A bemelegítő focitudásomon van mit csiszolnom

Az A csoportos világbajnokságra készülő Gottlibet Zóra vonalbíróként ott volt az Universiadén, és az Erste Ligában is jól érzi magát.

Szeptember 26-án bemutatkoztál vonalbíróként az Erste Ligában. Az azóta eltelt bő négy hónapban hány küldést kaptál még? Mennyire sikerült beilleszkedned, másként kezelnek-e a játékosok?

Már kilenc mérkőzésen működtem közre mint vonalbíró, ami nagy megtiszteltetés, nagyon élveztem az összes meccset. Úgy érzem, sikerült beilleszkednem, bár a bemelegítő focitudásomon van mit csiszolnom. A játékosoktól nem kaptam semmilyen rosszalló megjegyzést a szokásos „ez miért nem les/tilos” kérdéseken kívül.

Ott voltál az Universiadén is. Hány mérkőzésen vettél részt az egyetemisták világjátékán? Milyen élményekkel tértél haza a tengerentúlról?

Amerikában öt meccsen fújtam, amik között volt egy Kanada–USA telt házas mérkőzés is, az nagyon jó élmény volt. Talán ez volt a torna egyik legizgalmasabb meccse, ezen múlt, hogy bejut-e az elődöntőbe az USA, így nagyon küzdött mindkét csapat. Gyors, élvezetes meccs volt, örülök, hogy részese lehettem. Ugyanakkor olyan meccset is fújtam, ami 21-0-ra végződött. Szuper volt a társaság is, élmény volt a lányokkal dolgozni, esténként kártyapartiztunk, sőt, még hóembert is építettünk. Az első kilenc napon egy kisebb városban voltunk, Potsdamban, és csak ez után költöztünk át Lake Placidbe, ahol kicsit több volt a látni- és tennivaló. Kilátogattunk a magyar fiúk meccsére is, hogy szurkoljunk nekik.

Májusban még ott volt a neved a női válogatott keretében. Kizárja-e egymást, hogy IIHF-játékvezető és válogatott jégkorongozó is lehess egyszerre?

Igen, valóban lehetőséget kaptam a válogatottban, de az utazó keretbe végül nem kerültem be. Hogy a kettő kizárja-e egymást? Valószínűleg, és azt hiszem, a játékvezetést választottam volna, ha erre a döntésre került volna sor.

A férfiak/fiúk között melyik az a legmagasabb szint, ahol lehetőséget kaptál piros szalaggal a karodon? Tervben van-e, hogy akár az Andersen Ligában is kipróbáld magad vezetőbíróként?

Az idei szezonban talán négy U16-os meccset vezettem középen. Egyelőre nem tervezem, hogy váltsak, szeretek vonalazni és jobban is érzem magam, mint középen. Idővel lehet, hogy meggondolom magam, de most még egy pár évig nem hiszem, hogy sokat fogok középen fújni.

Mi vár rád a szezon hátralévő részében Magyarországon és nemzetközi szinten?

Most jön a legfontosabb időszak a szezonban minden korosztálynak, a rájátszás. Sok kiélezett mérkőzés lesz, ahol remélem, lehetőséget kapok. Ahogy véget ér a szezon Magyarországon, április elején utazom ki Kanadába az A csoportos vb-re. Addig is szárazon edzem, hogy a világbajnokságra topformában legyek és jól tudjak teljesíteni.

Játékosként még aktívan szerepelsz az FTC-Telekom színeiben. Mennyire tudsz játékos maradni a jégen és elkerülni azt, hogy ne reklamáld meg a kollégád ítéletét?

Őszintén? Mint amennyire a legtöbb játékvezető. Amikor játszom, próbálok nem a játékvezetőkkel meg az ítéletekkel foglalkozni, hanem a játékkal, de nehéz figyelmen kívül hagynom, nem reagálni, ha nem értek egyet velük – ám ezt kulturált módon szoktam megtenni, ha erre kerül a sor. Mivel a csapatunk főként fiatal játékosokból áll, ezért próbálom őket tanítani, példát mutatni, hogy hogyan viselkedjenek, kommunikáljanak a játékvezetővel, ha szükséges.