyanakkor Kärmeniemi idén sokkal többet hibázott a saját harmadban az első passzoknál, és sokkal többet vállalt a semleges zónában, amiből ugyan gyakran profitált csapata – akár kiharcolt kiállításokkal is –, de esetleges korongszerzés után egyből gólhelyzetet tudtak kialakítani az ellenfelek átmenetből. Nem meglepő, hogy Kärmeniemi zárta a legtöbb lövéssel az alapszakaszt a Fradi hátvédjei közül (180) – főleg annak ismeretében, hogy sok emberelőnyös figura is jött ki a finn bekkre. Jozef Hrabal érkezését követően egyből a két top hátvédpár egyikében találta magát folyamatosan, a kérdés csak az volt, hogy ki forogjon be mellé Sarcia sérülését követően. Ezért is zárt csak 74:40 jégidővel Julius Marvával alkotott hátvédpárosa, merthogy Marva és Sarcia egész évben egymásnak adogatta a helyet a rotációban. Ami egy viszonylag stabil pontot jelentett még a védelemben, az Boros Dániel és Konsta Mesikämmen párosa, amely a harmadik legtöbbet szerepelt együtt idén – az egyetlen probléma, hogy a -7-es gólkülönbségüknél csak egy hátvédpár hozott rosszabbat csapaton belül idén (Boros, Kärmeniemi -10).

Összességében egyébként jó a Ferencváros védekezése, hiszen mérkőzésenként mindössze 2.7-es xG-t termeltek ellenük az ellenfelek, ami az egész EL mezőnyét tekintve a legalacsonyabb. Hogy mégis meccsenként majdnem 3 gólt kapott a Fradi (0.3-as alulteljesítés), az elsősorban annak köszönhető, hogy idén nem igazán jött az extra kapusteljesítmény. Arany Gergely idén 16 góllal kapott többet, mint amit a helyzetek minősége alapján előrevetít a modell, Nagy Kristóf pedig 21 góllal.

A Ferencvárossal ellentétben a DVTK Jegesmedvék szezonjának nem volt egy olyan pontja sem, ahol a miskolciak igazán megzuhantak volna, és igazából már a szezon eleji erdélyi túra után lehetett sejteni, hogy a DVTK akár nagy célokért is küzdhet idén. És ahogy haladtunk előre az időben, ez úgy lett egyre világosabb mindenki számára – habár a realitás talaján maradva azzal lehetett kalkulálni, hogy a BJA, GYHK mögötti külön bajnoki versenyfutás megnyerése és egy jó kupaszereplés lehet a csapat plafonja. Utóbbi elmaradt, ami viszont fontosabb, hogy előbbi összejött, így még pont választhatott ellenfelet a rájtászás első körére.

A miskolciak egész éves teljesítményének kulcsa a fenntarthatóság volt. Sem a saját, sem az ellenfél kapuja előtt nem volt drasztikus alul-, vagy felülteljesítés, így a Jegesmedvék játéka végig megegyezett a valósággal. Az egyik legtöbbet a csapat előremeneteléért Valentyin Razumnyak tette. A DVTK csatára 28 góljával magasan a házi lista élén zárt, amivel ráadásul a liga góllövőlistáján is az előkelő második helyet szerezte meg. Emellett 46 minősített gólhelyzete és 201 kapura lövési kísérlete szintén kiemelkedően a legtöbb volt csapaton belül, s csupán ketten harcoltak ki nála több kiállítást. Kapu előtti jelenlétét és hatékonyságát jól mutatja, hogy 28 góljából 19-et vagy közvetlenül a kapu előtti területről, vagy az alacsony slotból jegyzett. A szezon utolsó néhány meccsére Razumnyak ugyan kikerült a Páterka, Kulesov páros mellől, de nem feltélten lenne meglepő, hogyha a legjobb sor újra összeállna a Ferencváros ellen. Páterka Bence az egész szezonban 57%-os hatékonysággal hozta el a korongokat, és 11 elsődleges gólpasszával az élen zárta a házi listát. Kétirányú játékban remekelt egész évben, és rengeteg lövőhelyzetet készített elő elsősorban Razumnyaknak a szezon közben. Hasonló szerepköre volt Vlagyiszlav Kulesovnak is, akinek szintén inkább az előkészítés jutott osztályrészül, akár 5v5-ben, akár emberelőnyben. Ez a sor az egész szezonban minden szituációt nézve 72-vel lőtt többet kapura, mint amennyit engedett az ellenfeleknek.

