A DEAC példája lebeghet a szemünk előtt

Az UTE rutinos csapatkapitánya, Benk András a gyenge bajnoki alapszakasz után bízik a szebb folytatásban, s abban, hogy az MK-döntőben bármi összejöhet. És Magosi Bálintnak is üzent.

A hétvégi Magyar Kupa final fourt méltóképp felvezetendő mind a négy résztvevő csapat egy-egy alappillérét kérdeztük meg, mire számít a Tüskecsarnokban. Az UTE rutinos csapatkapitányával, Benk Andrással kezdjük a sort.

A szezont megelőzően a vezetőség a legjobb négybe jutást tűzte ki célul a ligában, ami, most már kijelenthető, alsóházi rájátszás útján sikerülhet legfeljebb. Mit jelent a csapat számára, hogy a felemás alapszakaszotok ellenére kvalifikáltátok magatokat a Magyar Kupa négyes döntőjébe?

Elég nehéz volt bármilyen célkitűzést megfogalmazni a szezon előtt, végül az egyesület a legjobb négybe jutást határozta meg. Eddig felemás idényt tudhatunk a hátunk mögött, a légiósok csak úgy jöttek-mentek, hiányzott a konzisztencia. Egyszer arra is volt precedens, hogy leigazoltunk egy külföldi játékost, abban reménykedvén, hogy segítségünkre lehet a rájátszásban, majd derült égből villámcsapásként jött a hír, miszerint egészségügyi okok miatt nem számíthatunk rá. Kénytelenek vagyunk abból főzni, amink van, s ebből a szituációból szeretnénk kihozni a maximumot. Annak ellenére, hogy az alapszakasz nem a terveink szerint alakult, apróbb örömforrás számunkra, hogy a Fradi elleni skalp begyűjtésével kvalifikáltuk magunkat a négyes döntőbe. Rendkívül fontosnak éreztük kárpótolni szurkolóinkat, akik folyamatosan támogatásukról tesznek tanúbizonyságot, s az igazat megvallva a csapat egészének is releváns, hogy sikerélményekkel vághassunk neki az alsóházi rájátszásnak.

A keretben számos olyan játékos található, akik 2000-ben vagy azután születtek. Szapporót és Krakkót is megjárt korelnökként mit tudsz átadni a mérkőzés előtt azoknak az ifjú titánoknak, akiknek az MK négyes döntője lesz az eddigi legnagyobb megméretés a pályafutásukban?

Nem egyszerű feladat, hiszen minden évben csatlakozott hozzánk néhány juniorkorú jégkorongozó, azonban idén a legszámottevőbb a változás, előfordult ugyanis, hogy hat-hét 2000-es, vagy akár 2000 után született ígéret kapott helyet a keretben. Már a Ferencváros elleni MK-összecsapást megelőzően konstatáltuk, hogy a szezon legfontosabb mérkőzése vár ránk, szerencsére azt az akadályt sikerrel vette a csapat, így a szombat esti, Fehérvár elleni rangadóra már hatványozottan él az előbb említett kijelentés, miszerint az évad egyik legfontosabb megméretésére készülünk. Szerencsére számos nagy ütközetet átélhettem pályafutásom során, s tapasztalatom szerint egy ki-ki mérkőzésen, ahol hatvanpercnyi játék dönt a továbbjutás sorsáról, bármi megtörténhet. Tisztában vagyunk vele, milyen játékerőt képvisel a Volán, nekünk kizárólag arra kell összpontosítanunk, hogy egymást támogatva szívünket-lelkünket kitegyük a jégre – ha ez sikerül, akkor komoly skalpot és döntőt tudhatnánk magunkénak.

A szombat esti, Fehérvár elleni találkozó neked több szempontból is pikáns lehet, hiszen a koronázóvárosban töltötted pályafutásod meghatározó éveit, mielőtt Újpestre igazoltál. Milyen érzések kavarognak benned a mérkőzést megelőzően, illetve üzennél-e valamit a rangadót megelőzően Magosi Bálintnak, akivel régen egy sorban játszottatok Fehérváron?

