Czakó Barna: Kiábrándító, ami velünk történt

Tönkrement az Erste Liga 2021/22-es szezonjában szereplő győri felnőttcsapat, alig nyolc hónapos története csúf véget ért. A csapat meghatározó játékosát kértük interjúra.

Nemrégiben a sportnapilapban jelentette be Ladányi Balázs vezetőedző, hogy nemcsak a várost, hanem a teljes magyar jégkorongsportot elhagyja, az interjúban elmondottakra másnap a Győri ETO vezetősége reagált ? a két anyagból ellentmondásos viszonyokra derült fény, amiben az átlagos sportszerető nehezen igazodik el. A Vasasból Győrbe költöző játékosok azzal szembesültek, hogy fizetésképtelenné vált az őket foglalkoztató cég, a nekik felvázolt hosszú távú projekt pedig így idő előtt véget ért.

Mikor megkerestük Czakó Barnát, éppen Győrbe tartott, ami elsőre furcsának hathat a történtek fényében, de ha jobban megismerjük élethelyzetét, érthetővé válik.

Szóval Győrbe mész éppen? Hogyhogy?

Pestre járok dolgozni édesapámhoz, de a lakhatásunk jelenleg nincs megoldva. Volt egy lakásunk Dunakeszin, amiben a barátnőmmel laktunk, de kiadtuk bérbe, és egyéves szerződést kötöttünk. Jelenleg próbáljuk az albérlőkkel megbeszélni, hogy hamarabb elmenjenek, de épp most lesz az esküvőjük, így május végén tudnak csak lakás után nézni, ezután tudunk csak hazajönni Győrből.

Nem a legideálisabb a helyzet?

Nem és hát nem így indult, hogy ez az egész győri történet egy pár hónapos sztori lesz, úgy készültünk, hogy a következő két-három-négy évet ott töltjük. A barátnőm is leköltözött velem, mindent, így a munkáját is hátra hagyta.

Kezdjük a legfontosabbal, mielőtt kibontjuk a részleteket: folytatod?

Most úgy látom, hogy valószínű az lesz a vége, hogy abbahagyom a jégkorongot. Még nem tudom pontosan, nyilván attól is függ, hogy megkeresnek-e valahonnan, de őszintén szólva az egésztől elment a kedvem. Régen elég lelkesnek tartottam magam, mindent alárendeltem a mindennapjaimban a hokinak. Lehet, hogy kifogásnak tűnik, de a diplomám sincs még meg, mindig fontosabbnak tartottam, hogy az edzésen ott legyek, mint hogy elmenjek suliba. Most át kell helyeznem a hangsúlyokat.

Egyébként edzetek még?

Lehetőségünk papíron lenne, de edzőnk már nincs. Godó és Reva (Revák Zoltán másodedző ? a szerk.) sincs már Győrben. A szezon végén lejártunk játszani, sőt, egy jelenléti ívvel kötelezővé is akarták tenni, de mondtuk, hogy ez nem biztos, hogy szerencsés ötlet a történtek után. Jelenleg az a felállás, hogy április 1-jéig pihenőnk van, áprilistól pedig opcionális edzések vannak. Edző nélkül?

Nem kaptatok olyan felajánlást, ami esetleg a győri utánpótlásból biztosítana edzőt?

Az ETO vezetősége azt mondta, edzhetünk, ha akarunk, de nem Revával, mert ő egy másik cég (a BP Capitals Kft. ? a szerk.) alkalmazottja, eldönthetjük, kivel akarunk dolgozni a hátralévő időben. Mi azt mondtuk, hogy Revával szeretnénk tölteni a hátralévő időt. Így ő tartott nekünk végül edzéseket egy darabig.

Meddig?

Múlt hét szerdán köszöntünk el egymástól.

A szezon közben mennyire éreztétek a stábon, hogy valami nincs rendben? Hogy nekik mással is kell foglalkozniuk a szakmán kívül?

Érezhető volt, hogy valami nem okés, egyértelműen látszott, sokszor a hangulatuk sem olyan volt, ahogyan megszoktuk. Más lett az öltözőnk ahhoz képest, amilyen négy évig volt. Nem tudom, mi a jó szó rá, talán az, hogy ideges volt a hangulat. Voltak olyan edzések, amikor csak egyikőjük volt velünk, erre sem volt korábban példa. Más mederben és hangulatban zajlottak az edzések januártól.