Eközben a Mattyasovszky, Miskolczi, Galajda trió 76-tal lőtt kevesebbet, mint amennyit engedett. Nem meglepő tehát, hogy a DVTK edzői stábja e különbség drasztikus csökkentésére úgy reagált, hogy az ellenfél kapujára legveszélyesebb játékosát lehozta Miskolczi és Galajda mellé. Így Razumnyak lövései megmaradtak, miközben a friss érkező Berdnyikov pedig a topsorban szokhatta új csapata légkörét. Releváns tűzerő híján a szezon jelentős részében a Miskolczi Márk vezette ötösnek inkább a védekezésből kellett kivennie a részét. Ugyanakkor hogy ilyen drasztikusan túl tudták lőni az ellenfelek az alapszakaszban ezt a sort, az részben annak is köszönhető, hogy rengeteg korongot tudott elhozni az ellenfél a miskolci harmadban. Miskolczi ugyanis mindössze 46%-os hatékonysággal dolgozik korongbedobásoknál, de saját harmadban még ennél is alacsonyabb sikerességi rátát tud felmutatni (44%). Galajda Zsombor idei játékában viszont volt bőven fantázia, 7 góljával kifejezetten előkelő helyen végzett a házi listán. De összességében ahhoz, hogy ez a sor ne generáljon masszívan negatív számokat mind lövéskülönbségben, mind gólkülönbségben, ahhoz szükség volt a sor átalakítására és egy olyan játékosra, aki akár saját magának is képes kialakítani a helyzeteket.

A DVTK egyik legnagyobb erőssége a mélysége lehet, hiszen egy hosszú playoffmenetelés kulcsa mindenképpen az, hogy ha a hátsóbb sorok is hozzá tudják tenni a magukét. A DVTK-ban ugyan Razumnyak 28 góljával kiemelkedett, de rajta kívül a harmadik sorból például Jan Blasko és Lövei Dávid is átlépte a 10 gólos határt, miközben Vas János 5v5-ben a kétirányú játékával, emberelőnyben pedig a játékszervező képességével tesz hozzá nagyon sokat. Vas a szezon során játszott korábban egy sorban a Kulesov, Razumnyak párossal is, de amikor mindenki egészséges, akkor elsősorban a negyedik sor centere. Öt emberelőnyös elsődleges asszisztja – a legtöbb csapaton belül – jól mutatja, hogy milyen jól tudja mozgatni a csapatot támadásban létszámfölényben. És akkor még ott van a 7 meccsen hét pontot szerző Roman Berdnyikov is.

A miskolci hátvédrotáció különlegessége az egyensúly. Kiss Roland ugyan csapatszinten is a harmadik legtöbb lövéssel fejezte be az alapszakaszt a maga 154 kísérletével (a legtöbb a hátvédek közül), de mellette ott van az a Vojtkó Mátyás, akinek ebben a bekkpárban pont az a dolga, hogy egy picit hátrébb helyezkedjen el az ellenfél kékjénél, hogy aztán visszazárjon és megakadályozza a gyors átmenet lehetőségét. Kiss agresszivitása pedig nemcsak a koronggal, hanem anélkül is tetten érhető: gyakorta lép fel a kékről akár a kör magasságáig ütközni – a hátvédek közül övé is a legtöbb ütközés csapaton belül. Az más kérdés, hogy ez gyakorta nem vezet eredményre, nem is véletlen, hogy ez a hátvédpáros kapta a legtöbb gólt csapaton belül 5v5-ben; igaz, azt hozzá kell tenni, hogy övék is volt a legtöbb jégidő. Kevin Wehrs és Jesper-Juhani Ilvessuo hatékonyságban veri a fentebb említett hátvédpárost. Wehrs 18 pontjával a csapat második legponterősebb hátvédje lett az alapszakasz végére, és tökéletesen megtalálták az összhangot Ilvessuóval. A Vojtkó, Kiss bekkpár csapatdinamikájához hasonlítható az a hátvédpár, melynek egyik tagja Szirányi Bence, akit igazából jolly jokerként bárki mellé berotálhat az edzői stáb, mert képes akár támadásban is többet hozzátenni a csapat játékához, de ha úgy van, akkor a korong nélküli játékra fókuszál.

