A Szereda túl nagy rangadó lett volna az első körre

Az Erste Liga-playoffra hangolva mind a nyolc együttesből megkérdeztünk egy-egy kulcsjátékost, mit vár a negyeddöntőtől. Keceli-Mészáros Mátyás (FEHA19), Lövei Dávid (DVTK Jegesmedvék), Becze Tihamér (SC Csíkszereda), Farkas Simon (FTC-Telekom) és Schlekmann Márk (BJAHC) után a Gyergyó 26 találatos gólgyárosa, a válogatottban is remeklő Vincze Péter került sorra.

A második helyre futottatok be végül, de igen meggyőző alapszakaszt mentetek, nagyon kompakt csapat benyomását keltve. Úgy tűnik, elöl-hátul egyben van a GYHK, és a számok is magukért beszélnek, szinte az összes fontos mutatót vagy gyergyói játékos vezeti, vagy ott vagytok az élmezőnyben. Miben lehet még fejlődni a playoffra?

Valóban jól sikerült az alapszakaszunk, nem voltak nagyobb hullámvölgyeink, és a termelékenységünkkel sem akadt gond; láthatjuk, hogy a liga kanadai táblázatán is az első két játékos gyergyói. A sors fintora az is, hogy ennek ellenére az utolsó meccsünkön buktuk el az alapszakaszelsőséget, a DAB ellen, meg az is, hogy a negyeddöntőben megint velük találkozunk majd. Nagyon így sem kell semmin változtatnunk, úgy kell játszanunk, ahogy a szezon nagy részében. Az emberelőnyünk szerencsére kiválóan működik, és a szezon második felére a hátrányunk is jelentősen feljavult néhány változtatásnak köszönhetően. Igaz, hogy a playoffban már a keményebb, fizikálisabb stílusú hoki szokott jellemző lenni, de szerintem ezzel sem lesz gondunk.

Extra motivációt ad a csapatnak az, hogy legutóbb nagyon balszerencsés módon ért véget a szezonotok, miután gyakorlatilag a vírus döntötte el az FTC elleni elődöntős párharcotokat?

Abszolút, az egész évünket erre építettük fel, hogy nekünk van egy befejezetlen ügyünk tavalyról. A csapat nagyja együtt maradt, igazából két új ember van csak a tavalyi brigádhoz képest, úgyhogy bátran mondhatom, hogy mindenki extra motivált, nagyon várjuk már a vasárnapot!

Egyértelmű volt, hogy a DAB-ot választjátok, dacára annak, hogy velük egész szezonban alaposan megszenvedtetek?

Ez igazából úgy történt, hogy még a playoff-kvalifikáció előtt mindenki leírta egy lapra a saját sorrendjét. Ahogy bizonyára a legtöbben, úgy mi is azzal számoltunk előzetesen, hogy a DEAC és az Újpest jut be a rájátszásba. Valószínűsítettük, hogy az alapszakaszelső BJA az UTE–DAB párharc győztesét választja majd ki, és így mi a DEAC-ot választottuk volna. A papírforma borulása után viszont maradt a szezon végére egyre jobban beerősödő Fradi, a Csíkszereda, ami a közelség és amiatt logikus lett volna, hogy a szezonban négyszer legyőztük őket – de az túl nagy rangadó lett volna az első körre, szinte biztos, hogy nagyon megviselte volna mindkét társaságot fizikailag és mindenhogyan. Érdemes lesz majd megnézni a Brassó elleni párharcukat, szerintem iszonyatosan kiélezett lesz. Így gyakorlatilag maradt a DAB: nem mondom, hogy örülünk, vagy nem örülünk, őket kell legyőzni és kész. Az egyetlen csapat, amelyik ellen idén még nem sikerült nyernünk hazai jégen, ezt kell most megtörnünk. Legutóbb is majdnem sikerült, közel voltunk hozzá, ám a kapusuk nagyszerűen védett – meg kell találnunk az utat a hálójához. Nem lesz egy könnyű párharc, mint ahogy szerintem egyik sem lesz az, a lényeg, hogy mindegy, hogy hány meccsen, csak húzzuk be valahogy.

Sokszor volt már szó arról, hogy valósággal kivirágoztál Gyergyóban: most is 26 gólt termeltél, amivel harmadik helyen végeztél a góllövőlistán, emellett a válogatottban is rendre jól mész. Minek köszönhető ez?

A csapat és a társaim nyilván az egyik fő indok, a másik pedig, hogy nagyon sok gólt lövünk emberelőnyben, én pedig bent vagyok fórban, lövőhelyen, és nagyon sok passzt is kapok. Emellett a magánéletemben is minden jól alakul, van egy szép kisfiam, a családom is nagy lökést ad. De egyébként az egész társaságra, így rám is igaz, hogy rengeteg munkát teszünk bele, pluszedzésekkel, a tréningek végén még ott maradunk lőni, és a kondiban is sokat dolgozunk. Ezek pedig végre megtérülni látszanak.

Mennyire foglalkoztatok azzal, hogy a szezon eleje óta az egyik favoritként kezelnek titeket, s ez mostanra sem változott?

A kimondott elvárás a döntőbe kerülés, de nyilván mindenki azért van itt, hogy bajnokságot nyerjen. Már tavaly is úgy éreztük, hogy képesek lehetünk rá, és most még két jó játékossal bővültünk. Továbbra is úgy érzem, hogy az esély megvan, az csak rajtunk múlik, hogy élni tudunk-e vele. Most meccsről meccsre, párharcról párharcra kell mennünk, nem foglalkozunk azzal, mi vagy ki lesz a következő. Elsőként a DAB-on kell túljutnunk: mi tizenhat napja nem játszottunk Erste Liga-bajnokit, ők viszont szériából érkeznek, úgyhogy nem lesz ez egy lefutott párharc!