Ha visszamegyünk az időben úgy nyolc hónapot, szerintem egyikőtök sem gondolta a csapatból, hogy hirtelen Győrben találjátok majd magatokat. Hogyan tudtátok meg, hogy menni kell a Vasasból?

Először néhány játékost külön meghívtak Szuper Leviékhez, ott volt mindhárom edzőnk és Janzsó Tamás üzletember. Ott közösen beszélgettünk erről a lehetőségről, megkérdezték a véleményünket, mit gondolnánk, ha már a következő bajnokságban aktuálissá válna a győri játék.

Hány játékos volt ott?

Négyen, öten, és Turbit (Turbucz Martin ? a szerk.) FaceTime-on bekapcsoltuk, mert épp nyaralt. Három-négy nappal később az egész csapat tudta, hogy megyünk.

Mit vázoltak fel nektek?

A lényeg az volt, hogy elmondták, nem feltétlenül látják a biztos anyagi hátteret a Vasasnál, és azt elkerülendő, hogy a szezonunk félbeszakadjon, jó ötletnek gondolják a győri költözést. Elmondták, hogy tárgyaltak a győriekkel, akiknek szükségük van egy felnőttcsapatra. Felvázolták Godóék, hogy mi lennénk Győr férfi felnőtt kirakatcsapata, hiszen nincs másik élvonalbeli csapatsportág a férfiaknál a városban. Az anyagi háttér is biztosabb lenne, ráadásul annyit lennénk jégen, amennyit akarunk ? nem úgy, mint a Vasasnál, ahol sokszor volt huzavona a jégidővel, sokat is kellett érte fizetni. Hosszú távú projektet vázoltak fel.

Mennyire érezted, hogy eldöntött tény volt már ez a kérdés, lehetett volna nemet mondanotok?

Szerintem nem sok szavunk lett volna.

Hittél a dologban?

Én nagyon hittem, lelkes voltam. A barátnőmmel az egész pesti életünket hátrahagytuk, mindketten dolgoztunk, edzősködtünk a játék mellett, megvolt már neki is a szerződése a következő szezonra, az utolsó pillanatban mondta le. Februárban költöztünk a pesti lakásunkba, már épp kezdtük otthonosan érezni magunkat. Aztán mikor elindult a szezon, át akartam jelentkezni a győri egyetemre is, most már örülök, hogy ezt végül nem indítottam el.

Sokan vittétek a párotokat?

Voltak még játékosok, akik igen. Egyedül nem biztos, hogy kibírtam volna ezeket a hónapokat, így nagy segítség volt, hogy a barátnőm, Gabi is velem volt.

Sokakat meglepett, hogy mindannyian fogtátok magatokat, és mentetek Győrbe.

Ez egyébként engem is meglepett. Egyedül Farkas Boti nem jött, de ő lehet, hogy a Vasasban sem maradt volna már velünk, ezt nem tudom pontosan. Mindenesetre az, hogy teljesen egyben maradtunk, sok mindent elárul arról, mennyire akartuk az egészet, mennyire akartuk folytatni azt, amit elkezdtünk korábban. Annyit még hozzátennék, hogy a felszerelés-menedzserünk, Rácz Zoli sem tartott velünk, neki is ígértek lakást, de senki sem foglalkozott a kérdéssel, rajta kívül Szikra, Szirányi Dani, a fizioterapeutánk sem jött Győrbe, neki gyermeke született tavaly.

Mennyire volt stabil a helyzetetek a Vasasban? Eljutott hozzátok például az, hogy az anyaegyesület nem igazán szívlelte a felnőttcsapatot működtető társaságot?

Ha voltak is problémák, ebből hozzánk csak a töredéke jutott el. Semmi más dolgunk nem volt a Vasasban, csak játszani. A fizetésünk mindig megjött, amit megígértek, azt hiánytalanul megkaptuk.

Már a BP Capitals által fémjelzett utolsó évben is?

Igen, abban az évben is, ami ráadásul kiemelkedően jól sikerült a csapatnak.

A fizetéseteket tekintve a győri lehetőség jóval jobb volt?