Hogy a DVTK az egész Erste Ligában a harmadik legkevesebb gólt kapta, és hogy meccsenként csak 2.6 gólt kap átlagban – ami egy szolid hattizedes felülteljesítést jelent –, az Janis Voris fantasztikus szezonjának eredménye. Voris ráadásul a gyergyói Rasmus Rinne után a második legnagyobb terhelést kapta, csapata 36 meccséből 34-en védett 90% fölötti hatékonysággal.

A két csapat alapszakaszban lejátszott négy egymás elleni mérkőzéséből kettőt nyert a DVTK, és kettőt a Ferencváros, a találkozók különlegessége pedig az volt, hogy mindig a vendéggárda nyert. Az eredmények (három meccs is egygólos különbséggel dőlt el, egy pedig kettővel), illetve az adott találkozókon mutatott játék képe alapján is rendkívül közel áll egymáshoz a két együttes. Ezért is lesz kulcs, hogy melyik gárda lesz képes előrelépni a speciális játékhelyzetekben, mert két egymáshoz ennyire közel lévő csapat párharcát a PP/PK döntheti el. Főleg az a csapat kerülhet nagy helyzeti előnybe, amelyik képes lesz a liga egyik legrosszabb emberelőnyös játékát egy kicsit magasabb szintre emelni. Ez egy topcsapat ellen, mint a Gyergyó, vagy a BJA a meccsben maradáshoz lehetne elegendő, ebben a viszonylatban viszont akár az egész párharcot döntően befolyásolhatja.

A párharc parázs nyitó felvonását a háromszor is vezetést szerző, harmadszorra már meg is tartó miskolciak nyerték meg hatalmas harc után.

Mindkét szakvezető megkeverte némileg a kezdőket a két együttes legutóbbi (a csapatok utolsó előtti alapszakasz)bajnokijához képest. A DVTK-nál Voris, a Fradinál viszont Arany hiányában ismét Nagy Kristóf kezdett, a hazaiaknál Szirányi és Bennett most az első bekkpárt alkotta, Kiss Roland és Vojtkó a harmadik ötösbe költözött. A vendégeknél Sointu betegség miatt nem volt, így Tóth Adrián került fel jól ismert társai, Kulmala és Nagy Gergő mellé.

Az elejétől fogva kemény, jó iramú playoffmeccset láttunk. A fizikális játék nyomán a DVTK került először előnybe már 4 perc után, az FTC jól védekezett, majd Kiss Roland és Turbucz kapott egy páros kiállítást egy kakaskodást követően. Fél percre rá a zöld-fehérek is fórhoz jutottak, Skrabov kiszórása után 4 a 3 ellen Vorisnak kellett nagyokat fognia. Immár egyenlő létszámnál, hat perccel az első szünet előtt Páterka lőtt ígéretes szögből, odaért egy ütő, majd Szirányi veszélyeztetett, s ért vissza jól utána. Kicsivel több mint három minutum volt hátra, amikor egy támadó kéknél elszórt koronggal lefordult a Fradi, Betteridge közeli lövését Voris védte és feküdt rá a veszélyes pakkra. Nagyon egálos, tipikus párharcnyitó playoffharmad volt kevés, 5-5 kaput eltaláló lövéssel, a bulielhozatalban volt egyedül jelentős különbség, 8-4 a Miskolc javára.

