Tóth Gergely mégsem a DAB, hanem a BJA játékosa lesz

A fővárosiak éltek a válogatott hátvéd szerződésében szereplő opcióval. Tóth mesélt blogunknak a jól induló, de időközben csúnyán félresikló brit légióskalandról, az így is hasznos tapasztalatokról, a BJAHC-ról és a válogatottról is.

Nem mindennapi csavarok után szerda este kiderült, miért nem nevezte a Glasgowból hazatérő Tóth Gergelyt a Dunaújváros a bejelentést követően sem a Csíkszereda, sem a Brassó elleni Erste Liga-bajnokira: azért, mert a válogatott hátvéd végül mégsem a DAB, hanem előző klubja, a MAC-ból azóta Budapest Jégkorong Akadémia HC-vá átkeresztelkedett fővárosiak játékosa lesz. A ?félreértésről? Tóth blogunknak őszintén elmondta, ezt ő rontotta el, mivel elkerülte a figyelmét a szerződésében meglévő azon kitétel, miszerint külföldön szabadon igazolhat bárhová, hazatérése esetén viszont az őt elengedő budapestiek élveznek kizárólagos opciót. Hozzátette, ezzel együtt sem teljesen érti, egy szóbeli megállapodást hogyan követhet hivatalos bejelentés, mindenesetre bocsánatot kért valamennyi érintett féltől az okozott kellemetlenségekért, innentől pedig szeretne újfent kizárólag a magyarországi karrierjére koncentrálni.

Ami pedig az elmúlt hónapokat és pályafutása első légióskalandját illeti, a 24 esztendős játékos vallja, hogy hasznos tapasztalatokkal gazdagodott az erős brit ligában (EIHL), még ha a Glasgow Clannél finoman szólva sem alakult minden ideálisan. ?A brit ligáról azt kell tudni, hogy vannak a tehetősebb klubok, mint például a Belfast vagy a Sheffield, nekik más a játékostartományuk, a játékot illetően pedig sokkal agresszívebbek, s mivel több pénzük van, minőségibb légiósokat engedhetnek meg maguknak, így nehezebb is ellenük játszani. Nem azt mondom, hogy a ligán belül óriásiak a szakadékok, de azért vannak különbségek. Az első két hétben minden szuper volt, aztán viszont volt egy igazolási botrányunk: szerződtetett a csapat egy, mint kiderült, nemi erőszakkal vádolt finn srácot (Lasse Uusivirta ? a szerk.), akinek ahogy napvilágot látott a háttere, a klub körül érthetően mindenki nagyon kiakadt ? a szurkolók, a játékosok, a szponzorok, akik közül többen azzal fenyegetőztek, visszamondják a szponzori szerződéseket. Az edzők azzal védekeztek, hogy nem tudtak a játékos múltjáról, de teljesen elvesztették az öltözőt, egy darabig még próbáltak tüzet oltani, de azután elküldték őket.?

Tóth elmesélte, ezt követően két játékostársuk kvázi játékosedzőként vette át a csapat irányítását, ez nem volt az igazi, ráadásul akkorra már annyira eszkalálódott a probléma, és akkora káosz alakult ki a klub körül, hogy egyre kevésbé tudtak a hokival foglalkozni, így a magyar légiós is mind kevésbé érezte jól magát. Jöttek a sorozatos vereségek, ez is rányomta a bélyegét az eleve rossz hangulatra, és bár Tóth sokáig úgy volt vele, nem adja fel, a nehézségek ellenére is végigcsinálja élete első légiósszezonját, végül mégis hazatért.

?Itthon történt egy magánéletbeli dolog, ami miatt szerettem volna hazajönni néhány napra, kértem és kaptam is eltávot. Végül úgy döntöttem, mégis maradok, ám amikor a következő meccsünk előtt mentem be az öltözőbe, szólt a játékosedző, hogy ne öltözzek, mert azt az utasítást kapta fentről, hogy ma nem játszom? Utána bementem hozzá az irodába és megerősítette ezt négyszemközt is. Ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hazajövök.?

Az olimpiai selejtezőn is jégre lépett bekk ezzel együtt is azt mondja, nagyon sokat tanult első légiósévéből, a nem csak pozitív tapasztalatok ellenére sem bánta meg, és újra belevágna. A brit elitliga pedig sok szempontból tényleg magas polcon van Európában. ?Sok olyat láttam-tapasztaltam, amit itthon nem. Az biztos, hogy showban és körítésben nagyon profik. A szurkolás mindig fenomenális volt, rendre 3500 néző előtt játszottunk, még a 17 meccses vereségszéria alatt is végig jöttek ki, egyszer se ment kétezer alá a nézőszám. Külön bemelegítőmezünk volt, meccsmezünk, halloweeni mezünk, szóval ezt a részt tényleg nagyon jól csinálják. Ami a hoki szakmai részét illeti: ezen a téren is jobb a színvonal. Tempóban nincs is akkora különbség az itthonihoz képest, de a koronggal sokkal kevesebb időd van, gyorsabban kell dönteni, ez mindenképpen jó tapasztalat volt. Nem mellesleg a brit liga elég magasan jegyzett bajnokság, nagyon sokan nézik Európa-szerte, látják az ember nevét, felkerül a radarra ? meg is lepődtem, mennyi lehetőségem lett volna máshová eligazolni; például Lengyelországból egész komoly megkereséseim voltak.?

Az viszont biztos, hogy Tóth a hazaigazolásával szem előtt lesz a nemzeti csapat szempontjából, ami egy elit-vb évben ugyancsak nem mellékes. ?Ez a része is a negatívumok között volt, hogy nem tudtam hazajönni a novemberi válogatott szünetre, mert épp meccsdömping volt és nem tudtak elengedni. Szerintem nincs olyan jégkorongozó, aki ne vágyna a válogatottba, főleg egy A csoportba. Ez tehát mindenképpen az egyik távlati cél, de lépésről lépésre szeretnék haladni. Most a BJAHC-ra szeretnék koncentrálni, hogy a rájátszásra minél jobban formába lendüljünk, ott meg úgyis egy új bajnokság kezdődik, ahol bármit elérhetünk. A beilleszkedéssel aligha lesz gond, hiszen nyáron is végig velük edzettem, még a légiósokat is ismerem ? remélem, tudom azt hozni, amit elvárnak tőlem és amit én is elvárok saját magamtól!?