50 ezer forinttal ígértek többet Győrben, szóval az, hogy mi a pénzért mentünk volna Győrbe, vagy az szédített meg bennünket, egyáltalán nem fedi a valóságot.

Hogy mást megszédített-e a pénz, azt nem tudjuk?

Valóban, azt nem. Mi tényleg egy jól működő brigád voltunk, senki sem keresett magának hirtelen csapatot, amikor felmerült a váltás. Ehelyett mindannyian elkezdtük magunknak szervezni az új életünket. Például az albérletet, és azt, hogy ha egy kicsit később is, de augusztusban el tudjuk kezdeni a felkészülést.

A lakhatásotokról sok ellentétes információ látott napvilágot a két fél részéről. Mi az igazság?

Az első beszélgetésnél azt az információt kaptuk az edzőktől, hogy a Győr mindenkinek keres albérletet, és akik barátnővel vagy feleséggel érkeznek, kapnak egy-egy lakást. Ha az nem tetszik nekik, vagy nagyobbat szeretnének, a Győr megpróbálja ezt elintézni. Eleinte egy hotelben szállásoltak volna el minket addig, amíg nincs meg mindenkinek a lakása, utána onnan szállingóztunk volna ki.

Ehhez képest?

Egy újabb meetingen két lehetőséget vázoltak fel: vagy a Cuha utcai munkásszállót választjuk, vagy egy kollégiumot, ahol egy 10 négyzetméteres szoba és egy kis konyha állt volna rendelkezésünkre. Olvastam a Győr cikkét, amiben azt írják, nem akartunk panelben lakni, és ez okozta a feszültséget. Ez nem igaz, nem a panellel volt gondunk, ráadásul a csapat egy nagyon nagy része így is panelben lakott. Nem nagyképűség a részemről, de nem hiszem, hogy egy profi sportolónak egy munkásszállón kell laknia a mai világban.

Láttad amúgy a lakásokat?

Godóék küldtek nekünk képeket a szobákról, ők azt mondták, biztosan nem laknának ott, főleg nem barátnővel. Aztán kaptunk még annyi információt a győriektől, hogy az egyetem kezében lévő Cuha utcai szállón van egy-két felújított lakás, amiben ugyan laknak mások, de elintézik, hogy elköltözzenek onnan, és szép lassan a többit is elkezdenék felújítani nekünk. Nehezen tudom a történtek után elképzelni, hogy valaha is elindult volna ez a folyamat.

Mi lett a megoldás?

Összedugtuk a fejünket, illetve jogi szakértő segítségét is kértük, jeleztük, hogy akkor írjuk alá a szerződést, ha a saját magunk által keresett albérlet árát kifizetik nekünk. Ment a huzavona, ezért sem kezdtük el augusztus elején a felkészülést. Végül a szerződésben ? fogalmazzunk úgy ? hogy egy kiskapun keresztült került be egy tétel, ami részben fedezte a lakhatásunk költségét.

Végül tehát volt hol laknotok.

Igen, nyilván úgy, hogy a fizetésünk egy részéből kipótoltuk a kapott összeget. Nem ingázott senki, volt, aki az elején kollégiumban lakott, amíg nem talált lakást.

Mikor kezdtek derengeni a bajok, ha ezt az első löketet leszámítjuk?

Apróságokon látszott az elején, aminek nem tulajdonítottunk nagy szerepet eleinte, például volt, hogy Volánbusszal mentünk az egyik meccsre. Ezen túlteszi magát az ember, de decemberben kaptunk egy e-mailt, hogy a Győri ETO csak a fizetésünk felét tudja állni. Azt írták, azért, mert a BP Capitals nem fizette ki azt a pénzt, amit ki kellett volna fizetnie. Innen indult a lavina. Nekünk, játékosoknak nyilván fogalmunk sincs arról, kinek van igaza ezekben a pénzügyi kérdésekben. Később aztán jött a többi probléma, egy idő után használt felszerelésekkel játszottunk, nem jött utánpótlás és a kaját sem kaptunk az ígéret ellenére.

Végül megkaptátok a fizetést?