Néhány jelenlegi fehérvári játékossal együtt játszottam anno, plusz a válogatottból is jól ismerjük egymást, így természetesen Magóval is tartjuk a kapcsolatot a szezonok alatt. Mindig átbeszéljük csapataink aktuális helyzetét, illetve megosztjuk egymással, ki hogyan érzi magát. Pikáns kis ütközetre számítok, férfias párharcokkal fűszerezve, ezért Magónak csak annyit üzennék: mindig legyen fent a fejed, mert bármelyik irányból érkezhetek…! (nevet). Gyakran zrikáljuk egymást ehhez hasonló poénokkal, ez hozzátartozik az öltözői léthez. De a viccet félretéve, rutinos játékosként abban tudom segíteni a fiatalokat, hogy döntő szituációkban miként maradjanak higgadtak, s ne remegjen meg a kezük. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az esélyesség terhe nem a mi vállunkat fogja nyomni. Ez akár a mi malmunkra is hajthatja a vizet, ráadásul a DEAC korábbi kupadöntős receptjei remek példák lehetnek a szemünk előtt, hiszen gyakorlatilag az esélytelenek nyugalmával ők emelhették magasba a trófeát a végén a Fehérvár ellen is.

Végezetül, milyen eredménnyel lennél elégedett a négyes döntő után?

Igazából csakis egyetlen célunk lehet: megnyerni a Magyar Kupát! Nem tudhatjuk, mit tartogat számunkra a bajnokság. Biztosan kijelenthető, hogy a nyolcadik helyről playoff-kvalifikációt kell majd játszanunk, azonban az ellenfelünk kiléte még nem ismert, így nem tudjuk, mire számíthatunk majd azokon a mérkőzéseken. Számtalanszor mantrázott klisének hangzik, de csak és kizárólag az előttünk álló feladatra szabad összpontosítani. Jelen esetben hálás feladat a Magyar Kupára fókuszálni, hiszen öt évet kellett várnunk egy újabb kupa-részvételre, nagy dolog ez az egyesület életében. (2018.01.20., MK-döntő: DVTK–UTE 4-0 – a szerk.)

Jelenleg a csapat ötödik legponterősebb játékosa vagy, Kiss Patrik után pedig a második legeredményesebb hazai jégkorongozó. Hogyan értékeled az eddigi teljesítményedet, és mit vársz a szezon hátralevő részétől?

Az egyének helyett inkább csapatszinten szeretném értékelni a bizonyítványunkat, ugyanis elsősorban csapatsportról beszélünk. Nem vitás, rendkívül fontos az is, ki mennyit tud belepakolni a közösbe, ráadásul egy-két kimagasló teljesítmény nagyot tud lendíteni a csapat szekerén. Szerintem a csapattársaim nevében is elmondhatom, hogy mindenkiben akad egy kis hiányérzet, személy szerint szeretném én is több góllal segíteni a csapatot. Számos alkalommal előfordult, hogy nem a megfelelő irányba pattant a korong, pedig a piszkos munkát beleinvesztáljuk a mérkőzésekbe. Küzdünk, harcolunk, szerintem kívülről a szurkolók is érzik, hogy szívünket-lelkünket kitesszük a címerért. Néhányszor előfordult, hogy jobban összeállt a brigád, azonban arra is volt példa, hogy sérülések miatt három sorral kényszerültünk nekivágni a rangadóknak. Szerintem az utóbbi néhány találkozón már jobb képet mutat magáról a csapat, szoros mérkőzéseket játszunk, ahol sok esetben kizárólag egy-egy gól dönt a győztes kilétéről. Örömmel tölt el, hogy éppen a szezon jelenlegi szakaszán fordult pozitívabb irányba a mérleg, ugyanis most jön az évad legfontosabb része, s egy jó teljesítménnyel előrukkolva még bármi megtörténhet. Bízom benne, hogy egy szebb rájátszásos teljesítménnyel ki tudnánk köszörülni a csorbát szurkolóink szemében.

A Magyar Kupa Final Four programja:

Január 28., szombat, 16:00: DEAC–BJAHC
Január 28., szombat, 19:45: Hydro Fehérvár AV19–UTE

Január 29., vasárnap, 16:00: bronzmérkőzés
Január 29., vasárnap, 19:45: döntő