28 éve megmondta, hogy feljutunk az A csoportba

2008 tavaszán, a szapporói csoda után nem sokkal mutattuk be első életévét taposó blogunkon Sárközy Tamást, az MJSZ egykori elnökét.

A most elhunyt jogászprofesszor-sportvezetőtől F. Kapus akkori írásának szó szerinti újraközlésével búcsúzunk. A benne foglalt gondolatok közül egy-kettő anakronisztikusnak tűnhet, de ezeken a pontokon sem változtattunk, hiszen így hiteles a történet.

???

Úgy döntöttünk, bemutatunk néhány embert, akik nagyon sokat tettek azért, hogy a magyar jégkorong-válogatott bejusson a legjobbak közé. Sárközy Tamás professzorral, a szövetség exelnökével nyitjuk a sort. Akiből a próféta beszélt.

E sorok írója 1992-ben saját fülével hallotta: egy előadáson Sárközy jogászprofesszor állította, belátható időn belül A csoportba jut a magyar válogatott. Hallgatótársaimmal egymásra néztünk, és jobb híján nyugtáztuk, az MJSZ-elnök határtalanul optimista.

“Tulajdonképpen kicsit később érett be a munka, mint amire számítottam. 16 éve is biztos voltam abban, hogy egyszer összejön. Érdekes viszont, hogy ez előtt a vb előtt abszolút nem gondoltam a sikerre. Úgy voltam vele, a 3. hely a realitás, de a 4.-et sem tekintettem volna kudarcnak. Nem hittem, hogy Japánt odahaza megverhetjük, Ukrajna legyőzésére meg gondolni sem mertem”, mesélte a bravúr után.

Sárközy Tamás nyolcévesen habarodott bele a jégkorongba, és a rajongás azóta is tart. “A jégkorong gyermekkori szerelmem volt, hiszen én puhány vagyok, a jégkorong pedig a legkeményebb és leggyorsabb sport”, mondta egy korábbi interjújában.

Igazi hokiőrült. Családjával, barátaival járja a különböző hokieseményeket, a hazai bajnokiktól kezdve a szlovák első- és másodosztályon át a divízió 1-es és A csoportos világbajnokságokig. A 2008-as divízió 1-es világbajnokságot is a helyszínen tekintette meg, az első mérkőzés kivételével.

Pozíciót 1988 és 1998 között töltött be a sportág vezetésében, a magyar szövetség elnökeként tevékenykedett. Irányítása alatt vált felnőtté az a generáció, amely most is a siker első számú letéteményese. A Palkovics, Ocskay, Ladányi fémjelezte korosztály minden támogatást megkapott az elnökségtől. Olyan feltételeket teremtett a Sárközy irányította testület, amilyenekre korábban nem volt példa Magyarországon.

“Szakítottunk a hagyománnyal, amelynek értelmében a bukdácsoló felnőttekhez került a pénz zöme. Költségvetésünk kilencven százalékát az utánpótláscsapatokhoz irányítottuk, mert azt láttuk, ebben van a jövő. Éjjel-nappal jégen lehettek. Hónapokon át együtt edzettek a legjobbak, Kercsó Árpád szakmai irányítása mellett.”

Sárközy munkássága sem csupa öröm és dicsfény. Mint egy 2002-ben megjelent Mozgó Világ-interjúból kiderül. “Amit lehetett, megtettem a debreceni, miskolci, jászberényi és szegedi jégkorongért is. A budapesti jégkorong összeomlásáért egy kicsit én is felelős vagyok, nem vettem észre a fenyegető előjeleket.”

Egyik legvitatottabb döntésére, a szövetségi kapitány leváltására így emlékezett vissza 2002-ben az MV-ben: “Nekem a korábbi szövetségi kapitány, Szeles Dezső jó barátom, mégis váltást javasoltam Kercsó javára. Kercsó Árpád furcsa egyéniség, erős érdekérvényesítő, meglehetősen rossz modorú. De reggel hattól este tízig állt a jégen, és nevelte a gyerekeket. Nekem a teljesítmény fontosabb, mint a modor. Az a munkája, amelyet a nyolcvanas években kezdett Dunaújvárosban, most érett be, amikor a játékosai 25-27 évesek lettek (ebben tévedett a professzor, hat évvel később, azaz ma már úgy látja, most értek be ezek a fiúk – F. K.). Az elmúlt két évben szép eredményeket elért jégkorong-válogatott több mint felét Kercsó Árpád nevelte. Lényegében 1992-től kezdődött a magyar jégkorong-válogatott átváltása jópofa amatőr társaságból profi csapattá.”

A szapporói sikert több tényezőnek tulajdonítja. Ezt már ismét a jégkorongblognak mondta Sárközy: “A legnagyobb elismerés Kercsó Árpádot illeti. Első helyen kell őt említenem, mert a jelenlegi csapat magját ő hozta össze. Másodikként az akkori elnökséget jelölöm meg, ahol tag volt többek között a jelenlegi elnök, Studniczky Ferenc, a jelenlegi alelnök, Kovács Csaba, és a sportág megszállottja, Török László rádióriporter. Ez az elnökség új utat járt, meg merte lépni azokat a döntéseket, amelyek addig senki; ez fejlődési pályára állította a sportágat. A harmadik helyen Ocskay Gábor, az Alba Volán elnöke szerepel, aki remekül ismerte fel az EBEL-indulásban rejlő lehetőséget. Bevallom, szezon előtt tiltakoztam a Volán EBEL-szereplése ellen, csak a hátrányos oldalát láttam. Ezúton is megkövetem Ocskayt. Neki volt igaza, a válogatott szereplése szempontjából nagyon jó döntést hozott. Kijelentem, enélkül nem jutott volna fel a magyar csapat. Elsősorban mentális okai voltak a sikernek, ebben nagyon sokat léptek előre a játékosok az osztrák ligában és a külföldi bajnokságokban. Még tavaly is összeomlottunk volna, ha egy erős ellenfél 3-0-ról felzárkózik 3-2-re, és tovább nyom be a kapunk elé minket. Nem szabad elfelejteni természetesen Pat Cortina szerepét, aki fantasztikusan jó taktikát dolgozott ki, és elérte, hogy a csapat öt mérkőzésen át végig tudjon koncentrálni. Ötödik oka a sikernek, hogy a csapat 30 évnél idősebb játékosai beértek. Jobbak, mint valaha. Zárásként említem, hogy a jelenlegi MJSZ jól menedzseli az összes válogatottat, nagyon szépen építkezik a sportág.”

Bízik játékosainkban, de 1992-es önmagához képest szerényebben értékeli a jövőt: “Nem lehetetlen, hogy Svájcban bentmaradjunk, húsz százalék esélyt látok rá. Valószínűleg a 13-16. helyért játszunk a végén, és ott nem lesz számunkra legyőzhetetlen ellenfél.”

fotó: Mudra László/MJSZ