Nem sokkal a levél után megkaptuk a novemberi pénz második felét, viszont utána talán egy hónap volt még, amikor rendesen utaltak. Volt, hogy a felét utalták, a másik felét készpénzben fizették ki. Kivéve a ?lakhatási támogatást?, amit január óta nem kapunk.

Tehát saját magatoknak fizetitek az albérletet.

Igen. Most már egyébként inkasszó van a győri számlán, így a márciusi és áprilisi fizetésünket valószínűleg csak pereskedés útján tudjuk majd megkapni.

Ladányi Balázs, Godó mennyire beszélt veletek ezekről a problémákról?

Nem beszélt nekünk arról, hogy náluk, a cég vezetésében is problémák vannak. Azt mondták mindig, próbáljunk ne foglalkozni a problémákkal, csak lehetőség szerint a hokira koncentráljunk. Ha visszagondolok, talán jobban működött volna a vége, ha ki tudjuk beszélni az igazságot. Ők így látták jónak, ezt is meg tudom érteni.

Meglepődtél, hogy drasztikusan hagyta el a csapatot?

Nyilván. Nem vagyunk már gyerekek, de mégis ott maradtunk nélküle. Öt éve velünk volt, egy olyan emberről van szó, aki az egész életét a jégkorongnak szentelte, és nyugodtan a sportágban tölthette volna a következő harmincat is, akár kisebb energiabefektetéssel is. Nem mintha utóbbi rá jellemző lenne. Elszomorító, hogy olyan helyzet alakult ki, ami után úgy látta jónak, hogy más irányba viszi az életét.

Beszéltetek vele azóta?

Mikor megtudtuk, hogy elmegy, próbáltuk elhívni egy közös ebédre, de már elkéstünk. Két nappal az utolsó meccsünk után már Hollandiában volt. Nem beszéltünk azóta.

Milyen volt ez az 5 év?

Nagyon jó. Elértünk oda, ahová el akartunk jutni. A csapat magja egyben volt az elejétől a végéig, hiszen az utolsó juniorévünktől együtt voltunk Godóval. Nagyon sokat fejlődtünk mind a hokiban, mind a magánéletben, szépen lassan felnőttünk. Olyan volt ez az öt év, amilyenről álmodtunk. Ahogyan az ember elképzeli, milyen lehet profi sportolónak lenni egy olyan sportágban, amit imád. Természetfeletti érzés volt tavaly a Brassó elleni párharcunk, soha nem felejtjük el, életünk meghatározó élményének számít. És ez a szezon is nagyon jól indult, mind egyénileg, mind csapatszinten lelkesek voltunk, mindenki tette a dolgát. Éppen ezért kiábrándító, ami velünk történt, egyszerűen nem tudok rajta túllendülni még. 25 éves fejjel nehéz megélni, hogy az ember 7 hónapnál tovább nem tud tervezni. Többen is abbahagyják a csapatból a jégkorongot, amit megértek.

Benne élsz a hokiban: mennyire látod vonzónak a sportágat, a jégkorongot egy szponzor számára? Mennyire reális, hogy ne legyenek anyagi gondjai egy klubnak?

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, új szponzort találni csak a sportszakmára támaszkodva nem lehet, nem reális. Nem így dőlnek el a dolgok. Nem hiszem, hogy valaki azért festi fel a logóját a jégre, mert azt reméli, hogy több terméket vagy szolgáltatást tud így értékesíteni. Vannak kivételek, ha valakinek vállalkozóként a sportág a szenvedélye, és van pénze áldozni rá, de ez ritka, és ott is megvannak az állami támogatások. Azt is tudjuk, hogy az egyesületeknek az az érdeke a TAO miatt, hogy minél több legyen a gyerek, ha pedig van felnőttcsapat, akkor egy másik kategóriába kerülnek, és még több pénzt kapnak egy-egy gyerek után. Ebből élnek a klubok, nem hiszem, hogy az 50-60 ezer forintos jegybevételből, főleg, ha az még egy óra jégidőt sem fedez.

Mikor dől el a sorsod?

Ha meg is keresnének, csak biztosabb jövőkép esetén folytatnám a hokit, mert ez így nagyon nem jó. De a többiekkel már megbeszéltük, hogy OB II-ben mindenképp játszunk majd, hogy mozogjunk és részesei maradjunk a szenvedélyünknek.

fotó: UNI Győr ETO HC