A fordulás után az FTC kezdett lendületesebben, egy hazai bulielhozatal után viszont Bennett bombáját kapta le Nagy, majd egy szép passz után Kulmala helyzete halt el. Válaszul Berdnyikov lövése után Razumnyak éles szögből veszélyeztetett, Nagy a helyén volt a rövidnél. A meccs feléhez közeledve aztán Kulesov cselezte be magát a támadóharmadba, nagy lövését fogta a kapus, majd Mattyasovszky helyzete maradt ki – egyre inkább átvette az irányítást a DVTK. Ennek végül ki más, mint Razumnyak révén lett meg az eredménye. Az orosz házi gólkirály a palánk mellett szedett össze egy elhagyott korongot, középre húzott vele egy szép csellel, türelmesen kivárt, áttette a fonákjára és a kapus mozgásával ellentétesen húzta be a lábai között. Gyönyörű góllal vezetett a DVTK, egy klasszis megmozdulás jelentette a különbséget félóra után (1-0). Gyorsan, két és fél percre rá egyenlített azonban az FTC: Seregély szerezte meg jókor szezonbeli első találatát, miután egy lövőcsellel megfektette a blokkolni szándékozó Razumnyakot, lövése pedig Miskolczi térdén megpattanva vágódott a hazai hálóba. Az egalizálás után kezdett kimondottan paprikássá válni a hangulat. Előbb Tóth Adrián találta meg sokadszorra Vorist, ezúttal egy kapu mögötti szituációnál, majd a kapu előtti keménykedések, odacsapások nyomán alakultak ki komoly tömegjelenetek. A pankrációk nyomán szépen felsorakoztak a renitensek mindkét büntetőpadon, összesen 9-en(!), 5 a 4 arányban – a bonyolult matek vége az lett, hogy a jégen ugyanilyen arányú miskolci előny következett a tömegverekedést kirobbantó Razumnyak-helyzet után. A második miskolci gól viszont már a kiegészülés után következett. Berdnyikov tartotta meg Kulesovnak, az orosz-magyar remek passzal fordított át az üresen érkező Páterkának, a nagy szezont futó támadó pazar csel után mattolta Nagyot (2-1).

A záró játékrész elején másodszor is egyenlített az FTC-Telekom. Egy vendégtámadás során hagyott ki többször is a miskolci védelem: előbb hárman is egyvonalban hátrálva hagyták lőni az ellenfelet, majd Sailio tehette rá közelről, a centerposztról kétszer is – másodszor is teljesen zavartalanul tehette ezt, ekkor már Voris is tehetetlen volt. A 47. percben azonban harmadik alkalommal is megszerezték a vezetést a Jegesmedvék. Marva emelt ki egy korongot a játéktérről, a játékkésleltetésért jogosan megítélt kisbüntetés alatt Berdnyikovra nem jutott ember létszámhátrányban, az orosz Wehrs lekészítését követően Ovecskin-szögből és -módra bombázott kapásból a hálóba (3-2). A hátralévő időben a Miskolc stabil volt hátul, elöl Razumnyaknak akadtak még veszélyes lövései, majd hat perccel a lefújás előtt Sailio ütközte le látványosan Galajdát a palánk mellett. A végeredményt Blasko állította be üres kapura 8 másodperccel a vége előtt, a DVTK így kőkemény playoffmeccs, óriási küzdelem után otthon tartotta a negyeddöntő nagyon fontos nyitó összecsapását – folytatás vasárnap 18 órától ugyanitt, a Népkerti Jégcsarnokban.

fotók: Nagy Gábor Sándor/DVTK Jegesmedvék

A DVTK Jegesmedvék–FTC-Telekom párharc első meccsének edzői nyilatkozatai.

Tokaji Viktor (vezetőedző, DVTK Jegesmedvék): “Hazai pályán ilyen közönség előtt mindig jó dolog nyerni. A mérkőzés bebizonyította, hogy egy parázs hangulatú párharc lesz. Tudtuk kontrollálni a mérkőzést, ez volt a döntő faktora ennek a meccsnek, nem engedtük ki a kezünkből a kezdeményezést. A Ferencváros jött az eredmény után, de mindig meg tudtunk újulni. Ezt a játékot kell folytatnunk, egy kis lépcsőfokot tettünk meg, de már a vasárnapi, szintén hazai meccsre koncentrálunk.”

Fodor Szabolcs (vezetőedző, FTC-Telekom): “Nagyon jó hokimeccs volt, egy igazi rájátszás-találkozó. 1-0-ra vezet az ellenfél, de ez a playoff, amit a rövid memória jellemez. Vasárnap jön egy újabb meccs, lehet látni, hogy a DVTK egy rendkívül jó csapat, ezt most is bebizonyították, jól küzdenek. Minden tudásra és minden akaratra szüksége van annak, aki ebben a csarnokban nyerni szeretne. Közel voltunk hozzájuk, egy emberelőnyös lövés döntött.”

A DVTK–FTC negyeddöntő nyitó ütközetének összefoglalója.