29 évesen robbant be igazán a ligába Jack Campbell

A Torontóban klubrekordot döntő kapus óriási tehetség volt, ám első NHL-es éveiben összeomlott. Saját romjaiból építette újra önmagát.

Jack Campbell a 2020/21-as szezon kezdetén még messze volt attól, hogy első számú kapusként számítson rá a Maple Leafs, ahova tavaly szezon közben érkezett, és ahol csupán 1,625 milliós fizetéssel büszkélkedhet. Menet közben azonban el kellett foglalnia az egyébként 5 milliós Frederik Andersen helyét, és ezzel új korszak kezdődött az életében. Campbell 2 napja a Montreal ellen tizedszer volt kezdő, és ismét győzelemre vezette a Leafst, ezúttal 32 védéssel. A hálóőr a zsinórban szerzett 10 sikerrel ? idén még egyetlen vereségnek sem volt részese ? megdöntötte Felix Potvin (1993), Jacques Plante (1971) és John Ross Roach (1925) közösen tartott franchise-rekordját. Tette mindezt 29 esztendősen, évtizednyi vergődés után. Óriási sztori az övé, amelyet az Athletic írása alapján foglalunk össze.

Jack Campbellt a 2010-es draft első körének 11. helyén választotta a Dallas Stars. Addigra a 18 éves fiatalember két U18-as és egy U20-as világbajnokságot is megnyert az USA-val. Mindhárom alkalommal ő kapta a legkevesebb gólt, övé volt a legjobb védési hatékonyság, kétszer választották a legjobb kapusnak. A sikeres játékosbörze után szeptemberben a Starsban is bemutatkozhatott felkészülési meccsen, és 18 évesen győzelemre vezette csapatát. Minden adott volt tehát, hogy fényes NHL-es karriert fusson be, ám a dolgok hamar rosszra fordultak.

A kapus számára eleve nagy csalódás volt, hogy minden sikere ellenére nem lett kapásból a nagycsapat tagja. Két felemás OHL-es idény után az AHL-ben kezdetben így is helytállt: a 2012/2013-as szezonban 40 meccsen védett 90,5%-os hatékonysággal. A következő évadban azonban megsérült, és a cseréje, Cristopher Nihlstorp akkor annyira jó volt, hogy hiába épült fel, nem sok sót evett meg mögötte a Texas Starsban. A svéd kapusnak 19 meccset adtak a rájátszásban, az amerikainak csak 4-et, ez is pontosan érzékelteti az arányokat. Így aztán bár megnyerte a Calder Cupot a Texas, ez Campbellnek volt köszönhető a legkevésbé.

2014/15-ben a finn Jussi Rynnasszal kellett megküzdenie az első számú kapus posztjáért ugyanott: Nihlstorp 8, Rynnas 5 évvel volt idősebb Campbellnél, aki az Athletic által megszólaltatott edzők szerint a rutin hiányát kompenzálva megpróbálta túlgondolni a játékot, ami teljesítménye rovására ment. Akkori kapusedzője, Mike Valley szerint: ?Az erőfeszítés önmagában nem állítja meg a korongot. A kapusposzt az egyensúlyról, a kontrollról és a technikáról szól.?

Így Campbell hiába fokozta a tempót, kezdett önmaga ellen dolgozni, amihez hozzájárult, hogy a kudarcokat igen nehezen viselte, önmagát hibáztatva mindenért. Látszott, hogy az óriási tehetség egyre távolabb kerül attól, hogy kibontakoztassa a benne rejlő potenciált. Jött az ECHL több ízben is, kimenőket kapott, hogy rendezhesse a gondolatait, ám ez sem segített. Így végül 2016-ban elcserélték a Los Angeles Kingshez.

És ennél jobb dolog aligha történhetett volna vele. A Kings az elsők között volt a ligában, ahol külön személyzetet alkalmaztak a kapusok fejlesztésére a franchise-rendszeren belül. Campbell itt találkozott Dusty Imoo-val, akire ? az Athletic szerint ? az NHL-en belül egyfajta sámánként tekintenek. Imoo azzal kezdte, hogy meghívta magához a kapust egy hétre, és alaposan rendbe rakta őt mentálisan: ?Egyetlen dolgot magyaráztam neki: mindent el kell tennie a múltba. Tiszta lappal kell indulnia. És amikor azt mondom, hogy tiszta lappal, azt úgy értem, hogy az egész életét tekintve. Látom, hogy nem vagy boldog, mondtam, sem az életeddel, sem önmagaddal. Tökmindegy, hogy sikeres leszel-e Los Angelesben, vagy sem, a végső cél az, hogy boldog legyél.?

Jack Campbell innentől kezdett el szárnyalni. Az Ontario Reignben védve bekerült az AHL-es All Star-csapatba, egyre nagyobb számban kapott meccseket a Kingsnél is, és a harmadik szezonjában stabil NHL-es kapus lett Jonathan Quick mögött. Ekkor 26 éves volt. Imoo szerepéről a következőket nyilatkozta: ?Hihetetlenül fontos volt számomra. Megtanított arra, hogy élvezzem az életet. És amikor így teszek, képes vagyok arra, hogy megállítsak egy-két korongot is.? A Kingsnél azonban feltámadása ellenére sem volt maradása, ugyanis Quicken nem tudtak túladni, a saját nevelésű Cal Peterson pedig 2 évvel fiatalabb volt nála. Így került Torontóba az előző idény közben, az egész NHL egyik kirakatcsapatába, ahol elképesztő a nyomás a média és a szurkolók részéről. Tavaly 6 meccsen védett 91,5%-os hatékonysággal, majd idén végre eljött az ő ideje. Frederik Andersen sérülése után első számú kapus lett belőle februárban, és jöttek a győzelmek egymás után, majd a rekorddöntés. Összességében 70 meccset játszott 2017 óta az NHL-ben, 92,1%-os védési hatékonysága az ötödik legjobb ebben az időszakban.

A történet tanulságát ő maga így fogalmazta meg, amikor az Athletictől megkeresték azzal, hogy megírnák a történetét: ?Nem fogok hazudni az életemről. Ez nem egy jó sztori ? vagyis sokáig nem volt az. De ha beszélünk róla, azzal talán segíthetünk másoknak is. Nem akarok úgy tenni, mintha semmi meg sem történt volna. Ha tudatosítom ezt magamban, akkor azt is tudom értékelni, hogy milyen nagy utat tettem meg. Meg azt is, hogy innen még mennyivel messzebb juthatok.?