Nyakunkon a nyugati finálé
A nagydöntőbe jutásért az Edmonton és a Colorado csap össze.
A Nyugati Konferencia döntőjében két olyan csapat találkozik, amelyek nagyon régen jutottak ilyen messzire a playoffban. Az Oilers 2006-ban, az Avalanche még korábban, 2002-ben járt legutóbb a harmadik fordulóban, sőt, a két csapat közös randevújához az ezredforduló előttig kell visszalapozni. A denveriek 1997-ben simán továbbjutottak öt meccsen, egy évvel később viszont visszavágott a kanadai gárda és hét meccsen búcsúztatta ellenfelét.
Most megjósolni is lehetetlen, melyikük az esélyesebb, ezért inkább csak felvázoljuk azokat a tényezőket, amik eldönthetik a párharc sorsát. Mindkét gárda élén két fantasztikus duót találunk: az egyik oldalon Connor McDavidet és Leon Draisaitlt, a másikon Mikko Rantanent és Nathan MacKinnont. Normál esetben bármikor lehetne párhuzamot vonni a két páros között, jelen esetben viszont egyszerűen lehetetlen. A kanadai/német páros olyan ipari mennyiségben gyártja a pontokat és húzza magával a csapatot, hogy az egész NHL történetének egyik legnagyszerűbb rájátszását produkálják. Érzékeltetésképpen két száraz adat: míg MacKinnon 10 meccsen 13 pontot szerzett, az Oilers párosa 12 találkozón 26-ot ? fejenként. De ettől is megdöbbentőbb, hogy ez a 26 pont mindössze eggyel kevesebb Sidney Crosby 2017-es teljesítményénél, amikor 27 pontot szerzett és megkapta a rájátszás legjobbjának járó Conn Smythe-trófeát.
Lehetne persze kapásból azt mondani, hogy az Oilers az elmúlt években fejnehéz volt, és elég csak kikapcsolni a két játékost az Oilers legyőzéséhez. Ez a kijelentés viszont ebben a szezonban nem állja meg a helyét, mert a második és a harmadik sor is kivette a részét a pontgyártásból. Ryan Nugent-Hopkins 11, Zach Hyman 12 pontos, a 15-nél járó Evander Kane pedig 12 találattal a góllövőlistát is vezeti. A Coloradónál a korábbi években nem volt gond a secondaryvel, és ez igaz a mostani rájátszásra is. Az élen MacKinnon és a Cale Makar áll 13 egységgel, de az ötödik Nazem Kadri is ott van szorosan mögöttük 10 ponttal. A mélységgel és a gólszerzéssel tehát egyik oldalon sem lehet probléma, mégis az Edmontonra kell, hogy tegyük itt a voksunkat, mert McDavidben sokkal inkább benne van az, hogy egy villanással dönt, mint bármelyik másik játékosban.
Más a helyzet, ha a csapatok hátsó alakzatát és a kapusposztot vizsgáljuk. Darcy Kuemper (Colorado) és Mike Smith (Edmonton) esetében is voltak komoly hullámvölgyek, ám a kritikus helyzetekben rendre a jobbik oldalukat vették elő. Ettől függetlenül egyiküket sem lehet egy lapon említeni a másik párharcban lévő Vaszilevszkij, Sesztyorkin orosz kettőssel, így igazi meglepetésként hatna, ha bármelyikük X-faktor lenne a mérkőzések során. Ha valamelyikük mégis szintet tudna lépni, az biztos, hogy nagyban befolyásolná a széria kimenetelét. Ez az összevetés tehát egál a csapatok között, a védelmek tekintetében viszont a Colorado felé billen a mérleg nyelve. Az Avs hátsó hatosa egységesebb, mint az Edmontoné. Egyrészről négy tizeddel kevesebb gólt kap, mint ellenfele, a lényeges különbség azonban nem itt van, hanem az ellenfél lehetőségeinek a minimalizálásában. Amíg az Oilers kapujára mérkőzésenként majdnem 38 lövés érkezik, addig az Avalanche-éra csak 27, ami a legjobb a rájátszás teljes mezőnyét figyelembe véve.
Mindent egybevetve gólgazdag párharcra lehet számítani, ahol a playoff világától eltérően nem a védelmek fognak dominálni. A gólgyártásban az élete formájában játszó Connor McDavid fog az élen járni, aki hat mérkőzésen vezeti vissza a fináléba a csapatát.
