Régen az ember volt a célpont, ma már a korong

Zdeno Chara, az NHL legtapasztaltabb hátvédje így foglalta össze az elmúlt évek legkomolyabb változásait.

Egyre komolyabb izgalmakat tartogat az NHL a szurkolók számára, hiszen alapjaiban változik a játék: a sebesség sokkal nagyobb, a játékvezetés a kreatív hokisok számára kedvezően módosult, a fizikai jégkorong háttérbe szorult. Ezek egymással összefüggő történések, amelyeknek szerteágazó következményeik vannak. Ennek egyik jele az idei RFA-krízis, amikor a fiatal játékosok már a második szerződésük idején követelik a nagy pénzt, nem hajlandók hosszú éveket diszkontált áron szolgálni az őket alkalmazó klubokat. Ebben teljesen igazuk van, hiszen egy 22 éves hokista ma valóban értékesebb, mint volt 10 évvel ezelőtt, csakhogy a fizetési plafon korszakában a kluboknak megoldhatatlan feladatot jelent, hogy egyszerre fizessék meg a korábban alulfizetett embereiket a múltbeli teljesítményeikért, illetve adják meg az ifjú sztárok által jogosan várt milliókat.

De vajon ténylegesen kevésbé fizikális a játék attól, hogy szigorúbban büntetik a fejre és nyakra irányuló támadásokat, valamint a testre ütéseket? Ezt a kérdést tette fel Kevin Paul Dupont, a Boston Globe munkatársa Zdeno Charának, a Bruins legendás hátvédjének, aki a rájátszásokat is beleszámítva közel 1700 meccsen lépett pályára 1997-es bemutatkozása óta. Kőkemény bekként aligha van ember a ligában, aki hitelesebben tudna beszámolni az NHL-t érintő folyamatokról. A 205 centis, 113 kilós játékos a következőképpen nyilatkozott: ?Szerintem még van helyük az ütközéseknek, a fizikai elemek továbbra is jelentős szerepet töltenek be. De az kétségtelen, hogy az elmúlt néhány évben a korong a kulcs: a legfontosabb, hogy azt hogyan játszod meg. Továbbra is fontos, hogy befejezd az ütközéseket, és látványosan állítsd meg az ellenfelet. De a mai jégkorongban hatékonyabb és értékesebb, ha megakadályozod, hogy egy passzal átjátsszanak, vagy hogy az ütőddel megakaszd a játékot, mint hogy egy nagy ütközést csinálj, miközben a korong megy tovább, és valaki helyzetbe kerül. A korongon van a hangsúly.?

Chara tudja, miről beszél. A tavalyi szezonban 81 ütközése volt, amivel 42 évesen is a harmadik legkeményebb játékos volt a Bruins keretében Brandon Carlo (134) és Charlie McAvoy (94) után: ?Régebben azt mondták nekünk, hogy fejezzük be az ütközést, ez a mi dolgunk, ne törődjünk a koronggal. Ma másképp van. Elsőként a korongot kell tudnod megjátszani. Ez a legfontosabb. Ha ezenfelül még hozzá tudsz adni valamit a játékhoz, jó helyezkedéssel semlegesíteni és kivenni az ellenfelet a játékból, vagy befejezni rajta az ütközést, annál jobb. De a játék túl gyors ahhoz, hogy állandóan az ütközéseket vadászd. Végül is a korong a leggyorsabb a jégen.?

A cikk kimutatásai szerint az adatok 100%-ban alátámasztják a Chara által elmondottakat. A 2010/2011-es szezonban a Chara (153) és Dennis Seidenberg (161) alkotta páros összesen 314 ütközést produkált. A 2014/15-ös szezonban ez a duó ? kiegészülve Adam McQuaiddel (141) ? összesen 478 ütközést osztott ki. Mint fentebb írtuk, az elmúlt szezonban a kemény fizikai játékáról ismert Bruinsból a három legtöbbet ütköző játékos összesen 307 hitet produkált, ami brutális, 35%-os csökkenést jelent. Chara speciális ütővel játszik, melynek hossza 165 centi, 5 centiméterrel több, mint a hivatalosan engedélyezett maximum az NHL-ben. Ő tehát tudja, mennyivel hatékonyabb fegyver az ütő a mai jégkorongban, mint volt akár csak öt évvel ezelőtt is.

Hogy szerette-e Chara az ütközéseket? ?Természetesen. Mindig vidám dolog a küzdelem. Ez mindig is része volt a játékomnak. Ahogy mondtam, ez még mindig része ennek a játéknak, egy jó ütközés, egy nagy ütközés, egy trükkös ütközés. De azt gondolom, manapság a játék sokkal inkább arról szól, hogy hol a korong. Ezt el kell fogadni.?