Oldjuk fel az újpesti ellentmondást!

Az Újpest ugyan nagyra törő célokkal vágott neki az Erste Liga 2022/23-as idényének, ám viszonylag gyorsan szembejött a valóság, ami rávilágított arra, hogy a szezon előtti várakozások kis túlzással alaptalanok voltak.

A lila-fehérek azóta sem igazán voltak képesek előre lépni és habár a Magyar Kupában hét közben 2-2-es döntetlent játszottak a Ferencváros vendégeként, a bajnokságban az utolsó nyolc mérkőzésükből hétszer is vereséggel hagyták el a jeget és a tabellán is mindössze a 8. helyet foglalják el. De vajon tényleg a helyén van az Újpest?

Nem akármilyen feladatra vállalkozik az, aki megpróbálja megfejteni az idei Újpestet. Virág Csaba együttese ugyanis tele van szélsőségekkel. Speciális játékhelyzetekben a skála két végén helyezkedik el: emberelőnyben a liga második leghatékonyabb csapata, míg emberhátrányban szintén a második csak éppen alulról. A csapat alapozószámai sem feltétlen a nyolcadik helyre predesztinálnák a lila-fehéreket, mert habár a meccsenkénti kereken 3-as szerzett gólátlag valóban nem túl erős, a meccsenként leadott 53,7 kapura lövés a hatodik helyre rangsorolja a csapatot. Ehhez jön hozzá, hogy az egész Erste Ligában nincs még egy csapat, amely olyan hatékonyan nyerné a korongbedobásokat, mint az Újpest.

A negyedik kerületiek 52,9%-ban nyerik a korongbedobásokat, harmadokra lebontva pedig a védő harmadban 52,1%-os hatékonysággal szintén elsők, a támadó harmadban pedig 55,4%-os mutatójuk szintén az első ? és a semleges harmadban is 50% fölött van.

De hiába a magas hatékonyság emberelőnyben és a támadó harmadbeli korongbedobásoknál, nagy mintán ezt mégsem tudja igazán a maga javára fordítani az Újpest. Főleg azért, mert nem teremt meg magának elég olyan helyzetet, ahol mindezt kamatoztatni tudja:

? Meccsenként mindössze 3,11 kiállítást harcol ki ? legkevesebb a ligában.
? Meccsenként mindössze 20,2 támadó harmadbeli bulit harcol ki ? harmadik legkevesebb a ligában.
? Ehhez jön hozzá a már említett 53,7 kapura lövés meccsenként ? hatodik a ligában.

Az Újpest legnagyobb problémája ebben a szezonban, hogy azonos létszámban nincs valódi jelenléte a támadó harmadban és hogy mennyire képtelen minőségi időt eltölteni az ellenfél harmadában korongbirtoklással. Ezen felül nincs meg a szükséges lövésmennyiség sem ahhoz, hogy folyamatos nyomás alatt tartsa az ellenfél kapuját. Az pedig tényleg döbbenetes még ezen a szinten is, hogy a liga leghatékonyabban bulizó csapata mennyire kevés helyzetet tud kialakítani set-up playekből 5v5-ben.

Ennek alátámasztására visszanéztem az InStat adatbázisában fellelhető összes megnyert UTE bulit a támadó harmadban: 16-ot a jobb oldali, 52-t a bal oldali körből. Előbbi esetben hatszor sikerült kapura lövésig jutni (37,5%), míg tíz alkalommal vagy egyből korongot szerzett az ellenfél vagy 50-50-es palánk melletti szituációt alakított ki az Újpest. A bal oldali körből nagyobb hatékonysággal sikerült lövőhelyzetet kialakítani (48%), de ami igazán fontos, hogy ezek a helyzetek nemcsak annyiból álltak, hogy a buli megnyerése után hátratett korongot lőtte el a hátvéd a kékről. De igazán minőséginek ezeket sem lehet mondani, a lövések jelentős része ugyanúgy a periméterről érkezik.

Hogy ennyire kevés igazán minőségi helyzetet sikerül kialakítani set-up playekből 5v5-ben annak az oka rendkívül egyszerű: mindössze egy igazán működőképes mechanizmusa van ilyen játékhelyzetekben.

A játék központi figurája a korongelhozatal után UTE21, aki miután UTE73 megnyerte a bulit, felkorcsolyázik a két kék vonalon elhelyezkedő védő közé úgy, hogy eközben a két hátvéd közül a korongot birtokló a koronggal elkezd lefelé mozogni, miközben UTE17 a gyenge oldalon várja az esetleges súlypont-áthelyezést.

Miután UTE21 elfoglalja helyét, megkapja a korongot. A másik két UTE csatár középen két dologra törekedni: forgalmat generálni a kapu előtt és elzárni az utat a védekező brassói játékosok elől, hogy nehogy ki tudjon lépni bárki is arra az üres területre, ami megnyílik UTE21 előtt. Balkezes játékos lévén UTE21 akár kapáslövéssel is próbálkozhat ebben a helyzetben, de mivel volt területe és ideje, ezért csak azt követően lőtt, hogy kicsit lopta a távolságot, ezáltal néhány századdal valamivel jobb xG-értékű lövést sikerül elengedni szemben a kapuval.

A figura lényegi része változatlan marad akkor is, hogyha a pálya közepéről visszakorcsolyázó csatár nem bal-, hanem jobbkezes.

Az ő esetében a kapáslövés nem opció, így ahhoz, hogy lövőhelyzetet tudjon kialakítani az UTE ebből a szituációból, több időre és jobb spacingre van szükség. Ez persze a védők helyzetét is megkönnyíti, így adott esetben agresszívabban is kiléphetnek a kékre. Ebben az esetben a két brassói pont ezt teszi, amikor UTE87 felveszi a korongot a kéken.

Az előző helyzettel ellentétben viszont a gyenge oldali UTE hátvéd, UTE97 nem vonja ki magát a játékból, mint a másik helyzetnél UTE17, hanem feljebb korcsolyázva várja az esetleges keresztpasszt, ami aztán jön is.

A másik két UTE-csatár, akik a buli után egyből betörnek a kapu elé, ugyanúgy a kapus előtti területet igyekeznek uralni. De érdemi takarást ezúttal nem tudnak biztosítani, mert olyan gyorsan nem érnek át, mint a korong a hátvédhez. UTE97-nek egyébként még arra is lett volna lehetősége, hogy jobb helyzetbe kerüljön, de inkább a kapás mellett döntött.

Persze vannak csapatok, amelyek a megnyert támadó harmadbeli buli után egyből arra mennek, hogy 50-50-es szituációkat alakítsanak ki az alapvonal környékére belőtt korongokkal és a mai modern hokiban már egyre kevesebb szerepe van 5v5-ben a set-up playeknek, mivel a csapatok a támadó harmadon belül is inkább a sebességükre alapoznak. Viszont ezzel a korongelhozatali hatékonysággal egy olyan fegyver van az UTE kezében, amellyel valamivel több lehet a riválisainál a támadó harmadban. Ehhez képest az, hogy mindössze egy igazán működőképes figurája van 5v5-re az UTE-nak, óriási kihagyott ziccer. Pedig abból egyébként is sok van a negyedik kerületben…

fotó: Vörös Dávid/UTE