31 év után lesz ismét albertai csata a playoffban

Az Edmonton és a Calgary 1991 után csap össze ismét. A Carolina 6 egykori Rangers-játékossal várja a párharcot.

Két dolog miatt is nagyon érdekesnek ígérkezik a Carolina és a New York összecsapása. Elsőként azért, mert a két klub már az alapszakaszban is vérre menő küzdelmet folytatott a Metropolitan-csoport elsőségéért. Abból a csatából akkor a Canes került ki győztesen, miután az utolsó előtti fordulóban éppen riválisa a otthonában nyerve húzta be a divízióelsőséget. A második abból fakad, hogy a Carolina keretében jelenleg hat (Jesper Fast, Derek Stepan, Tony DeAngelo, Brady Skjei, Brendan Smith, Antti Raanta) olyan játékos van, akik a közelmúltban még a manhattani klub kötelékébe tartozott. A széria kezdete előtt a Hurricanes neve mellett három nagy kérdőjelet találni. Az egyik, hogy visszatér-e a kapuba Frederik Andersen a csapat első számú hálóőre. A dán mögül Raanta lépett elő kezdőnek, de ő sem tudott olyan stabilitást adni a csapatnak, mint Andersen, és az sem volt véletlen, hogy egyszer lecserélték, egy alkalommal pedig nem is ő kezdett a vasak között, hanem a mindössze három NHL-mérkőzéssel rendelkező Pjotr Kocsetkov. A második Sebastian Aho játéka. Az elmúlt öt év legeredményesebb carolinai játékosa a Boston elleni első két meccsen három pontot szerzett, az azt követő öt mérkőzésből viszont négyszer nem került a neve mellé pont, amit nem biztos, hogy még egyszer elbír a csapata. Végezetül nem lehet elmenni a Hurricanes roppant hullámzó teljesítménye mellett. Amíg a Bruins elleni négy hazai meccset négy győzelemmel és 18-6-os gólaránnyal abszolválták, addig vendégként a sima három zakó mellé 6-14-es gólarány párosult. Ennek a statisztikának az első fele pazar, amit a Rangers ellen még kiaknázhatnak Szvecsnyikovék, de ha elveszítik a hazai pálya előnyét, akkor óriási bajba kerülhetnek.

Akárcsak a Carolinában, a Rangersben is kulcskérdés lesz a kapusposzt, mert a Vezina-trófeára és MVP-címre is jelölt Igor Sesztyorkint a Pittsburgh elleni harmadik és negyedik összecsapáson is le kellett cserélni. Az orosz hálóőr a széria végére összekapta magát és sokkal jobban védett, mint a párharc első felében, ám nyugodtan kijelenthető, hogy sokkal több kell tőle, ha a Rangers tovább akar lépni. A New York-iak szempontjából nem lenne meglepetés, ha a speciális csapatrészek harca felé tolná el az egész szériát. A Carolina az első körben a második legtöbbet büntetett csapat volt 43 kiállítással, a New York viszont a második legkevesebbet, és a Canes játékosai összességében 19-cel több büntetést kaptak, mint leendő ellenfelük. Ha ehhez hozzávesszük még azt az adatot, hogy a Rangers a fórjainak az egyharmadát kihasználta, a Canes viszont 80% alatt maradt a kivédekezéssel, akkor tisztán kivehető, hogy a New York játékosai utazni fognak a büntetések kiharcolására. A másik speciális egység összehasonlításában is alaposan a Rangers felé billeg a mérleg nyelve. A Canes 36 fórból csak ötöt váltott gólra, így ha ezen a téren nem javul a Hurricanes, azzal alaposan meg fogja könnyíteni Foxék dolgát. Van még szegmens, ami mellett nem lehet elmenni a New Yorkkal kapcsolatban. A Rangers sokszor bealszik és csak két- vagy háromgólos hátrányban kezd el játszani. A Penguins ellen megmutatta, bármikor képes felállni, de hosszú távon nem lehet állandó cél az, hogy futniuk kelljen az eredmény után.

Tipp: a New York továbbjut 7 meccsen.

31 év szünetet követően, 1991 után találkozik ismét a playoffban az Edmonton és a Calgary. A Battle of Alberta keretében ötször nyert az Oilers és egyszer a Flames, ám ez utóbbi alkalommal született meg talán az NHL történetének leghíresebb öngólja Steve Smith révén a párharc hetedik mérkőzésének a legvégén, döntetlen állásnál, ami akkor a kétszeres bajnok kiesését jelentette. A Calgary az alapszakasz egyik legmélyebb és leggólképesebb csapatának bizonyult. Ez a fegyver azonban alaposan besült a Dallas ellen, de annyira éppen elég volt, hogy a kanadaiak a hetedik meccsen kiharcolják a győzelmet. Matthew Tkachuk és Johnny Gaudreau keményen odatette magát a 8-8 pontjával, viszont az Elias Lindholm, Andrew Mangiapane, Tyler Toffoli eddig betlire játszott, hiszen hárman együtt csak három gólt tettek a közösbe. Nem véletlen, hogy a triónak köszönhetően a Calgary 3,55-ös gólátlaga a playoffra 2,14-re romlott, amivel csak a saját maga által kiejtett Dallast előzi meg. A három csatár játékát még ellensúlyozni tudta a Dallas ellen a Flames védelme és a Vezina-trófeára jelölt Jacob Markström, de kérdés, hogy ugyanez sikerülni fog-e McDavidék ellen.

Az biztos, hogy az állami riválisnak nem lesz könnyű dolga a Calgaryval, mert a Flames kapta a legkevesebb gólt átlagban és a második legjobb emberhátrányos statisztikával rendelkezik. Ezzel szemben viszont ott áll az NHL jelenlegi legjobb duója, a Connor McDavid, Leon Draisaitl páros, amely ismét ipari mennyiségben gyártotta a pontokat. Az Oilers kapitánya bombaformában van, hiszen a Los Angeles elleni hét mérkőzésből hatszor szerzett legalább két pontot, így a Flames védőinek az elsődleges feladata az ő semlegesítése lenne. McDavid a német csatárral kiegészülve a fórok 37%-át gólra váltotta, így pedig roppant kiélezett és döntő fontosságú lesz majd a speciális egységek játéka. Ebben a játékban a McDavid, Draisaitl duó mellett kulcsszerep juthat még Evander Kane-nek, aki meglepetésre 7 találatával vezeti az Oilers házi góllövőlistáját. Az Edmonton részéről egészen biztosan erőltetni fogják a fizikai hokit. Az ötszörös bajnok meccsenként 12-vel több kontaktussal rendelkezik, így várható, hogy megpróbálják majd bedarálni a Calgary játékosait. Amin könnyen elúszhat az Oilers továbbjutása, az a kapusposzt. A Calgary ebben a szegmensben sokkal jobban áll, hiszen sem Mike Smith, sem Mikko Koskinen nincs olyan konzisztens, mint a másik oldalon Markström. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy a Kings elleni két utolsó mérkőzésen Smith már úgy védett, ahogyan azt egy kupára hajtó csapat kezdőkapusától elvárható.

Tipp: az Edmonton továbbjut 7 meccsen.