Havi 1 millió forintos fizetésért harcolnak a fiatalok
Ezt mondja Gál Péter Pál Fehérvár-elnök. Vele és Debreceni Gábor gazdasági vezetővel a Világgazdaság készített érdekes interjút.
Az írás “Egyre nehezebb féken tartani a béreket” címmel jelent meg, és teljes egészében ide kattinva lehet elolvasni. Néhány izgalmasabb idézetet megmutatunk kedvcsinálóképpen.
Debreceni Gábor a magyar EBEL-csapat költségvetésének struktúrájáról:
“Az elmúlt szezonra értük el az 1,2 milliárd forintot, ezt szeretnénk szinten tartani, vagy egy kicsit növelni. A 10 százaléknyi jegybevétel mellett 20 százalék a tao-forrás, 25 százalék az önkormányzati rész, ami kétfelé van osztva, az egyik kalap a csapat támogatására megy, a másik a létesítményfenntartásra. A fennmaradó részt kell a szponzorok révén biztosítanunk.”
Gál Péter Pál a kiadási oldalról:
“A bér jellegű kifizetések 50 százalék feletti részt képviselnek, de van számos olyan tétel is, amelyre kevesen gondolnának. A Raktár utcai jégcsarnok a város tulajdona, de mi üzemeltetjük. Nem egy gazdaságos épület, elképesztő villanyszámláink vannak, főleg, ha augusztusban kell jeget csinálni. Drága a felszerelés is, évente legalább 150 millió forint. Amióta van tao, a sportszergyártók érezhetően árat emeltek. Míg régen egy korcsolya elég volt két évre, addig ma már két pár kell egy idényre, hiába az űrtechnológiát idéző kivitelezés. De a botok is húszasával törnek, egy darab 60-90 ezer forint, miközben egy komplett kapusfelszerelés 4-5 millió forint.”
Gál Péter Pál a játékosok bérigényéről:
“A külföldről hazacsábított, meghatározó válogatott játékosokkal megerősített keret drágább, mint ha elsősorban észak-amerikai légiósokra építenénk. A hazai hokisok bérezési rendszere az utóbbi években erősen torzult, a folyamat megállításához a kluboknak a szövetséggel összefogva kellene lépniük a sportág életben maradása érdekében. Nem csoda, hogy már az első profi éveikben azért harcolnak a fiatalok, hogy az egymillió forintos álomhatár felé húzzon a havi juttatásuk.”
Gál Péter Pál a Fehérvár?Győr együttműködésről:
“Mivel a támogatóink marketing-, város- és klubimázs-szempontból is az EBEL-csapat eredményességét tartják elsődlegesnek, partnert kerestünk a Titánok életben tartásához, ami az akadémiánkról kikerülő fiatalok fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen. Azzal a céllal kötöttünk hároméves együttműködést a győri hokiklubbal tavaly, hogy a költségek megosztásával átkerüljön a második csapat a Rába partjára. Az első évben a létesítmény elhúzódó kivitelezése miatt ez még nem valósult meg, de már tárgyalunk arról, hogy akár a következő évadra megvalósulhasson a költözés. Legkésőbb a nyár közepéig látnunk kell, a járvány után milyen lehetőségei vannak a két félnek a közös folytatáshoz.”
Debreceni Gábor az Alba Arénáról:
“Ideje 21. századi körülményeket biztosítani a szurkolóinknak, már csak azért is, mert nők és gyerekek is nagy számban kíváncsiak ránk. A szponzoroknak is az eddiginél magasabb szintű megjelenést biztosíthat az aréna, amely a megszokott 3500 helyett 6000 férőhelyes, de van akkora bázisunk, hogy a nagy meccsekre megtöltsük. Az 1800 férőhelyes felső karéj viszont lezárható a nem kiemelt eseményekre, a katlanhangulat tehát kisebb nézőszámmal is elérhető.”
Gál Péter Pál istállóról és Ferrariról:
“A minket nem kedvelő ellenfelek előszeretettel hívják a Raktár utcai csarnokot istállónak, de tegyék csak, ha egyszer Ferrari áll benne. Ezzel együtt a fehérvári hoki infrastrukturálisan is megérett egy új korszakra.”
